Viharos közgyűlést tartott a kormány által legfőbb művészeti intézménnyé tett szervezet, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Először független művészek demonstráltak, amit egy idős akadémikus a saját testével akadályozott meg. Aztán Fekete György elárulta, hogyan mószerolta be a Műcsarnok igazgatóját a kormánynál. Végül vihart kavart kijelentését tisztázandó elmondta: Konrád György külföldről nézve magyarnak látszik.
Viharos jelenet zavarta meg az Magyar Művészeti Akadémia amúgy békés közgyűlését. Fekete György beszéde alatt tizenöt-húsz képzőművész és egyetemista rohant a terembe, és miközben néhányan az MMA térnyerése ellenes kiáltványukat olvasták fel, mások megkíséreltek egy transzparenst kihúzni az elnökség előtt. A feladat nem volt egyszerű, nem csak a biztonsági őrök rontottak rá a lepedőt tartó képzőművészre, hanem az egyik idős akadémikus is, aki testével igyekezett megakadályozni, hogy az összegyűltek előtt megjelenjen a felirat: „Az MMA kirekesztő, a művészet szabad.”
A demonstrálók még elhadarhatták követeléseiket (az MMA köztestületi státuszának eltörlése, a kulturális szektor autonómiája, demokratikus szakmai egyeztetés, átlátható támogatási rendszer, a Műcsarnok függetlensége), mielőtt kitoloncolták őket. Fekete György nem reagált a felvetéseikre, szerinte ugyanis „aljas politika van az esemény mögött.”
Fekete a közgyűlésen elemezte Gulyás Gábor Műcsarnok-igazgatóval kialakult szakmai konfliktusát. „Keserves küzdelmet folytattam, hogy beszélő viszonyba kerüljünk, ő ezt visszautasította, nem fogadott, ellenvéleményeket mondott. Amikor a Nemzeti Szalon ötletét felvetettem, akkor azt mondta, ennek nem ad helyet” – adta elő, hogy egy akkor tőle még független intézmény vezetője hogyan utasította vissza ötletelését.
Fekete szavaiból kiderült, hogy a Műcsarnok igazgatóját kormányellenesnek állította be a kormányülésen, így kaphatta meg az intézményt: „A kormányülésen elmondtam, hogy az Akadémia nem fogja tudni a feladatát végrehajtani, ha egyébként kiváló állami vezetők a Nemzteti Együttműködés Kormányának programja mellett a nemzeti együtt nem működés gyakorlatát viszik.”
Az elnök beszédében végül relativizálta a művészi szabadságot: „Kikérem magamnak, hogy a Művészeti Akadémián kérik számon a művészeti szabadságot. Mert ha valaki ezt a művészeti szabadságot nem sérti, az az Akadémia. Kisebbség által hirdetett relatív művészi szabadság dolgában nekünk nem lehet elnézőnek lenni.”
Bár Fekete György végig az MMA nevében beszélt, és külső ellenségnek tulajdonította a támadásokat, a figyelmes hallgató a felszólalók udvarias körmondataiból azért kihámozhatta az elnök kritikáját.
Novák Ferenc koreográfus szerint a köztestületnek tiszteletben kellene tartania mások véleményét: „ne legyen egyetlen szemléletet tükröző színház, ne legyen olyan kiállítóhely, ami nem ad teret akár extrém megfogalmazású műveknek” – reagált Fekete azon kijelentésére, amely szerint a Műcsarnok Mi a magyar? kiállítása blaszfémia volt, és ilyet mostantól nem engedélyez. A koreográfus helytelenítette, hogy kivezették a tiltakozókat, mert ő inkább beszélgetett volna velük.
Elbújtatta kritikus gondolatait Csáji Attila is. „Romkocsmákban Fekete György-álarcot osztogatnak, internetről az ilyen letölthető! Először ő jön, aztán a többiek?” – kérdezte a festő. Majd megjegyezte: „nem helyezhetjük magunkat olyan magasságokba, hogy eldönthessük, ki magyar és ki nem.” A Műcsarnokról pedig úgy vélekedett: „Ne blaszfémiának tekintsük a tárlatot, hanem mutassuk fel, mi a mi véleményünk.”
Fekete irányvonala mellett állt ki ugyanakkor Jókai Anna, aki összefogásra hívta fel az MMA-tagokat a támadások ellen. Czakó Gábor szerint pedig a „világpiac és a nemzeti piac összecsapása” miatt lett a nemzeti érdekeket képviselő Akadémia ellenség.
A közgyűlés fojtott légkörére jellemző, hogy nyílt kritikát csak a szünetben hallhattunk. Megtudtuk, hogy Ekler Dezső építész kilépő nyilatkozatot küldött az elnökségnek, amelyben helyteleníti a Műcsarnok elfoglalását, és hogy Fekete a tagok kizárásával dönt a fontos kérdésekről. A levelet azonban Ekler írásos kérése ellenére sem olvasták fel.
Nem került szóba az a nyílt levél sem, amelyet Bukta Imre, Deim Pál, Farkas Ádám, Fehér László, Jovián György, Lovas Ilona, Orosz István, Keserü Katalin, Novák Ferenc MMA-tagok írtak, szintén Fekete diktatórikus vezetési stílusa okán.
Fekete ugyanakkor elnézést kért korábbi félreérthető megjegyzései miatt: „Bocsánatot kérek, ha olyat tettem, mondtam volna, ami az akadémikusok számára méltatlan.” – mondta.
A közgyűlés egyik napirendi pontja az új tagok megválasztása volt. Erről néhányan távoztak, mivel nem értettek egyet a tömbös szavazási módszerrel. Egy szavazólapon ugyanis több név szerepelt, és a tagok vagy szavaztak az összesre, vagy egyre sem.
Végezetül az MMA köszöntötte születésnaposait. A legfiatalabb ünnepelt most volt 65 éves, a legidősebb pedig 80 (Jókai Anna és Fekete György).
Az új rendes tagok között van többek között Kósa Ferenc filmrendező, Turi Attila építész, Sebestyén Márta népdalénekes, Cserhalmi György, Blaskó Péter, Haumann Péter és Huszti Péter színművész, Bereményi Géza író, filmrendező, Marton Éva és Tokody Ilona operaénekes, Sapszon Ferenc karnagy valamint Medveczky Ádám karmester.
Fekete a közgyűlést követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy a sajtó kiforgatta a Konrád Györgyöt nem magyarként említő nyilatkozatát. A téma tisztázására mondott szavai azonban nem tették világossá a kérdést: "Ha külföldiek támadják Magyarországot, az nem fáj annyira, mintha valaki olyan támadja kívülről Magyarországot, aki onnan errefelé magyar. Magyarnak látszik. Fájdalmas számunkra, hogy őt magyarnak könyvelik el onnan errefelé. És ezt a magatartást nem nagyon szerették a világon sohasem."
A közgyűlésről távozó tagokat az utcán a tiltakozó művészek várták. Az egyik demonstráló, Nemes Csaba volt, aki 2006-ban a velencei biennálén képviselte volna hazánkat, ám a lehetőséget a szocialista kormányzás más indokkal ugyan, de elvette tőle, mivel munkájában a zavargásokkal foglalkozott. Nemes elmondta: Nem Gulyás Gábor mellett demonstrálnak, de nem is Fekete György ellen. Az elnök ugyan megengedhetetlen kijelentéseket tett, ám az MMA-rendszere személye nélkül is káros a művészeti életre. A képzőművész sérelmezte, hogy az Akadémiát úgy helyezték pozícióba, hogy a kormány semmilyen szakmai egyeztetést nem folytatott, a szervezet egy bizonyos kultúrkört képvisel, és nem demokratikus alapokon nyugvó intézmény.