Zavarban voltak az államtitkárok a hétfői parlamenti ülésen, de Orbán Viktor rutinból megoldotta a földkérdést. A Jobbik akasztófákat lát a határban. Parlamenti összefoglaló.
Úgy tűnik, a trafiktender is bekerült a magányugdíjpénztárak és az állami földbérlet mellé, mint az ellenzéki erők által bármikor bedobható támadási felület. A hétfői ülésnapon ugyanis nem csak a sajtószobát, de az üléstermet is a pártalapon kiosztott dohányárusítási jogok uralták.
Mondjuk a szocialisták talán azért is startoltak rá ezerrel trafikbotrányra, mert ez egy kicsit elterelheti a figyelmet a saját, Portik-Laborc-féle lehallgatási botrányukról, amit a Fidesz részéről meglepő módon egyedül az Ákos-idézettel is megerősített Kocsis Máté vitt.
Az nem mondható, hogy az MSZP ne járta volna körül jó alaposan a trafikügyet: dél körül Mesterházy indított egy sajtótájékoztatóval, majd Tóbiás József szőtte bele napirend előttijébe azt, mekkora arcátlanság, hogy a dohánybolt-üzemeltetési pályázat leadása előtt egy nappal megváltoztatják a törvényt, majd után 10 százalékra emelik az árrést. A hármas sorozatot Tóth Csaba interpellációja zárta, de ebben inkább az volt hangsúlyos elem, hogy 1500 településen nem lehet majd cigit kapni, ami szerinte a háztáji cigigyártás és a csempészet fellendítését fogja eredményezni. A nagy dohányozásban a szocialisták közül szinte csak Józsa István maradt repeat-en, ő azt ismételgette: „Honnan lesz pénze az embereknek?”
A kormánypárti politikusok érezhetően nem készültek fel arra, hogy mit is kéne mondaniuk a trafikbotrányra. Az államtitkárok tőlük telhetően védték a mundér becsületét, de érveik jórészt kimerültek abban, hogy a szocialisták a dohánymultik érdekeit nézik, melyek a dohányforgalom csökkenése miatt ellenérdekeltek az új törvényben. De hallottunk olyat is, hogy itt az emberek egészségének a megőrzése a tét, és különben is, ha Fónagy János nem foglalkozik családfa-kutatással, akkor az ellenzéknek sem ildomos ezt tenni.
A kritikákkal tehát érdemben nem foglalkozott a kormányoldal, amely előreláthatólag kedden már a trafiktörvény módosításával foglalkozik, melyben a benyújtó Lázár János 4-ről 10 százalékra növelné a haszonkulcsot.
Persze azért a nap során adódtak a kormánypártok számára sokkal kellemesebb pillanatok. Ilyen volt például az, amikor napirend előtt a KDNP-s Stágel Bence amiatt dicsérte a kormány köznevelési politikáját, hogy jövőre már több lesz a kémia- és a földrajztanár az iskolában.
A mai napon a legkönnyebb dolga mégis Orbán Viktornak volt, aki gyorsan beült megválaszolni Gőgös Zoltán azonnali kérdését. A szocialista politikus annyira zavarban lehetett a lehetőségtől, hogy a miniszterelnöknek még csak nem is kellett az arrogánsabbik zakóját felöltenie. Orbán inkább elővette a joviális felcsúti urambátyám-stílust, és elmondta, ő hisz abban, hogy a középgazdaságokat igazgató fiatalok ugyanúgy felkelnek az állatokhoz, mint ahogy ő tette annak idején. Az nem derült ki, hogy ez most csak afféle nagyon általános többes volt, vagy pedig a szemünk láttára bővült egy új elemmel az Orbán-legendárium.
A miniszterelnök felszólalásával egy csattanós pofont is leosztott az úton-útfélen Új Horthy-korszakot emlegető baloldalnak. A Gőgöst oktató történelempolitikai kiselőadásban ugyanis hanyagul odavetette, hogy szerinte a szocialisták birtokpolitikája olyan, mint Horthyé, ellenben ők (azaz a Fidesz) a két világháború közti kisgazdák örökségét képviselik. Csak hogy segítsünk Drágabolgárúrnak a holnapi műsor szerkesztésében: a ravasz Orbán azt persze nem tette hozzá, hogy a kormánypárttal kiegyező Nagyatádi-, vagy a velük szembeforduló Tildy-féle kisgazdák vonalát képviseli!
Nem kizárt, hogy Orbán a kormány földpolitikáját kitartóan támadó Jobbiknak is üzent a kisgazdás kiszólásával. Hiszen a múlt héten érdekes leleplezéssel élő Magyar Zoltán hétfőn is kitett magáért: most Somogy megye földhelyzetét ecsetelte drámai szavakkal, ahol több falu határában a gazdák szerinte akasztófákat állítanak fel, hogy ezzel jelezzék: a jelenlegi rendszerben halálra vannak ítélve.
A földügyek mellett a Jobbik hétfőn is beszállt az MSZP és a Fidesz mellé a Nagy Mindentcsökkentő Versenybe. Apáti István nem tíz, nem húsz, hanem harminc százalékos rezsicsökkentést követelt, és Ha már rezsi, akkor legyen áfa is! alapon egyben jó szocialista módra az alapvető élelmiszerek áfájából is lecsippentett volna.
A nagy tehercsökkentési lázat Cséfalvay Zoltán jeges liberalizmussal hűtötte, sőt, Apáti mellett Z. Kárpát Dánielnek a magyar tömegek kivándorlásával kapcsolatos interpellációjára is igencsak szélsőségesen individualista választ adott: egyrészt olyan, hogy „tömeg” nincs is, másfelől pedig a kormány meg nem irányíthatja a gazdaságot, mert az önmagától működik. És az ötszázezer emigráns? Azok meg úgyis csak nyelvet tanulni mentek ki, és a kormány munkahelyvédelmi- és családtámogatási programjának köszönhetően vissza fog térni.