Hende Csaba honvédelmi miniszter még az idén új helikoptereket vásárolna a honvédségnek. A magyar légierő összes támadó helikoptere felújításra szorul, a szállítógépeket pedig már a szocialisták is cserélni akarták. Tavaly a kormány visszautasított egy amerikai ajánlatot, ahol a gépeket ugyan ingyen adták volna, de még így is százmilliárd forintba került volna karbantartásuk és felszerelésük. Utánanéztünk, milyen gépek jöhetnek szóba. Olcsóbbak aligha.
„Kifutó haditechnikát kezel a világviszonylatban is jól képzett honvédség” – indokolta az M1 csütörtök reggeli műsorában Hende Csaba hadügyminiszter, hogy miért van már idén szükség új katonai helikopterek beszerzésére. A honvédelmi miniszter szerint nemcsak a harcihelikopter-flottát, de a szállító helikoptereket is le kéne cserélni, mert ilyeneket is a hatvanas-hetvenes években vásárolt utoljára a hadsereg.
Márpedig ha a szállítóhelikopterek tönkre mennek, akkor a honvédség nem tud segíteni katasztrófahelyzetekben, mondta Hende. A légierő összes támadó helikoptere felújításra vár, már Szekeres Imre honvédelmi minisztersége idején is 10-12 szállítógép beszerzését tervezték.
A helikopterbeszerzés nem olcsó mulatság, ezt jelzi az is, hogy Magyarország 2012-ben visszautasította az amerikaiak ajánlatát, akik ingyen adtak volna át 32 darab Bell UH–1N Huey típusú, többfunkciós katonai helikoptert. Az ingyengépek karbantartása, logisztikai támogatása, a pótalkatrészek és a repülő személyzet kiképzése ugyanis az amerikai kongresszusnak 2011-ben benyújtott nyilvános ajánlati csomag alapján 426 millió dollárba, nagyjából százmilliárd forintba került volna. Az ingyen felkínált helikopterek beszerzési ára amúgy darabonként ötmillió dollár volna.
[Update: A honvédelmi minisztérium cikkünk megjelenése után eljuttatott közleményében tagadta, hogy visszautasították volna az amerikai ajánlatot. "Ezekkel az állításokkal szemben az igazság az, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelezte, hogy újabb ajánlatot fog tenni Magyarországnak, ez az ajánlat azonban még nem érkezett meg" - írta Szecsey István
Update 2: Megkeresésünkre, hogy miért kell új ajánlatot adni az amerikaiaknak, ha a magyar fél nem utasította vissza azt, Szecsey azt válaszolta, hogy "az elmúlt hónapokban sokat változott, folyamatosan formálódott az ajánlat, majd miután a legutolsó megkapott ajánlat válaszadási határideje decemberre volt időzítve, az amerikai fél még ezt megelőzően magas szintről jelezte, hogy várjunk a válaszadással, mert újabb ajánlatot fognak küldeni". ]
A Huey-s példa amúgy a miniszteri indoklás ellentmondásaira is rávilágít. Hende a szállítóhelikopterek beszerzését azzal indokolta, hogy a flotta gépeit a hatvanas-hetvenes években vásárolták. Az UH–1 géptípust 1959-ben fejlesztették ki, a felajánlott N varriáns 1969-ben repült először, és 1970 óta áll szolgálatban, a nyolcvanas évektől már nem is gyártják. Vagyis az, hogy a gépek a hetvenes években készültek, még nem feltétlenül indok a cserére, a helikopterek élettartamát a motor üzemórájában mérik, vagyis akár a felújítás is megoldás lehetne.
Bár a fegyverrendszerek beszerzése nemzetközi viszonylatban is a korrupció egyik legvirágzóbb területe, a felújítás nem feltétlenül olcsóbb megoldás – ahogy azt a 32 ingyenhelikopter százmilliárdos árcédulája is jelzi. De talán ennél is jobb példa a Szekeres Imre vezette honvédelmi minisztérium gépkarabély-modernizációs programja is. A honvédség vezetése a második Gyurcsány-kormány idején tervezte a hadsereg Kalasnyikovjainak a modernizálását és felszerelését éjjellátóval, lézeres irányzékkal, gránátvetővel. A végül elvérzett programban darabonként egymillió forintos költséggel számoltak, ami a százezer darabos készlet esetén önmagában is százmilliárd forintos tétel lett volna.
Ehhez képest a gépkarabély-piac aktuális sztárterméke, az amerikai különleges erők bevonásával fejlesztett HK–416-os full extrás változata kiskereskedelmi forgalomban hatszázezer forint körüli áron szerezhető be – és akkor olyan apróságokról nem is beszéltünk, hogy a Honvédelmi Minisztérium teljes személyi állományával és háttérintézményeivel együtt is csak 29780 fős hadseregnek aligha volna szüksége százezer, minden létező kiegészítővel felszerelt gépkarabélyra.
De ne keressünk csomót a kákán! Az Index szolgáltató jelleggel körbenézett a fegyverpiacon, hogy miből is válogathat magának Hende Csaba. Az ajánlott fegyverrendszereknél igyekszünk a várható beszerzési költségeket is feltüntetni, ám ezek becslését megnehezíti, hogy a legtöbb esetben fogalmunk sincs a beszerzési áron felüli járulékos – karbantartási, logisztikai, kiképzési – költségekről. Már ha a beszerzési árról egyáltalán fogalmunk van.
Az ajánlott gépeket három csoportba osztjuk felhasználásuk szerint. Vannak kifejezetten harci vagy szállító helikopterek, a harmadik csoportba pedig a többfunkciós modelleket gyűjtöttük.
Tekintettel arra, hogy a légierőnk harci helikopterekből áll a legrosszabbul – mind a 12 Mi-24-es gép felújításra és modernizálásra szorul, első körben ezeket tekintjük át.
És egyből kezdjük a nagyágyúval. Az Apache-nál kevés machóbb dolog létezik a világon, a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig fejlesztett csatahelikopter igazi pusztító. Az ellenséges tűztől 1100 kilónyi páncélzat védi a személyzetet, üzemanyagtartálya pedig befoltozza magát, ha találat éri. Gépágyúja 1200 méteres távolságból harminc lövésből legalább egyszer talál, maximális terheléssel – 16 tankelhárító rakétával felszerelve – is 148 csomós sebességgel repül. Legnagyobb sikereit az első öbölháborúban érte el, az Apache-századok teljes iraki tankhadosztályokat pusztítottak el. Ára ennek megfelelően meglehetősen borsos, egy új Apache 20 millió dollárba kerül.
Az európai fegyvergyártás a világ egyik legnagyobb rejtélye – persze mit várhatnánk egy iparágtól, amit a franciák dominálnak. Itt van például a 2003-ban szolgálatba állított Tigris harci helikopter, aminek a kifejlesztése röpke húsz évbe telt, és aminek a legolcsóbb, a francia hadseregben rendszeresített könnyű harci támogató változata is 35-39 millió dollárba kerül, az Apache-hoz – és a leváltandó Mi–24-esekhez – hasonlóan páncélozott tankelhárító változat viszont már 71,5 millió dollárba. Mondjuk Gripent sem azért vettünk F–16-os helyett, mert olcsóbb, vagy akár a NATO követelményeinek megfelelőbben felszerelt lett volna. Csak abban az esetben ajánljuk, ha valamiért nagyon ki kéne engesztelni EU-s partnereinket.
Az oroszok válasza az Apache-ra 2009-re készült el, bár már 1972-ben elkezdték a fejlesztését. A Havoc oroszosan túlméretezett, 30 milliméteres, 2,5 kilométeres hatótávolságú ágyúja mellett akár 66 rakétát is fel lehet rá szerelni. A Mi–24 utódjaként, ahhoz hasonlóan korlátozottan szállításra is alkalmas, kis utasterében a személyzet mellett hárman utazhatnak. A helikopter maga 15-16 millió dollárba kerülhet, de a kiegészítő szolgáltatások nagyon megdobhatják az árát. Irak 2012 októberében 4,2-5 milliárd értékű fegyverbeszerzésről tárgyalt Oroszországgal. A csomagban SA–22-es légvédelmi rendszereket és 30 Mi-28-ast kínáltak az oroszok.
Lehetne-e látványosabban nyitni a keletre annál, ha a honvédség kínai fegyvert szerezne be? A Népi Felszabadító Hadsereg 1979-ben jött rá, hogy erősen páncélozott szárazföldi ellenséggel szemben a helikopter a leghatékonyabb megoldás, ekkor kezdtek saját típusok fejlesztésébe, amit felgyorsított az is, hogy még az oroszok is vonakodtak regionális riválisuk felfegyverzésétől. A kétezres években kifejlesztett, 2010-ben szolgálatba állított WZ–10-est láthatóan a Havoc és az Apache inspirálta, de tűzvezérlő optikai rendszereit francia és izraeli eszközökről koppintották. A WZ–10-esnek nem erőssége az utasbiztonság, az eddig legyártott, ötvennél is kevesebb példányból végül kihagyták a katapultülést, a személyzet túlélése azon múlik, hogy mennyire törik össze a lezuhant gép. A kínaiak a legmodernebb vezérlőrendszerekkel is felszerelték, de biztos, ami biztos alapon párhuzamosan hagyományos irányítóeszközöket is raktak beléjük. Ára ismeretlen, és egyáltalán nem biztos, hogy a kínaiak pont egy NATO-tagállamnak adnák el először a legmodernebb fegyverrendszerüket.
Ki ne akarna helikoptert vásárolni egy Iráni Helikoptámogató és -megújító Vállalat nevű cégtől? Az iráni haderő az iszlám forradalom után kezdett légiereje modernizálásába, amelynek egyik legnagyobb eredménye az amerikai Bell AH–1J Sea Cobra helikopter lekoppintása volt. A hivatalosan csak a 2091. számú projektnek nevezett helikopter az Eurocopter Tiger könnyű harci változatához hasonlítható. Az ára ismeretlen.
A magyar honvédségnek összesen 15 Mi–8-asa van, ebből kettő éjjeli bevetésre is alkalmas. Az Mi–8-as 32 katona vagy négy tonna teher szállítására alkalmas. A már kivont protokollgép és a két polgári változat kivételével valamennyi felfegyverezhető, alapesetben irányítatlan rakétákkal és géppuskákkal.
Kevés jobban kinéző helikopter van a világban az ikoniukus Chinooknál, de más érvet is fel tudnánk hozni az ötvenes években kifejlesztett, de még napjainkban is folyamatosan gyártott gép mellett. A legújabb, 2006 óta gyártott F típus 44 katona vagy 9,5 tonna teher szállítására alkalmas. Az amerikai légierő 26 millió dollárt fizetett darabjáért, a hollandok, a britek és az ausztrálok is vásároltak már belőle.
Meglepetésre ebben a kategóriában az európai hadiipar versenyképes modellt kínál. A 25 millió dollárba kerülő Caracal ugyan kisebb kapacitású – 29 katonát vagy 12 hordágyat és négy orvost tud szállítani –, cserébe a Chinook három géppuskájánál sokkal hatékonyabb támogató erőt jelentő gépágyúval és rakétákkal felszerelt, éjszakai mentőakciókra is alkalmas szállítógép. Az egy harcoló katonára jutó tábornokok számát tekintve világelső magyar honvédség szempontjából nem lényegtelen, hogy létezik VIP változata is, amiben 8-12 nagyon fontos ember utazhat egyszerre kényelmesen.
A másik európai modell, a fantáziátlanul elnevezett AW101 árazásakor sem estek barokkos túlzásokba, a 21 millió dolláros gép akár 45 katonát, 16 hordágyat vagy három tonna terhet szállíthat. A brit légierő tengeralattjáró-elhárításra is használja, de tervezik felszerelését levegő-föld rakétákkal is.
A magyar honvédség az általunk ajánlott AW101-es model helyett a modernebb, de jelentősen kisebb kapacitású, 15 személy szállítására alkalmas, és alapvetően a civil légiközlekedésben használt AW139-es modell megvételéről tárgyal az olasz gyártóval. Az AW139-es pont ugyanannyiba kerül, mint régebbi, de nagyobb rokona.
A Halo akkora, hogy az amerikaiak ilyeneket kölcsönöztek, amikor egy lezuhant Chinookot kellett megmenteniük Afganisztánban. A legnagyobb, sorozatban gyártott helikopter 20 tonna teher, 60 hordágy vagy 80 katona szállítására is alkalmas, de zuhant már le belőle egy 140 utassal a fedélzetén. Ehhez képest a két rivális tizedébe, 2,5 millió dollárba kerül. Igaz, használtan.
Bár a takarékosság és a funkcionalitás teljesen idegen a hadiipar és a fegyverbeszerzés logikájától, mégis léteznek helikopterek, amelyek egyszerre alkalmasak harctámogatásra és szállításra is, még ha a specializált gépeknél korlátozottabban is.
Az amerikai hadsereg elsődleges taktikai szállítóhelikoptere 11 katonát vagy 1170 kiló terhet tud szállítani, egyes változatait pedig akár 4,5 tonnányi fegyverrel – rakétákkal, gépágyúkkal – is fel lehet szerelni. Ára felszereltségtől függően 6-10 millió dollár.
A Párduc 8-10 katonát tud szállítani, emellett gépágyúval vagy rakétákkal is felfegyverezhető. Árazásában viszont már követi az európai hadiipari hagyományt, kétszer annyiba kerül, mint a Black Hawk.
Az árverseny győztese a többfunkciós helikopterek között az a Huey, ami ingyen nem kellett a magyar hadseregnek. Ez akár 14 utast is szállíthat, függesztve pedig akár 2,27 tonna terhet. Harctámogatásra viszont csak nagyon korlátozottan alkalmas, nem véletlenül cserélte le az amerikai hadsereg a robusztusabb Black Hawkokra.