A KIM Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett ösztöndíjprogramban negyvenhét fiatal utazik ki április első felében a világ legkülönbözőbb részein élő magyar közösségékhez, hogy ösztönözzék az anyaországgal való kapcsolattartást, illetve megerősítsék a külföldön élő magyarok nemzeti identitását. Az ösztöndíj elnyeréséhez nem kellett diploma, de még a célország nyelvének ismerete sem volt kötelező, hiszen úgyis magyarokhoz mennek ki. A sikeres pályázók külföldi tartózkodásuk alatt 350 ezer forintot kapnak havonta.
A napokban utazik ki külföldre az a 47 fiatal, akik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjának elnyerőiként a következő nyolc hónapban azon fognak munkálkodni, hogy „kiépüljön a külhoni magyar közösségeknek egy olyan intézményrendszere, amely az egyének és közösségek integrációja révén hozzájárul a magyar önazonosság és a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez”.
Az Egyesült Államokba tizennégy, Ausztráliába nyolc, Kanadába hat, Latin-Amerikába (Brazíliába, Venezuelába és Argentínába) négy, Izraelbe és Dél-Afrikába pedig egy-egy fő utazik ki, míg Nyugat-Európába tizenhárman mennek (az európai célországok között szerepel Nagy-Britannia, Svédország, Németország, Svájc, Finnország és Hollandia).
A pályázat kiírása szeirnt az ösztöndíjprogramot A Magyar Diaszpóra Tanács 2011. november 17-én elfogadott Alapító Nyilatkozatának szellemében, azzal a céllal hozták létre, hogy „a diaszpóra magyarságának magyar nyelvtudását fejlesszük, a magyar közösségekben való tevékenységet és a Magyarországgal való kapcsolattartást ösztönözzük, azaz a magyar identitást megerősítsük”. Ennek érdekében a kiválasztott – többségükben 25 és 30 év közötti, felsőfokú végzettséggel rendelkező – fiataloknak az lesz a feladata, hogy támogassák a külföldön élő magyarok „értékőrző munkáját”, és „tájékoztatási, közösségépítő tevékenységükkel erősítsék a Magyarországhoz való kötődésüket”.
Az ösztöndíjasoknak kiutazásuk előtt egy egyhónapos felkészítő tanfolyamon kellett részt venniük, aminek a végén vizsgát is tettek. Ezek után június végéig a kijelölt országukban tartózkodnak, júliusra újra hazatérnek, majd augusztusban és szeptemberben ismét külföldön dolgoznak majd. A nyolc hónapos programot egy újabb itthon töltött hónap zárja, ezalatt a résztvevőknek részletes beszámolót kell tenniük a kinti tevékenységükről.
A KIM Nemzetpolitikai Államtitkárságának tájékoztatása szerint a programra összesen 480-an jelentkeztek, akik közül egy kétkörös szóbeli meghallgatáson választották ki az alkalmas jelölteket. A jelentkezőknek nem kellett túl sok feltételnek megfelelni: a pályázaton az indulhatott, aki büntetlen előéletű, elmúlt 20 éves, van állandó lakhelye Magyarországon, legalább középfokú végzettséggel rendelkezik és „közösségi, közösségszervező, hagyományőrző egyéb tevékenységekben aktívan vesz részt”. A pályázati kiírás utóbbiakra példaként a cserkészetet, a néptáncot, a magyar nyelvoktatást, valamint az énnekarban való részvételt említi, amelyek igazolására két ajánlólevelet is kértek a jelentkezőktől.
Az elvárások között szerepelt továbbá a „magas szintű” angoltudás, vagy a célország nyelvének „megfelelő szintű” ismerete, az ennek bizonyítására benyújtandó dokumentumok típusát (közép- vagy felsőfokú, államilag akkreditált nyelvvizsgabizonyítvány) azonban nem részletezte a kiírás. Erre a KIM szerint azért nem volt szükség, mert „az ösztöndíjasok magyar közösségekhez mennek, ezért a nyelvtudás mint szempont, nem elsődleges”.
A program keretében a kiválasztottak itthoni tartózkodásuk alatt 200 ezer, míg a külföldön töltött hónapokra 350 ezer forint ösztöndíjat kapnak, célországtól függetlenül (így a jelentős árszínvonalbeli különbség ellenére ugyanannyit kap egy Dél-Afrikába, mint egy Svédországba utazó ösztöndíjas). Igaz, a KIM az ösztöndíjasok szállás- és útiköltségét, külföldi tartózkodása idején pedig biztosítását, illetve a „munkavégzéshez szükséges eszközöket” is biztosítja.
A minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága nem tart attól, hogy a célországtól függetlenül azonos mértékű ösztöndíj aránytalanságokhoz vezetne, állításuk szerint az egyenlőség elvét tartották szem előtt: „az volt a cél, hogy a pályázók a feladatot helyezzék előtérbe, nem az úti célt. Ha differenciáltunk volna helyszínek között, akkor a pályázók is úgy értékelték volna, hogy egyes régióknak nagyobb jelentőségük volna” – állítja az államtitkárság.
Az ösztöndíjasok munkáját itthon a KIM, külföldi tartózkodásuk idején pedig a fogadó magyar szervezetek felügyelik majd. Amennyiben nem teljesítik a feladataikat, az államtitkárság szerződést bonthat velük, illetve az ösztöndíj a jegybanki alapkamat kétszeresével megnövelt összegének visszafizetésére is kötelezheti őket.
Bár a program deklarált céljai szerint kizárólag a magyar nemzeti identitás megerősítésére irányul, nem kizárt, hogy közvetetten a magyar állampolgárságot kérők számát is befolyásolja majd. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium friss adatai szerint 2011-től 2013. április 4-ig összesen 422 870 fő adott be honosítási vagy visszahonosítási kérelmet. Ez 60 ezerrel több, mint a 2012 végéig benyújtott kérelmek száma. A KIM táblázata nem tünteti fel, hogy a kérelmek mellett ténylegesen hányan kaptak magyar állampolgárságot, a sajtóosztály tájékoztatása szerint viszont már több mint 340 ezren tettek esküt. Konzuli körökben terjedő becslések szerint a 2014-es országgyűlési választásig akár a félmilliót is elérheti az újonnan esküt tett magyar állampolgárok száma.
A külügyi apparátusra komoly terhet rónak a honosítási eljárások. Azokat a külképviseleteket, amelyeket nagyon leterhelnek a konzuli ügyek, az idén tavasszal és nyáron megerősítik. A külügyi tárca közölte, hogy az ideiglenesen (egy évre) kiküldött konzulok és konzuli adminisztrátorok (átlagosan 2-4 kormánytisztviselő) többsége az észak- és dél-amerikai, valamint az ausztráliai képviseletre kerül, de – átlagosan 1-3 fővel – megerősítenek több nyugat-európai konzulátust is.