Az egyszer használatos italcsomagolások után fizetendő betétdíj bevezetését tervezi a hulladékgazdálkodásért felelős Vidékfejlesztési Minisztérium. Ha a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtéssel párhuzamosan vezetik be, az számos ágazati szereplő szerint rontaná a szelektív gyűjtés hatékonyságát, és növelné a költségeket. A magyar lakosság közel kétharmada örülne a betétdíjnak, de végső soron valószínűleg a fogyasztók fizetnének az átalakításért.
A hulladékgazdálkodási ágazat szereplőinek nagy része kétkedve fogadta a szaktárca egyelőre nem publikus előterjesztését, miszerint körülbelül 30 forintos betétdíjat vetnének ki minden egyszer használatos italcsomagolásra (PET-palackra, italoskartonra, alumínium dobozra és üvegre). A szakma képviselői erről kedden egyeztettek a RECOMPLEX Egyesülés által szervezett „Betétdíjas konferencián”, amelyen hazai szakemberek mellett az ágazat holland, belga, német és cseh szereplői is részt vettek.
Az Illés Zoltán környezetügyi államtitkár által régóta szorgalmazott betétdíj bevezetéséből 25 milliárd forint plusz bevételre számít a kormány, ugyanakkor több hulladékgazdálkodással foglalkozó szakértő véleménye szerint a rendszer kiépítése rendkívül költséges lenne, egyben csökkentené az éppen kiépülőben lévő, uniós támogatással megvalósuló házhoz menő szelektív gyűjtés hatékonyságát.
A betétdíjas rendszer többek között azért kerülne sokba, mert ehhez minden kisboltba (a magyar kereskedelmi egységek kétharmada ebbe a kategóriába tartozik) telepíteni kellene egy informatikai rendszerrel összekapcsolt, internet-hozzáféréssel rendelkező gyűjtőautomatát, ami felismerné az egyedi kóddal ellátott palackokat. Ezenkívül létre kellene hozni egy új számlálóközpontot, ahol osztályoznák a beérkező flakonokat, valamint a gyártóknak havi adminisztrációs és egyszeri regisztrációs díjat is kellene fizetniük. A hatástanulmányt bemutató István Zsolt szerint a rendszer bevezetésével „jelentősen csökkennének a szelektív gyűjtés bevételei”, ezért az ezzel foglalkozó közszolgáltatókat be kellene vonni a szállításba, hogy ne legyen nagy a veszteségük.
A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Nonprofit Közhasznú Kft. által az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) felkérésére készített hatástanulmánya azzal is számol, hogy a kiskereskedőket kompenzálni kell majd az őket érő veszteségért, ennek a pontos részletei azonban egyelőre nem ismertek. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint a betétdíjas visszagyűjtés bevezetése a kisboltok esetében lehetetlen, már csak azért is, mert a 200 négyzetméternél kisebb alapterületű üzletekben a szükséges berendezések egyszerűen nem férnének el. Az önmagát környezettudatosként meghatározó Vámos szerint ugyanakkor „a környezetvédelem úri huncutság”, aminek az árát „végső soron mindig a vásárlók fizetik meg”.
Magyarországon évente másfél milliárd PET-palack kerül forgalomba, amiből 48 tonna csomagolási hulladék keletkezik. Ennek jelenleg körülbelül húsz százalékát gyűjtik vissza a lakosságtól, Belgiumban 80, Hollandiában 72 százalékos az újrahasznosítási arány. István Zsolt, a hatástanulmányt készítő intézet főosztályvezetője szerint 30 forintért már az emberek kilencven százaléka hajlandó lenne visszavinni az italos palackokat, de még a felmérésekben szokásos önszépítő válaszadást figyelembe véve is „minimum a 80 százalékot el tudnánk érni rövid időn belül”. A bevezetéssel kapcsolatban konkrét céldátum nem hangzott el. Az előterjesztés egy a konferencián résztvevő ellenzéki országgyűlési képviselő szerint novemberben készült, azonban azóta nem tárgyalt róla a kormány.
A keddi konferencián Joachim Quoden német hulladékgazdálkodási szakértő átfogó képet adott az európai országok rendszereiről, amelyből kiderült, hogy nyolc ország (Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Izland, Németország, Norvégia, Svédország) alkalmaz betétdíjat az egyutas csomagolásokra, további nyolc pedig megvizsgálta a bevezetés lehetőségét, azonban elvetette ezt a begyűjtési módszert. Különösen azok az országok (Belgium, Franciaország, Ausztria) nem vezették be végül a betétdíjat, amelyekben már egyébként is eredményesen működött a szelektív hulladékgyűjtés rendszere. A betétdíj ellen szóló legfőbb érv annak jelentős bevezetési és működtetési költsége volt. Hollandiában, ahol 2015-től megszüntetik a betétdíjat, az egy palackra jutó begyűjtési költségek 6 eurócentről 1,5 eurócentre csökkennek.
Csehországban 2007-ben merült fel a betétdíjas rendszer bevezetésének ötlete, azonban az illetékes tárca több hatástanulmány következtetéseit figyelembe véve két évvel később elvetette a javaslatot. Az ellenérvek között szerepelt a német példa: Németországban 2003-ban vezették be a kötelező betétdíjat az egyutas italcsomagolásokra azzal a céllal, hogy megmentsék, illetve erősítsék az újratöltést. Ezt a célt azonban nem sikerült elérni, sőt, az újratöltés aránya jelentősen visszaesett: míg 2003-ban az ásványvíz 74 százaléka került újratölthető palackba, 2010-re mindössze 34 százaléka. A szelektív gyűjtés ugyanakkor a bevezetéssel párhuzamosan tíz százalékkal csökkent. Zbynek Kozel, a cseh EKO-KOM igazgatója szerint „a betétdíj büntetés, nem pozitív ösztönző”, ezért hosszú távon károsan befolyásolja a lakosság környezettudatos magatartását. Ugyanakkor a rendszer bevezetése Csehországban csökkentette volna a szén-dioxid kibocsátását, de a tonnánkénti világpiaci ár körülbelül százhatvanszorosáért.
Steve Claus, a belga Fost Plos koordináló-szervezet egyik vezetője emlékeztetett: a háztartási hulladék a teljes hulladékmennyiség egytizede, a háztartási csomagolási hulladék pedig mindössze 2-3 százaléka. A PET-palackok Hollandiában a csomagolási hulladék 7 százalékát teszik ki, habár az arányok országonként különbözőek lehetnek. A rendezvény minden felszólalója a rendszerszintű szemléletre, a helyi viszonyoknak megfelelő szabályozás kialakítására, valamint a tudatformáló kommunikációs kampányok fontosságára hívta fel a figyelmet.