Üzenet állattetemekkel, gyanús kocsik a ház előtt, halálos fenyegetés vagy csak finom rábeszélés - a tanúk befolyásolásának széles eszköztára van a bűnügyekben. Magyarországon évi 150-200 hasonló eset történik, a leginkább védett tanúkat pedig olyan titkosan őrzik, hogy arról még a rendőrök nagy része sem tud.
Vér fog folyni, ha tanúskodni mer - üzenték a szilveszter éjszakáján történt szigethalmi késelés egyik áldoztatának, az MTK-ban birkózó Sávoly Gergőnek az egyik feltételezett elkövető rokonai. A fenyegetés miatt akkor elrendelték a kórházi védelmet, Sávolyt azonban úgy tűnik, nem ijesztette meg a fenyegetés – az Indexvideónak legalábbis arról beszélt, ha a tárgyaláson meglátja majd az elkövetőt, „kijön majd belőle valami”.
A tanúk befolyásolása, illetve fenyegetése nem ritka jelenség a magyar bűnügyekben. Egészen eltérő súlyú és típusú eseteknél fordul elő a hétköznapi polgári perektől a legnagyobb maffiaperekig. A tanúk védelmét pedig rendőri rutineszközök és törvények védik.
242. § (1) Aki mást büntetőügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel, aki pedig ezt polgári ügyben követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A tanúk megfenyegetéséről legtöbbször mindenkinek a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ügyek jutnak eszébe, pedig ez a legritkább eset. „Az ügyek jellegétől függetlenül bizonyos elkövetői körökre jellemző a befolyásolás, különösen a sértett-tanúkkal szemben” – mondta az Indexnek Szabó Krisztián, aki Tanúvédelem a büntetőeljárásban címmel írt doktori értekezést.
Szabó idézte Bócz Endre volt fővárosi főügyész kutatásait, aki szerint Magyarországon az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején tűnt fel a jelenség, hogy a peremkerületekben élő vádlottak rokonsága rendszeresen, visszatérően felkereste a sértett-tanúkat, és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy a „terhelt nem akart semmi rosszat”. Vagy ha enyhébb esetekről volt szó, akkor arról, hogy „ne tegye tönkre azt a szerencsétlen gyereket”, „ne fossza meg a vádlott gyerekeit az apjuktól”, és hasonlókról. A kitartó győzködés általában akkor is félelmet keltett a tanúkban, ha konkrét fenyegetés el sem hangzott.
Szabó szerint a szervezett bűnözés megjelenése hozott új fordulatot a tanúk fenyegetésébe. „A legsúlyosabb bűncselekményekkel kapcsolatban a tanút megbénító komoly félelmet kiválthatja az alvilág íratlan törvényeinek ismerete, bármilyen neki címzett fenyegetés nélkül is.” A módszerek között vannak a szimbolikus gesztusok, például hogy állattetemeket küldenek a fenyegetettnek, követik őt, vagy rendszeresen ugyanaz az autó parkol a háza előtt, és névtelen telefonokat kap, de lehet tényleges károkozás is, például gumik kilyukasztása.
A Legfőbb Ügyészség adatai szerint az elmúlt öt évben évente 150 és 200 között mozgott a tanúbefolyásoli ügyek száma, ami önmagában is bűncselekménynek számít. Ezeknek az ügyeknek átlagosan egyharmada jutott el vádemelésig.
Felhívás hamis tanúzásra bűncselekmények száma
év | összes ügy | ebből vádemelés |
2007 | 155 | 59 |
2008 | 195 | 90 |
2009 | 170 | 55 |
2010 | 180 | 62 |
2011 | 226 | 90 |
„Tudom, hova jár iskolába a gyereked” – hangzik egy jellegzetes fenyegetés Kovács Lajos egykori gyilkossági nyomozó szerint. A volt rendőr azt mondja, leginkább nyomozói rutinnal lehet kiszűrni, mikor nem mer elmondani egy tanú valamit, de megfelelő eszközökkel rá lehet beszélni arra, hogy tegyen vallomást. Saját tapasztalatai szerint ugyanakkor a téves tanúvallomásoknak csak kis része adódik külső fenyegetésből, sokkal jellemzőbb, hogy a tanúk egyszerűen rosszul mérnek fel helyzeteket, vagy rosszul emlékeznek.
Más helyzet azonban, amikor ténylegesen fenyegtve érzi magát egy tanú – ahogy Kovács Lajos mondta, „akarathajlító fenyegetésnek” van kitéve. A rendőri meggyőzésen kívül ebben az esetben négy szintje van a tanúk védelmének, ahogy azt Csányi Csaba, a Tanúvédelem cmű könyv szerzője elmondta.
Az első szint a tanúk adatainak eltitkolása. Ez jelentheti azt, hogy a tanú neve titkos, de azt is, hogy a neve ugyan megjelenik (például mert gyakori névről van szó), de semmilyen más adata nem nyilvános. Ez a leghétköznapibb, egyben a leggyakoribb módszer.
A második szint a „különösen védett tanú”, akinek neve és személye is titkos. Senki sem ismeri az eljárás résztvevői közül, csak a nyomozási bíró érintkezhet vele. Ezt akkor használják, ha élete és testi épsége veszélyben forog.
A harmadik szint a személyi védelem, amit bárki kérhet, aki részt vesz a büntetőeljárásban, és jellemzően az ítélet végrehajtásáig, illetve addig tart, amíg a rendőrség szerint reális a fenyegetés. A Szabó Krisztián által idézett adatok szerint a Tanúvédelmi Szolgálat Személyvédelmi Osztálya 2002 óta ezres nagyságrendben látta el személyek védelmét és százas nagyságrendben vett részt egyéb műveleti tevékenységben.
A legfelsőbb szint a tanúvédelmi program, amit külön törvény szabályoz. Ez az, aminek a részleteiről a legkevesebbet lehet tudni, a rendőrségen belül sem tudják jellemzően még azt sem, hogy hol működik a szolgálat központja. Ebben a kategóriában még a tanúk és családjának elköltözetetése is lehetséges, ha ez indokolt. Ezeknek a műveleteknek minden része államtitok.
A Tanúvédelmi Osztály 2002-es megalakulása óta több tucat esetben indítottak tanúvédelmi programot, több esetben nemzetközi együttműködéssel, olvasható a Tanúvédelem a büntetőeljárásban című műben. Magyarország két-három külföldről átköltöztetett bűnbánó maffiózó védelmét látja el, ugyanennyien vannak, akiket innen költöztettek külföldre.
A tanúvédelmi programokban résztvevők legtöbbje volt bűnöző, a legritkább eset, hogy klasszikus tanúról van szó, írja Szabó. Vannak ugyanakkor már olyanok, akiknek elengedte a kezét a szolgálat, új néven telepedtek le, vagy külföldre költöztek. Ez azonban a ritkább eset, a tapasztalatok szerint gyakoribb, hogy a legtöbb veszélyeztetett tanú nem vállalja a személyiségcserét és a hosszú időre, vagy különösen a végleges elköltöztetést. A leggyakrabban ezért a tanút időlegesen valamelyik más városban lakó rokonához, barátjához költöztetik, vagy szállodában, motelben helyezik el, természetesen álnéven, írja Szabó.
Mivel a Tanúvédelmi Osztály titokban működik, az ott dolgozókról sem állnak rendelkezésre adatok. Dolgozói kiemelt főnyomozók, jellemzően felsőfokú végzettségűek és több nyelven beszélnek. Ők tartják a kapcsolatot a védett tanúkkal, akik bármikor jelentkezhetnek náluk.