A lehető legszigorúbb büntetést szabta ki a Pécsi Törvényszék első fokon Bándy Kata aljas indokból elkövetett meggyilkolásáért. Az ítélet életfogytiglan, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül. A bíró szerint P. Lászlóról bebizonyosodott, hogy gátlástalan bűnöző, és sohasem tudna a társadalom hasznos tagjává válni. Az ítélethirdetés végén megállapította: a társadalom igazságérzete ebben az ügyben találkozott a bíróság döntésével. P. László, aki az utolsó szó jogán megpróbált bocsánatot kérni, enyhítésért fellebbezett. Az ügy megy tovább a Pécsi Ítélőtábla elé.
„P. László, eddig volt, és nincs tovább” – mondta a mereven maga elé néző vádlottnak az ítélethirdetés utolsó percében a Pécsi Törvényszék bírája, Antal Gábor. A pénteken kiszabott elsőfokú ítélet, ha az ítélőtábla is helybenhagyja majd, valóban ezt fogja jelenteni a 27 éves férfi számára, akiről a bíróság bizonyítottnak találta, hogy ő fosztotta ki és gyilkolta meg Bándy Katát, mégpedig aljas indokból.
A bíró tényleges életfogytiglani fegyházbüntetést ítélt, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. Ezt kérte tőle vádbeszédében az ügyész, és ezt kérte a meggyilkolt lány családja által megbízott ügyvéd is. Antal Gábor meggyőződése, hogy ezt kívánta a társadalom igazságérzete is. „A társadalmat szíven találta” ez a bűneset, fogalmazott.
Ugyan talált két enyhítő körülményt, de ezek kevesek voltak ahhoz, hogy változtassanak az ítéleten. Az egyik P. László részeges beismerő vallomása volt, a másik pedig az úgynevezett „eshetőleges szándék”, vagyis az, hogy nem feltétlen akarta mindenképpen szánt szándékkal megfojtani a lányt. Súlyosító tényezőből viszont sok volt: például az, hogy a gyilkosság idején ittas állapotban volt és tudatmódosító szer hatása alatt állt, hogy többszörös visszaeső, hogy akkor is épp börtönben kellett volna lennie, amikor megölte Bándy Katát.
Abból, hogy P. fiatal kora ellenére összesen már 8 évet ült börtönben, 11-szer volt büntetve, a bíró azt a következtetést vonta le, hogy „teljes mértékben gátlástalan bűnöző”. Azt mondta: emiatt „szóba se jöhetett” határozott idejű szabadságvesztés. „A bíróság nem lát esélyt arra, hogy P. László valaha is a társadalom hasznos tagjává váljon” - jelentette ki.
A bíró a bizonyítékok mérlegelése alapján arra jutott, hogy a gyilkosság a következőképpen történt: Bándy Katát akkor látta meg P. László, amikor a lány már a Dugonics utcai otthona kapujában állt, és a kulcsaival babrált. Mellé lépett, megszólította, ismerkedni próbált, de a lány nemet mondott neki, nem akart beszélgetni. Miután a férfi nem mozdult a kapuból, a lány úgy döntött, hogy elindul, tesz egy kört, és megpróbálja lerázni. P. követte, hol közelebb, hol jobban lemaradva.
Amikor a buszmegállóban újra beérték, a lány megpróbálta nyugalmat tettetve párbeszéddel megoldani a helyzetet. Elmondta, hogy ő rendőrségi pszichológus, felajánlotta a segítségét, és megkérdezte P-t, miért nem megy haza a barátnőjéhez. A bíró szerint ekkor döntötte el az addig tétova vádlott, hogy megerőszakolja a lányt. A fényből maga előtt tolta a sötét területre, ahol rátámadt. Szexuális erőszakot követett el rajta, és közben fojtogatta. A lány védekezni próbált. P. azért kezdte fojtogatni, hogy megtörje az ellenállását. A gyilkosság indítéka a közösülés véghezvitele volt. A bíró azt mondta: ez „egyenesen visszataszító”. Ez tehát az aljas indok, amely miatt az emberölés minősített esetét állapította meg.
Antal Gábor az indoklásban hosszan foglalkozott a tragédia egyik alapkérdésével: miért nem ment be egyszerűen a lakásába Bándy Kata, és miért nem kiáltott segítségért. Azzal indított, hogy a választ „csak Bándy Kata tudhatta”, de azért elmondta, ő mit gondol erről. Szerinte a kulcs az, hogy a helyzet sokáig nem tűnt a lány számára annyira veszélyesnek, és ebben szerepe volt annak is, hogy iszogatott a születésnapi bulin, „közepes fokú ittassága éppen abban korlátozta, hogy felismerje a veszély nagyságát”. A bíró szerint P-ben nem a gyilkost látta, mert a férfi eleinte nem volt erőszakos, nem követelte az értékeit, nem bántotta. Talán az otthonát védte, talán el akarta kerülni a zajongást, és pszichológusi mivolta is arra sarkalta, hogy megpróbálja megoldani a problémát. „Ha tudta volna, hogy a halál felé indul, nem indult volna el” - mondta Antal.
Azt, hogy mi történt a két ember között, milyen beszélgetés folyt, a bíró P. szavai alapján rekonstruálta. A vádlott összesen kilenc vallomást tett, de csak az utolsó kettőben állt elő azzal a történettel, amelyet végül fenntartott a bíróság előtt, és ami arról szól, hogy titkos viszonya volt a gyilkosság előtti hetekben Bándy Katával. Hat másik, részletekben többé-kevésbé eltérő vallomásában viszont az volt kettejük találkozásáról és a támadás mikéntjéről, amit végül a bíró tényállásként elfogadott.
Azt egyértelműen kizárta, hogy igaz lehetne a kettejük viszonyáról szóló történet. A bíró rámutatott: ezt csak azért találta ki P., mert abban reménykedett, hogy úgy enyhébb ítéletet kap. Ha ugyanis valóban ismerte volna a lányt, és valóban azért ölte volna meg, mert Bándy Kata nem vállalta fel a kapcsolatukat a világ előtt, akkor nem állt volna meg az aljas indok mint az emberölés minősített esete.
Antal Gábor fontosnak érezte, hogy elmondja: csak azért, mert a társadalom két különböző pólusán álló emberekről volt szó, nem vetette el kapásból, hogy Bándy Kata és P. László között kapcsolat lehetett, hiszen volt már ilyenre példa. A vádlottnak kellett volna bizonyítania, hogy ismerték egymást. Ez azonban nemcsak hogy nem sikerült, hanem konkrétan bebizonyosodott az ellenkezője, mondta a bíró. P. történetét többek közt az cáfolta meg, hogy hibásan, Katiként emlegette az eljárásban a lányt, hogy Bándy Kata Hollandiában volt az állítólagos találkozások napjaiban. Az sem tette hihetőbbé, hogy senki nem látta őket együtt, a barátnőivel szívesen kérkedő P. senkinek nem büszkélkedett el állítólag hódításával, és hiába állították vissza a nyomozás során egy évre visszamenőleg még a törölt fájlokat is a lány számítógépéből, sem ott, sem a telefonokban nem volt nyoma a két ember kapcsolatának.
A bíró egyébként érezhetően fontosnak tartotta, hogy leszámoljon a gyilkosság köré szőtt összeesküvés-elméletekkel. Az utolsó tárgyalási nap eleve azzal kezdődött, hogy lejátszotta a CD-t, ami P. ügyvédjénél landolt nemrég. Ennek a CD-nek a híre úgy járta be a sajtót, mintha titokzatos új bizonyíték lenne, egy új tanúvallomás. Valójában csak egy kétes forrásból származó, diktafonra vett telefonbeszélgetésről van szó, amelyen egy sűrűn trágárkodó férfi azt állítja, hogy látta a Széchenyi téren a gyilkosság éjjelén vitatkozni P-t és Bándy Katát, és a lány elutasította a felkínált segítséget.
A bíró azért döntött úgy, hogy lejátssza a felvételt, hogy mindenki hallja, mi is ez valójában, és ez véget vessen a találgatásoknak, ne lehessen azt mondani, hogy „lám-lám, valamit homályba borítanak”. Elmondta azt is, hogy a CD-n beszélő férfit egyébként kihallgatta a rendőrség, de kizárták, hogy tényleg Bándyékat láthatta volna. Antal Gábor mesélt arról, hogy különféle beadványokban rengeteg „fantazmagóriával” találták meg a bíróságot. Egy férfi Brazíliából bombázta őket levelekkel, becécéve mindenkit Orbán Viktortól a köztársasági elnökig, és a legenyhébb ötlete az volt, hogy műhold segítségével nézzék vissza egy évre visszamenőleg Pécs összes lakójának a mozgását. De volt olyan beadványíró is, aki látó pálcát vetett be, más pedig a saját szomszédját mártotta, mondván sötét alak, és ő lehet a gyilkos. A bíró szerint a CD-n hallható felvétel ezekkel a bejelentésekkel egy kategóriába esik.
Antal Gábor nagyon megdicsérte az ügyben nyomozó rendőröket, méltatta az alaposságukat, kiemelte, hogy egy hét alatt elfogták a szökésben lévő, bujkáló tettest.
Az ítélet része volt a tényleges életfogytiglan mellett, hogy P-t 10 évre eltiltották a közügyektől, 28960 forintnyi vagyonát elkobozzák, és kötelezték a teljes bűnügyi költség, 12 millió 444 491 forint megfizetésére. Bándy Kata családja kérésének megfelelően kiadják nekik a lefoglalt tárgyak közül a lány fehér színű gyöngy fülbevalóját. A többi holmiját megsemmisítik.
Az ügyész tudomásul vette az ítélet, de ahogy erre számítani lehetett, P. László és az ügyvédje is bejelentette, hogy enyhítésért fellebbez. Az ítélethirdetés előtt, az utolsó szó jogán P. azt mondta: a mai napig nem tudja a gondolatait tisztázni magában, de nagyon sajnálja a történteket. Megemlítette a nehéz gyerekkorát, és bocsánatot kért mindenkitől, aki ismerte Bándy Katát.
Ügyvédje, Sólymos Sára azt mondta róla a védőbeszédben, hogy bár sokan ilyennek látják, P. nem egy III. Richárd-szerű gazember, aki tudatosan, szándékosan gazemberré akart volna válni. A védőbeszéd legszokatlanabb része az volt, amikor az ügyvéd arra a kérdésre kereste a választ, miért volt olyan érdekes ez a bűnügy az emberek számára. Arra jutott, hogy a kulcs a két ember, Bándy Kata és P. László teljesen eltérő élete. Bándy Kata szerinte rendkívüli személyiség volt, aki „az élet napos oldalán élt”, míg a vele nagyjából egyidős P. „nyomorúságos viszonyok közt tengette” napjait”. Az ügyvédnő Márait idézte a végzetről. Szerinte ez, a végzet természete az, amit nem tudnak felmérni azok, akik „mindenféle beadványokkal bombázták a médiát”.
A büntetőper másodfokon a Pécsi Ítélőtábla elé kerül.