Sípoló hangot ad ki a diósgyőri panellakás nyitott ajtajában viháncoló kislány. Megtetszett neki a rendőrségi walkie-talkie pittyegése, azt próbálja utánozni. Az anyja már jó tíz perce beszélget a közterület-felügyelőkkel, akik azzal csöngettek be hozzá, hogy a lakcímbejelentési kötelezettséget jöttek ellenőrizni a polgármesteri hivataltól. Közben gyakorlatilag lépni sem lehet a Kuruc utcai tízemeletes negyedik emeleti folyósóján, mert a közterület-felügyelőkkel jöttek még gyámügyesek, polgárőrök és rendőr is.

Ennyi ember a liftbe sem fér be. A lépcsőház lerobbant, büdös, felkunkorodik a linóleum.

„Egyedül él itt a három gyerekkel?” A nő bizonygatja, hogy igen. Pár perccel ezelőtt feljött a lift a negyedikre, kilépett belőle két férfi, aztán azzal a lendülettel fordultak is vissza, amikor meglátták, kikkel van tele az emelet. A nőnek nem hisz senki, de ráhagyják. A beszélgetés azért nyúlik viszonylag hosszúra, mert a rendőr közben a walkie-talkien keresztül ellenőrzi, nem körözik-e épp az asszonyt. „Most nem nyert” – mondja valaki a csapatból, amikor tovább indulunk.

A diósgyőri razzai hétfő délután ötkor kezdődött az Ady Endre Művelődési Háznál. Itt tartotta meg az eligazítást Kovács László Csaba, polgármesteri hivatal közterület-felügyeleti és rendészeti osztályának vezetője. Csapatok alakultak, egyeseket a kutyasétáltatókra, másokat például a hajléktalanokra, vagy a közterületen piálókra állítottak rá.

Egy ilyen átfogó razziától elég sok miskolcinak lehet félnivalója, mert könnyű öntudatlanul is megszegni Miskolc tengernyi szabályának valamelyikét. A „kirívóan közösségellenes” magatartásokról szóló 2012-es rendelet pár hete egészült ki azzal, hogy tilos szeszesitalt fogyasztani a kisboltok környékén vagy a kapualjakban, de például a portörlőrongy óvatlan kirázása, a póráz nélküli kutyasétáltatás vagy a galambok etetése is ebbe a kategóriába esik. A helyszíni bírság 50 ezer forint is lehet.

Az a csapat, amihez hozzácsapódtunk, kapott egy címlistát, hogy járják végig a környék különféle hatóságok előtt már jól ismert, problémás panellakásait. A küszöböt a közterületesek nem léphetik át, de ha kinyitják nekik az ajtót, be tudnak lesni. Ha szemetet, csótányt látnak, jelzik az ÁNTSZ-nek, ha áramlopásra utaló nyomokat vesznek észre, az ÉMÁSZ-t riasztják. Főleg viszont kérdezősködnek és iratokat kérnek. Azt kell kideríteniük, hányan élnek az adott lakásban, és közülük hányan vannak szabályosan oda bejelentve.

A miskolci képviselő-testület még az előző ciklusban, a szocialista volt polgármester, Káli Sándor vezényletével szavazta meg a lakcímbejelentés szabályairól szóló helyi rendeletet. Ennek a lényege, hogy a lakásokban egy főre legalább hat négyzetméter terület kell jusson, tehát például öt embernek minimum harminc négyzetméteres lakás kell. Ha valaki olyan helyre próbál bejelentkezni, ahol vele együtt már túl sokan lennének túl kis helyen, akkor a bejelentkezését el kell utasítani (kivéve, ha a szüleivel élő kiskorú gyerekről van szó). Amikor az illető ennek ellenére beköltözik, akkor kiteszi magát annak, hogy rendszeresen tízezrekre bírságolják a lakcím-bejelentési kötelezettség elmulasztásáért.

Azon a 2009 novemberi ülésen, amikor a rendeletet elfogadták, Káli a jegyzőkönyv szerint elég nyíltan beszélt arról, miért találták ki ezt a szabályt. Így akarták megállítani a nemkívánatosnak tartott beköltözéseket más településekről Miskolcra. Káli romló közbiztonságról, elszaporodott tulajdon elleni, rendbontó és garázda cselekményekről magyarázott akkor.

A miskolci rendelet annyiban hasonlít a hajléktalanságot kriminalizáló, sokat vitatott jogszabályokhoz, hogy lényegében a szegénységet bünteti. Nem túl valószínű, hogy az emberek dacból, önszántukból, direkt laknak túlzsúfolt lakásokban. A rendszeres ellenőrizgetéssel, bírságolással a probléma meg nem oldódik, de esetleg eltűnik szem elől.  Kriza Ákos miskolci polgármester épp most adott ki közleményt az Avas lakótelepre szervezett szerdai jobbikos és cigány tüntetés miatt az eddigi erőfeszítéseiről. „Rendszeresek a hatósági ellenőrzések. A javulás kézzelfogható: eddig 48 lakásból költöztek ki azok, akik képtelenek a beilleszkedésre” – írta.

Az ellenőrzések eléggé idegesítik már a Kuruc utcai panelek lakóit is, ez látszik a hétfői razzia alatt. Ugyan kimondottan nyájasak a felcsengetett emberek, de majdnem mindenki előhozza, hogy minek jönnek már megint ezzel a lakcímes dologgal, már nem először, és nem másodszor.

Két ház között megbámulják az utcán az egyenruhásokat. Akikkel nincs dolguk, azok sem tűnnek úgy, hogy nagyon örülnének nekik. Az  egyik lépcsőházban összefutunk egy öregebb nővel, aki kihasználja az alkalmat, hogy felfeszített postaládájára panaszkodjon. Ez a leglelkesebb reakció. Az egyik lépcsőházba csak körülményesen sikerül bejutniuk, ott nem adták meg előre a kapukódot.

Egy olyan lakáshoz jöttünk, amit eddig hiába próbáltak ellenőrizni. Most kinyílik az ajtó a csöngetésre. Valami furcsa. Pár másodperc kell, hogy leessen: az a furcsa, hogy teljesen sötét van bent. Amikor az ajtót kinyitó fiatal nő elismeri, hogy lekapcsolták az áramot, a gyámügyes dolgozó bemegy szétnézni. A nő azt mondja, ő és a három gyereke lakik itt. Az apósa állítólag épp csak látogatóban van.

A gyerekek apjáról magabiztosan adja elő, hogy Törökországban van, másfél éve ment ki a földrengések után segédkezni, és kint ragadt, nem tudja összegyűjteni a hazautazásra kellő pénzt. Nem tudom eldönteni, hogy ezt ő maga elhiszi-e. Az ellenőrök nem feszegetik. „Bogár van?” – kérdezik. Ő állítja, hogy rendszeresen irtat, de számlát nem tud mutatni.

Valakinek, aki mélyebbre belát a lakásba, eszébe jut megkérdezni, miért ég a gáz a konyhában. „Mákostésztát főzök a gyerekeknek”, ez a válasz. „De miért ég mindhárom gázrózsa egyszerre?” Erre belekezd, hogy „az apósom épp készül teát főzni”, de aztán félbehagyja. A rendőr figyelmezteti, hogy milyen veszélyes, amit csinál. A gyámügyes szerint a gyerekeknek van odabent ruhájuk, ennivalójuk. Elmegyünk.

A címlista következő lakásánál már majdnem normálisnak tűnik, hogy villany ott sincs. Egy fiatal férfi nyitja ki az ajtót, állítólag egyedül lakik itt, csak a kutyájával. A kis fehér kutya oltási könyvét azért megpróbálják tőle elkérni. A papír nincs kéznél, de megússza egy figyelmeztetéssel.

A lakások egy része a szomszédok bejelentése miatt kerül a címlistára. Tipikus panasz, hogy sokan vannak, randalíroznak, eláztatnak másokat, onnan jönnek a csótányok. Tartozással is ki lehet érdemelni az ellenőrzést. Az egyik lakásban, ahova elmegyünk, csak a víztartozás 513 ezer forint.

A közterület-felügyelők, a gyámügy, a polgárőrök külön-külön is elég sokat tudnak már eleve az ellenőrizendő emberekről, együtt pedig szinte mindent. Az egyik földszinti lakásban egy férfi meg egy nő jön az ajtóhoz, de bent, egy hátsó szobában lakik egy féllábú öregember is. Elmenőben a csoportból valaki szóba hozza, hogy állítólag nemrég támogatást igényeltek rámpaépítésre az öreg nevében. Mintha bizony minden nap ki akarnák vinni levegőzni, jön a gúnyos megjegyzés. Erre kiderül, valaki ezt is tudja, hogy tényleg kigurítják az öreget minden nap – koldulni a bolt elé.

A címlista nem teljesen naprakész. Az egyik lakásnál léceket szögeltek keresztbe az ajtóra, lakatot is tettek fel, meg egy papírt, „Belépés csak hatósági engedéllyel”. Az utolsó címen a szomszéd szerint másfél éve nem lakik senki. A legtöbb helyen, ahol ajtót nyitnak, gyerekek is laknak. Odajönnek a szülők mellé az ajtóba bámészkodni. Teszik-veszik magukat, táncolgatnak, mint a pittyegős kislány, nem félnek az egyenruhásoktól. Tetszik nekik, hogy történik valami.