Már csak a jelentős régészeti lelőhelyeket lenne kötelező feltárni, de az örökségvédelmi törvény módosító javaslata arról nem beszél, mi számít jelentősnek. Így helyi hivatalnokok döntenek majd, hogy a nagyberuházásoknak kedveznek, vagy az örökségvédelemnek. Mostantól nem lesz büntetendő cselekedet, ha valaki munkagépekkel hordja el a magyar és az egyetemes történelem emlékeit, véli a régészszövetség. A módosító javaslat kritikus pontját Kósa Lajos is visszavonná.
Kétségbeesett nyilatkozatot jelentetett meg a Magyar Régész Szövetség az örökségvédelmi törvény tervezett módosítása miatt. A kormány ugyanis tovább gyengítené a régészet és műemlékvédelem helyzetét, képzetlen kormányhivatalokra bízva annak eldöntését, hogy fel kell-e tárni egy régészeti lelőhelyet, vagy ennek költségei nélkül fejleszthető az adott terület.
A változtatást egyetlen szó jelenti az örökségvédelmi törvényben. Ha a törvényt elfogadják, akkor a régészeti emlékek közül csak a jelentősek esnek majd az örökségvédelmi törvény hatálya alá. „Egy járási tisztségviselő dönt majd például arról, hogy egy Árpád kori falu maradványai, amelyek éppen egy tervezett út vagy gázvezeték nyomvonalába esnek, jelentősnek számítanak-e. – vélte abszurdnak a törvénytervezetet a Magyar Régész Szövetség elnöke. – szakszerű vizsgálat, legtöbbször próbafeltárás előtt lehetetlen eldönteni, hogy valamely lelőhely tartalmaz-e értékes leleteket, információkat. Az az abszurd helyzet állhat tehát elő, hogy egy-egy hivatalnok szubjektív döntésétől függ, mely lelőhelyek tűnnek el örökre, anélkül, hogy tudnánk, mit is veszítünk.”
„A javaslatban szereplő, szakmai szempontból értelmezhetetlen korlátozás okát a törvény egy másik paragrafusa világítja meg, mely szerint régészeti örökségünk csak régészeti feltárás keretében mozdítható el eredeti helyzetéből. A fogalmi szűkítéssel tehát nemzeti örökségünk egyes elemei, amelyek a pillanatnyi politikai-gazdasági érdekek számára akadályt jelentenek, immár jogszabályilag támogatva hagyhatók figyelmen kívül, majd pusztíthatók el a beruházások kiviteli munkái során. Mostantól azonban nem lesz büntetendő cselekedet, ha valaki munkagépekkel hordja el a magyar és az egyetemes történelem emlékeit.” – világítja meg a változtatás hátterét a szövetség nyilatkozata.
Lassányi Gábor elnök lapunknak kifejtette, hogy ha már minden lelőhely teljes körű, aprólékos feltárásra nincs is mód, reális, a gazdasági fejlesztések és a örökségvédelmi érdekeket is összhangba hozó megoldás szükséges. Előzetes feltárásokra van szükség, majd ezek fényében dönthet egy szakember arról, hogy mely lelőhelyekkel milyen alapossággal kell foglalkozni. „Idáig nem volt mérlegelési lehetőség, minden lelőhelynél el kellett végezni az előzetes feltárást. – mondta Lassányi. – A kormány tervei azt jelentik, hogy az állam lemond régészeti örökségének egy részéről, mégpedig szakemberek véleményének mellőzésével.”
A szakember szerint a jogszabály-módosítás nem csak beruházásoknak kedvez, hanem az illegális műkincsvadászoknak is. „A védendő régészeti örökség körét leszűkítő törvény életbe lépése esetén azzal a –nyilván a jogalkotó által sem kívánt – következménnyel is szembe kell majd nézni, hogy a nem „jelentős” régészeti lelőhelyeink fosztogatása a továbbiakban nem lesz szankcionálható, és hazánk régészeti kincsei akadálytalanul juthatnak majd el az illegális műkincskereskedelem hálózatába.”- írja a lapunkhoz eljuttatott nyilatkozat.
Érdekesség, hogy bár a módosítót vitára alkalmasnak találta a kulturális bizottság, és a Fidesz a vitában kiállt a javaslata mellett, Kósa Lajos beadott egy módosítót, amelyben a régészeti örökség jelentős és nem jelentős felosztása ellen foglal állást.
"A régészeti örökség fogalma nem szűkíthető le az emberi lét 'jelentős" nyomaira úgy, hogy a jelentős jelző tartalmát a törvény nem határozza meg, ugyanakkor a régészeti feladatellátásta régészeti örökség e szűkített értelmezésében határoz meg. - írja Debrecen polgármesterének november 5-i módosító javaslata. - Jelentőségétől függetlenül minden a régészeti örökség része, ami az emberi beavatkozás nyoma. A régészeti lelőhelyek között a Kötv.alapján tehető különbség, és a különbségtételéhez kapcsolódóan eltérő tevékenységek végezhetők ezeket a területeken, de maga a régészeti örökség fogalma nem szűkíthető le."
Lassányi szerint az országgyűlés kulturális és sajtóbizottság által is támogatott változtatás szembemegy azokkal a nemzetközi szerződésekkel, például a vallettai egyezménnyel, amelyet hazánk is aláírt. De ugyanígy ellentétes az új alkotmány nemzeti hitvallás részének p és q pontjával.
A nyilatkozat aggályosnak tartja, hogy az örökségvédelmi törvény módosítási tervezete egyelőre tisztázatlan módon kiterjesztené a feltárások elvégzésére jogosult szervezetek körét. „Ezt a feladatot az eddigi szabályozás szerint a megyei hatókörű városi múzeumok látták volna el. A törvényjavaslat indoklásában a verseny megteremtése szerepel mint a változtatás legfontosabb oka, azonban egy ilyen szisztéma bevezetésére jelenleg nem állnak rendelkezésre a – nemzetközi gyakorlatnak is – megfelelő, jogi környezetbe ágyazott szakmai szabályozók (pl. egységes és kötelező protokollok, akkreditáció, minőségbiztosítás), ráadásul a feltárásokra fordítható, törvényben rögzített költségkeret sem teszi lehetővé valódi verseny kialakulását.” – írja a régészszövetség.
Az örökségvédelmi törvény meggyengítése része annak a folyamatnak, amelyben a kormány két év alatt leépítette a beruházások elé kulturális kötelezettségeket állító örökségvédelmet. Először elvették a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szakhatósági jogköreit, másodlagos hatósággá tették, a kormányhivatalokhoz delegálva a hatásköröket. Ezzel párhuzamosan megszabták, hogy a feltárások összege a feltárás nagyságától függetlenül maximálisan 200 millió forint lehet, és 30 napig tarthat. Habár ekkor a feltárás még kötelező volt. Végezetül a kormány feloszlatta a KÖH-öt, feladatait két tárcához osztották szét. Megalakult a Forster Gyula örökségvédelmi és szolgáltató központ, amely azonban műemlékvédelmi és régészeti témákban már nem illetékes.