Ő maga elvette a 13. havi nyugdíjat, de a Fidesz-kormány szerinte háromhavi jövőbeni nyugdíjat is elvett. Az unortodox gazdaságpolitika szerinte nem más, mint az ország tartalékainak felélése. Azt mondja, gyerekeink generációjának életét teheti tönkre, ha 2014-ben marad a mostani kormány. Vajon az MSZP-nek kaparja ki a gesztenyét? Hogy emlékszik a 2006-os rendőri atrocitásokra? Interjú Bajnai Gordonnal.
Jól sejtjük, hogy úgy érzi, hogy jobb gazdasági miniszter volt, mint Matolcsy György?
Jól, bár akkoriban más pozíciót jelentett a gazdasági miniszteré. A költségvetési politika és a pénzügyi szabályozás, állami vagyonkezelés nem tartozott hozzám. Sokszor próbálják összemosni az én gazdaságpolitikai szerepemet az előző nyolc meg tíz év dolgaival, ezért próbáltam ezt most pontosítani.
Én csak 2008 május közepén lettem gazdasági miniszter, négy hónappal a Lehman Brothers összeomlása előtt, így szeptembertől csak válságot kezeltünk. A mai napig minden lényeges elemét vállalhatónak és működőképesnek tartom annak a munkának.
A Fidesz gazdaságpolitikája viszont egy katyvasz. Nem a gazdaság belső törvényszerűségei határozzák meg, hanem hatalmi és kommunikációs szándékok. Ezért van az, hogy Magyarország nem egyszerűen egy egyéves recesszióban van most. Hanem hosszú távra kezdett zsugorodni a magyar gazdaság növekedési képessége.
Az országból menekül a munkahelyteremtő pénz. A beruházási ráta már 14 százalék alatt van, ami azt jelenti, hogy az éves értékcsökkenésnél kevesebbet fektetnek be a gazdaságba. Nem egyszerűen nem nő a termelés bázisa, hanem szűkül. Ahogy a három-négy éve eldöntött Audi, Mercedes, Opel beruházások most lépnek be a gazdaságba, úgy a most kivont, vissza nem forgatott pénzek majd három-négy év múlva mutatják meg nagyon káros hatásukat: munkahelyekben, nemzeti össztermékben, adóbevételben, exportban.
Ez volt az egyik utolsó csepp a pohárban, amiért azt gondoltam, hogy nem lehet tovább várni a politikai szerepvállalással. A vállalati finanszírozás a 80 százaléka a válság előttinek, míg a környékbeli országokban 110–115 százalékon van. Hitel sincs, tőke sincs, a versenyszférában kevesebb a munkahely, és a mi előrejelzésünk szerint mintegy ötvenezer munkahely fog még eltűnni a versenyszférából a következő két-három évben a legutóbbi intézkedések miatt. A Fidesz gazdaságpolitikája kifejezetten kártékony.
Mégiscsak most tűnik először reálisnak, hogy három százalék alatt lesz az államháztartási hiány, és ez nem sikerült korábban egyetlen kormánynak, egyetlen évben sem. Ezt a teljesítményt sem ismeri el?
A költségvetési hiány három százalék alá csökkentése látszólagos, mert nem fenntartható. Ez rövid távon valóban stabilizálja az árfolyamot, és lassan elkezdte csökkenteni a hitelkockázati felárat, bár még mindig egy nagyságrenddel magasabb, mint amikor átadtam a kormányzást. Viszont olyan intézkedésekkel hozzák három százalék alá a hiányt, amelyek megfojtják a gazdasági növekedést. Magyarországra becsült növekedési képessége most 0,5–1 százalék között van, és ez folyamatosan romlik.
Egyszeri intézkedésekkel csökkentették a hiányt, mint például a magánnyugdíjpénzek államosításával. Szoktak engem kritizálni azért, mert a 13. havi nyugdíjat elvette a kormányom, de az egy olyan nyugdíj volt, amelyért senki nem fizetett korábban járulékot, és amit az adott helyzetben nem tudtunk kifizetni. A magánnyugdíj-pénztárakban lévő megtakarítások viszont a később nyugdíjba vonulóknak akár a nyugdíjuk 20–25 százalékát fedezték volna. Így mondhatnám, hogy a mostani kormány nem egy plusz havi, hanem 2,5–3 havi nyugdíjat vett el a majdani nyugdíjasoktól. Ráadásul az elvett pénznek csak a feléből törlesztettek államadósságot, a másik feléből az adott éves hiányt csökkentették. Ez nem fenntartható. A legutóbb bejelentett lépések pedig látványosan megölik a gazdasági növekedést. Amennyivel csökkentik a hiányt, annyival rontják a növekedést, és a kisebb növekedés miatt nem fog bejönni annyi bevétel sem. Ez egy lefelé haladó spirál, amit a kormány dilettáns gazdaságpolitikája okoz.
Mégis ennek a kormánynak sikerült még ilyen nehéz helyzetben is csökkenteni a személyi jövedelemadót, és emelni a minimálbért. Ez sem teljesítmény?
Bevezették az egykulcsos adót, ami a felső egyharmadnak többet ad, de az alsó kétharmadtól elvesz. Megemelték a minimálbért majdnem húsz százalékkal, de úgy, hogy abból egy fillérrel több nem megy a minimálbért kereső munkavállaló zsebébe, hiszen mind az államé lesz. Viszont ezzel megint a minimálbér környékén keresők munkahelyei fognak tízezerszám megszűnni. Ugyanúgy, ahogy ez 2001-ben történt. Akkor a Fidesz brutális minimálbéremelést hajtott végre, mindenki örült neki elsőre, akkor még jutott belőle az emberek zsebébe is. Csak aztán 120 ezer munkahely eltűnt. A könnyűipar és az élelmiszeripar egy része akkor ment át más országokba.
Ön szerint a bankadó szinten tartása sem jó ötlet? Nem igazságosabb így a terhek elosztása?
Bankadó Magyarországon jó ideje van, már a Gyurcsány-kormány bevezette. Abból akkor 20–30 milliárd bevétele volt az államnak, és akkor is a költségvetési egyensúlyra hivatkozva vezették be.
Európában is több országban vezettek be bizonyos típusú bank- vagy tranzakciós adókat. Az önmagában nem baj, ha ésszerű mértékben van egy ilyen adó. De míg Magyarországon a bankadó a bankok eszközeinek majdnem 0,56 százaléka, addig második legmagasabbnak számító angliai bankadó csak a 0,019 százaléka. Nagyságrendi különbség van a kettő között.
Az Orbán-kormány az egész unortodox gazdaságpolitikát azzal indokolta, hogy katasztrofális helyzetben vették át az országot. Hétszázalékos államháztartási hiányról, csődközeli helyzetről beszéltek, mi voltunk a mostani Görögország. Ehhez mit szól?
Lényegesen jobb pozícióban volt az ország, mint most. Nagyon nyilvánvaló, hogy miért mondták ezt. Az új kormány 2010-ben két nagy, részben ellentétes érdekű választói csoport támogatását szerezte meg. Az egyik csoport, amit ők „polgároknak” hívtak korábban, lényegében az aktív, dolgozó, közép- és a felső-középosztály volt. Ez a réteg abban volt érdekelt, hogy csökkentsék az adókat. Meg is ígérték nekik a radikális, azonnali adócsökkentést.
De ez kevés lett volna a győzelemhez, ezért nagyon sok, implicit ígéretet tettek egy másik választói csoportnak. Az alacsony jövedelmű, vagy munkajövedelem nélküli csoportnak azt ígérték, hogy nem csökkennek a juttatások. „Nem kell megszorítás”, ez így hangzott. Az egyik a „polgároknak” szólt, a másik a „zembereknek”. A „polgárok és a zemberek koalícióját” a megalapozatlan ígéretek megtartásával próbálták fenntartani. De ha csökken a bevétel, és nem csökken a kiadás, akkor a hiánynak kell elszállnia. Meg is próbáltak kialkudni egy hétszázalékos hiányt Brüsszellel, ránk fogva a problémákat. Csak hát az IMF és az Európai Bizottság másfél éven át folyamatosan auditálta a számainkat. Pontosan tudták, hogy az akkori intézkedésekből négy százalék körüli hiány következik, ezért ezt nem engedték meg.
Ezután kezdődött az, amit unortodox gazdaságpolitikának hívnak. Ami gyakorlatilag nem más, mint a magyar gazdaság húsz év alatt felhalmozott tartalékainak a felélése.
Nincs most privatizáció, milyen tartalékra gondol?
Három ilyen tartalék volt. A magánnyugdíj-pénztári pénzek, amiknek a lenyúlásával lényegében egy évre tudták befoltozni a költségvetést anélkül, hogy határozott lépéseket tettek volna.
Még két tartalékot éltek fel. Magyarország az elmúlt húsz évben élen járt abban, hogy mások tőkéjét idehozza, és abból itt munkahelyeket, technológiát, infrastruktúrát teremtsen. Ezt a tőkét, ami itt gépekben, berendezésekben, infrastruktúrában van, ezt kezdték el egyeztetés nélkül, olyan arányban adóztatni, ami most már a beruházások visszaeséséhez vezetett. Akik itt a növekedést részben generálták, most menekülnek az országból.
A harmadik felélt nagy tartalék a magyar munkaerő. Az alacsony képzettségűek foglalkoztatási költségeit drámaian megemelték. Megemelték az adóterhelésüket, és az őket foglalkoztatók adóterhelését is. Az én kormányom 54,3 százalékos adóékkel vette át a magyar gazdaságot, vagyis átlagosan 100 forint bérköltségből 54 ment az államnak, 46 maradt a munkavállaló zsebében. Ezt mi egy év alatt 46,8 százalékra csökkentettük, azaz már több maradt a munkavállaló zsebében, mint amennyi az államnak jutott. Az ő intézkedéseik visszavitték 50 százalék fölé az adóéket, tehát megint drágult a magyar munkaerő foglalkoztatása. Minél kevesebbet keresett valaki, annál nagyobb arányban drágult. Az alacsony képzettségűekből álló hatalmas munkaerő-tartalékot még jobban kizárták a munkaerőpiacról, miközben a kínálatot valóban élénkítették. Utóbbi szükséges lépés volt, bár a módszerei erősen vitathatók.
Még egy szegmensben megtámadták a munkaerőpiacot. Ez a folyamat most zajlik: a tehetséges fiatalok és fiatal középkorúak elképesztő tömegei keresnek külföldön munkát. Magyarországon a szellemi elit száz éven belül negyedszer (1919, 1945, 1956 és most) hagyja el éppen az országot. Másrészt Angliában, Ausztriában, Németországban nagyon sok olyan magyarral találkozom, akiknek diplomája nincs, de nagyon vállalkozó kedvűek. Ezek a dolgozni akaró emberek nagyon hiányoznak majd ebből az országból. Ha itthon akarjuk tartani őket, akkor élénkíteni kellene a munkaerő-keresletet, nem pedig gyilkolni.
Amikor a zemberek és a felső középosztály párhuzamos megnyeréséről beszélt, az jutott az eszünkbe, hogy pont ugyanebbe csapdahelyzetbe készül belesétálni most ön is az Együtt 2014-gyel, hiszen a csalódott Fidesz-szavazóktól a szocialistákig mindenkit koalícióba hívott. Ez nem ugyanaz a politika?
Én azt hiszem, hogy nem. Mi a politikai közepet szeretnénk összerakni. Éppen az volna a feladat, hogy a szolidaritás és a haladás eszméjében megállapodva össze lehessen békíteni a társadalmi csoportokat. Hogy boldogult Csengey Dénest idézzem: „Európába, de mindahányan”. Olyan új egyezséget kell kötni, ami mindenkinek felelősséget keletkeztet a közös társadalmi célokért, de cserébe mindenkinek megadja az esélyt a felemelkedésre, aki ezért hajlandó aktív erőfeszítést tenni.
De miért döntött úgy, hogy összefogásra hív szinte mindenkit, aki elégedetlen a mostani kormánnyal? Ez a népfrontpolitika nem zavarosabb megoldás, mintha azt mondaná, hogy csinálok egy pártot, következetesen képviselek egy tervet, és akinek tetszik, az majd úgyis rám szavaz?
Mert elemeztük a helyzetet, és ez tűnt a működőképes megoldásnak. Egyrészt a mostani kormányzás Magyarországot tartósan, akár évtizedekre leszakíthatja a fejlett országok fejlődési irányáról. Ezért feltétlenül változás kell. Ez az első tétel. Az én generációmnak, meg a gyerekeink generációjának is az életét tönkre teheti, ha fennmarad még négy évig az, ami most történik Magyarországon. Ez a tétje a 2014-es választásnak.
A második, hogy azt is látni kell, hogy azok a problémák, amelyek miatt Magyarország ilyen rossz helyzetben van, nem az elmúlt két évben kezdődtek, most csak súlyosbodtak, sőt helyenként drámaivá váltak. Ezért nem egyszerűen az a kérdés, hogy vissza lehet-e menni 2010 elé, hanem hogy lehet-e előre menni és egy új korszakot nyitni a magyar politikában. Korszakváltás kell.
A harmadik, ami még az elemzéshez tartozott, hogy ha le is győzné a kormányt az ellenzék, akkor utána a rezsim kormányzaton kívüli egyéb elemei (az alkotmánybíróság, a kilenc évre kinevezett emberek, a különböző kétharmadba öntött szabályok) felhasználásával még a többség akarata ellenére is sakkban lehetne tartani az országot. Zsarolni lehetne ellenzékből is.
Továbbá a kétharmados, egyébként megkérdőjelezhetetlen választói legitimációval rendelkező kormány olyan választójogi törvénycsokrot fogadott el, amely jelentős előnyhöz juttatja. Elvileg azt is lehetővé teszi, hogy még a többség akaratával szemben is parlamenti többséget szerezzen. Ebből a választójogi törvényből az következik, hogy nagyon lejt a pálya a Fidesznek. Így csak egy esélyt látok ma: ha egy kellően nagy választói koalíciót lehet összehozni.
Ha a mai ellenzéki pártok szavazóit összeadnánk, talán még az egyszerű győzelemhez sem lenne elég. Ráadásul ezek nem összeadható szavazatok. És semmiképpen sem lennének elegek ahhoz, hogy egy rezsimváltás és egy korszakváltás következhessen. Ezért az a cél, hogy egy akkora választói többséget, választói koalíciót lehessen elérni, amely nem egyszerűen lebonyolít egy ingamozgást a politikában, hanem az ingát megállítja középen, és a rettenetesen megosztott magyar társadalmat képes újraindítani egy fejlődési pályán. Ehhez pedig egy sokszínű, sok elemből álló politikai közép kell. Ez szerintem 2,5–3 millió közötti szavazót kell, hogy jelentsen, figyelembe véve az új választási rendszert. Ez a mai ellenzéki pártok támogatottságánál jó egymillióval nagyobb választói tömeget jelent, ide kell eljutni.
Az elmúlt két évben az ellenzéki pártok nem tudtak eljutni a választóknak egy nagyon nagy tömegéhez. Van egy változást akaró, párt nélküli tömeg. Őket is meg kell szólítani.
Az nem túlzott kockázat, hogy az MSZP messze a legerősebb ellenzéki pártként jár majd a legjobban a közös indulással? Ha vesztenek, akkor maguk alá gyűrték a baloldali riválisokat, hiszen azok feloldódnak a szövetségben. Ha nyernek, akkor úgyis ők diktálhatnak a leghangosabban, és így nyomhatják le a koalíciós partnereket. Így olyan, mintha az MSZP-nek kaparnák ki a gesztenyét.
Se riválisa, se ügynöke nem vagyunk senkinek. Egyenrangú együttműködést keresünk a korszakváltást akarókkal. Ennek az összefogásnak háromnegyed év múlva két követelménynek kell majd megfelelnie. Egyrészt az addig csatlakozóknak képesnek kell lenniük megőrizni identitásukat a választási kampányban és a választás után is. Szándékosan nem szabtunk most meg semmilyen szervezeti formát, hogy ezt majd a csatlakozókkal beszélhessük meg. A másik oldalról olyan konstrukciót kell kialakítani, ami a lehető legnagyobb esélyt biztosítja a mostani rezsim leváltására és az azt követő jó kormányzásra.
Azért valamilyen tervvel csak neki kell majd ülni ennek is. Van már elképzelés, hogy ez hogyan működhet?
Sokféle módon működhet. A nyáron a Haza és Haladás publikált egy tanulmányt Szigetvári Viktor és Vető Balázs tollából. Ott több különböző, de egyaránt működőképes politikai konstrukciót leírtak, és ezek valamilyen hibrid megoldása is létrejöhet. Én ezt most nem akarom megjósolni, mert ezt azoknak kell majd kijelölniük, akik szerint jobb ebben az összefogásban benne lenni, mint külön állni.
Első körben éppen az a kör jelentkezett az Együtt 2014-be, akik önnel együtt kormányoztak, Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc. Ez nem az új közép felé mutat egyelőre. Gyurcsány már azelőtt az ön miniszterelnök-jelöltségét támogatta, hogy ön a Milla színpadára lépett. Egyeztettek előre arról, hogy mit fog bejelenteni?
Nem egyeztettem vele közvetlenül arról, hogy mik a terveink. És mivel ő korábban beszélt, talán félre is érthette az én várható beszédem tartalmát. Ha jól értettem, akkor ő azt mondta, hogy miniszterelnök-jelöltként vagy ellenzéki vezérként a Demokratikus Koalíció támogatna engem. De szerintem kifejezetten káros az együttműködés létrejöttére, ha most személyi kérdéssé egyszerűsítjük ezt a problémát. Mindenkit óvok attól az ellenzéki oldalon, hogy személyi kérdésekkel rontsa az együttműködés esélyeit.
És az nem rontja az együttműködés esélyeit, hogy a 2010 előtti koalíció látszik most összeállni az Együtt 2014 mögött?
Kire gondol? A Millára, a Szolidaritásra?
Az alapítókon kívüli eddigi lelkesedőkre, Kuncze Gáborra, Gyurcsány Ferencre. Lehet így akár halvány remény is arra, hogy a kormány teljesítményében csalódott, 2010-es Fidesz-szavazók egyáltalán elgondolkozzanak azon, hogy az Együtt 2014 szimpatikus lehet?
Az Együtt 2014-nek jelenleg három tagja van, a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás. Ezenkívül nagyon sok szervezet jelentkezett az elmúlt napokban. Mi most türelmet kértünk, hogy először tisztázzuk egymás közt, hogy egy ilyen együttműködést mire lehet alapozni más szereplőkkel. Ennek ismeretében lehet csak együttműködésről tárgyalni.
Az a választójogi törvény, amit a Fidesz most az országra erőltetett, megkerülhetetlenné teszi, hogy már a választás előtt koalíciót kössenek a rezsimváltásban érdekelt, hiteles erők, mert a választás után már erre nem lenne lehetőség. Nem ördöngösségről van szó, egy koalíciót kell kötni, és az mindig egy programon alapul. Ez egy szerencsés mellékterméke lehet az egyébként rossz választási törvénynek, hiszen rá fogja kényszeríteni az ellenzék erőit, hogy a választás előtt viszonylag pontosan elmondják a választóknak, hogy mire számítsanak.
De úgy kellene megegyezni, hogy nem lehet felmérni, hogy a választói akarat melyik koalíciós partner irányát támogatja leginkább.
Ezért rossz ez a választójogi törvény, árt az országnak, sokkal jobb lenne úgy csinálni, mint korábban, hogy a választásokon megméretve lehessen koalíciót kötni. De ha már ezt kényszerítik ránk, akkor ezt a munkát előre el kell végezni. Ennek előnye is van, hiszen az elmúlt tizenkét évben minden egyes kormány úgy került hatalomra, hogy nem volt kész, megalapozott, reális programja, és rögtön a kormányzása első három-négy hónapjában elkövetett valami olyan súlyos stratégiai hibát, ami után futott négy évig.
Volt már ideje átnézni az MSZP Gazdasági kilábalási koncepció Magyarországnak című programját? Illetve az LMP Magyarország talpra áll című programját? Jók? Összeboronálhatók?
Az MSZP-ét megkaptam, Mesterházy Attila elküldte nekem. Az LMP esetében megkértem a kollégákat, hogy töltsék le. Mi is dolgozunk egy átfogó gazdaságpolitikai koncepción sok szakemberrel az alapítványnál. Megkértem a kollégákat, hogy együtt nézzük át ezeket a programokat, mert esetleg mi is tanulhatunk belőlük, és azt is nézzük meg, hogy mi az, amit nem tartunk belőlük reálisnak. Ez a folyamat zajlik.
A Fidesz az adórendszer és a költségvetési politika alapjait is kétharmados törvényben szabályozta. Mihez kezdene az ellenzéki összefogás abban az esetben, ha a kormányt ugyan leváltja, de nem szerez alkotmányos többséget, hogy ezeket a törvényeket felülírja?
Ezért mondtam, hogy nagy többség, jóval nagyobb többség kell annál, mint amit egy ellenzéki párt meg tud szerezni. Mert rezsimet kell váltani. Egy döcögős, rossz kompromisszumok által sújtott ország nem tud kitörni abból a zuhanásból, amiben van. De ez nem feltétlenül jelent kétharmadot a fejemben. Egy erős, politikai középnek kell létrejönnie, ami meg tud egyezni, és nagy többsége van. A legitimáció a politikában nagyon fontos dolog. Ha nagy többsége van egy politikai erőnek, akkor az nagyon erős üzenet küld annak is, aki elvesztette a választásokat. Ha az ország nagy többsége a változásra szavaz, akkor meg kell találni azt a demokratikus politikai módszert, amivel a többség akaratát érvényre lehet juttatni. Ez lehet alkudozás vagy valamilyen kompromisszum.
Azt mondta 23-án, és írta még vízkeresztkor megjelent írásában is, hogy az Orbán-kormány „csigolyánként törte el a magyar demokrácia gerincét”. Ehhez képest mégiscsak a Gyurcsány-kormány alatt lőtt a rendőrség tüntetőkre az utcán. A mostani hatalom nem veszélyezteti a polgárok fizikai épségét, a Milla tüntetésén még csak könnygáz sem volt. Miért gondolja, hogy az MSZP-kormány demokratább volt, mint a Fidesz-kormány?
Válasszunk külön két dolgot. A magyar demokrácia intézményrendszerében súlyos torzulások következtek be 2010 óta. Ami pedig a 2010 előtti időszakot illeti, három-négy éve is elmondtam, hogy a 2000-es évek eleje óta fokozatos a züllés a magyar demokráciában. Ez azt jelenti, hogy az ember egy idő után normálisnak fog fel valamit, ami korábban kivételes balesetnek számított. A politika hangnemének durvulását, a rossz személyi alkukat, a korrupciót, a helyenként nagykoalíciós jellegű korrupció megjelenését. Magyarország demokrácia, de egy jó ideje züllő demokrácia volt, amiben a kormánynak és a mindenkori ellenzéknek is megvolt a maga felelőssége.
De 2010-ben még működtek a fékek és ellensúlyok. Emlékezzen, hogy az alkotmánybíróság hogyan akadályozott meg jónéhány lépést, amit az én kormányom hozott. Például a vagyonadót. A köztársasági elnök abban a rendszerben lényegi döntéseket akadályozott meg. Nem tekintette magát a kormányzás motorjának. A független költségvetési tanács rendszeresen kritizálta a kormányomat. És ez teljesen rendben volt így.
A kormányom idején a tőlünk független ügyészség a rendőrséggel együttműködve olyan korrupciós ügyeket kezdett feltárni, amik ma vannak bíróság előtt. Elindultak a nyomozások, nem tusolta el az ügyeket senki.
Elindítottuk az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának a folyamatát, amit aztán ez a kormány megakadályozott. Az pedig elképzelhetetlen volt, hogy a választójogba úgy beleavatkozzunk, mint most. Most meg a fékek és ellensúlyok végletesen legyöngültek, és a demokrácia utolsó biztosítéka, a választójog is biceg.
Hogy a kérdésre is válaszoljak, a 2006 őszi események miatt van adóssága a balliberális koalíció szereplőinek. A rendőrség képtelen volt elválasztani egymástól a tisztességes, demokratikus ellenzéki tüntetést, amit a Fidesz szervezett, a minden törvényt felrúgó, garázda elemektől. Minimum szakszerűtlenek voltak. Minden demokráciában előfordul, hogy a rendőrség túllép a hatáskörén, és törvénytelenül jár el. Nálunk azonban elmaradt ennek a világos kimondása, a felelős rendőri vezetők világos elszámoltatása, és a politikai felelősség vállalása. Ez nekem személy szerint is nagy tanulság. Bár nyilván közvetlen közöm nem volt hozzá, de ott voltam abban a kormányzatban. Miközben ez egy pillanatig nem mentheti fel a garázdákat, gyújtogatókat, és semmiben sem kicsinyíti azoknak a rendőröknek a hősiességét, akiknek a lábát törték, vagy beverték a fejét a tévészékháznál. Nem a „kisrendőrök” hibájáról van szó.
„Fortélyos félelem közigazgat” – mondta október 23-án. Ez személyes tapasztalat? Ismer olyanokat, akiket politikai okokból bántott valamilyen hatóság? Az ön tanácsadói üzletét is rontja az állam?
Az én tanácsadói üzletemet azért nem rontja az állam, mert Magyarországon az adófizetésen kívül semmilyen üzleti tevékenységet nem folytatok, amióta eljöttem a miniszterelnöki hivatalból. Ezt eleve is így terveztem. Nem magamra gondoltam. Nagyon sok olyan ismerősöm van, vállalkozók, munkavállalók, akik nyilvánvaló üzeneteket, zsarolásokat kaptak. Van olyan ismerősöm, akitől elvették, elkérték az üzletrészét. Van sok olyan ismerősöm, akiknek a rokonságát tették ki az állásából, mert valami közük volt a politikához. Van, akinek azt mondták, hogy veled nem szerződhetünk, mert ilyen-olyan ismerőseid vannak, ilyen-olyan üzleteid voltak. Nem bűncselekményekről van szó, csak mással voltál kapcsolatban.
Van egy kis létszámú, pár ezres nómenklatúra, ami lényegében egyfajta központi elvárásnak megfelelően próbálja az ország minden részét igazgatni, és nem válogat az informális módszerekben.
Vannak olyan támogatói, akik pont e félelem miatt nem adják a nevüket a Haza és Haladáshoz?
Sok olyan szakember van, aki azt mondta, hogy szívesen véleményez anyagokat, vagy vesz részt azok előállításában, de nem szeretné, hogy „látsszon”. Nem azért, mert nem ért egyet a céljainkkal, hanem mert attól tart, hogy egzisztenciájában bántódás érné. Ez elég gyakori: úgy tűnik, működik a hétköznapi megfélemlítések rendszere.