A demokrácia legnagyobb féltőjeként, a fékek és ellensúlyok örökös őrzőjeként, a jogállamiság élharcosaként nemzetközi hírűvé vált magyar kormány vetélkedőt indított diákoknak a demokrácia gyakorlatának megismeréséről. A csütörtöki “Demokráciajáték az Országházban” rendezvényen egy véletlen folytán, rémálomként képeződött le egy az egyben a mai magyar politikai helyzet is.
Csütörtökön tartották meg tizenkettedik alkalommal a Demokráciajátékot a Parlamentben. A játékban négy gimnázium 4 frakcióban ülve vitat meg egy törvénytervezetet, majd arról szavaznak. A négy gimnázium négy pártot jelent: a konzervatív Ősz-ülők Társasága és a szociáldemokrata Téli Menedék Fórum koalícióban kormányoznak, illetve van két ellenzéki párt, a liberális Tavaszi Megújulás Szövetség és a zöld Jövő Nyárért Egyesülés. Hogy melyik gimnázium melyik párt színeiben indul, azt korábban sorsolással döntötték el. 2012. március 2-án volt az első ilyen játék, akkor videóriportban számoltunk be. A tegnapi téma az volt, legyen-e kötelező az iskolákban az egyenruha viselete.
„Akarsz-e játszani mindent, mi élet” – nyitotta meg Jakab István, az Országgyűlés alelnöke a játékot, nem is sejtve mennyire igaza lesz, ami a való életet illeti. Az történt ugyanis, hogy bár a játékba egyenlő számú kormánypárti és ellenzéki diákot hívtak meg, ám az egyik iskolából – ahonnan ellenzéki képviselők érkeztek volna – többen nem jöttek el a játékra. Így a kormányoldalnak sima többsége volt, ami elég volt ahhoz, hogy az történjen végig, amit ők akarnak. És ezzel elindult a magyar demokrata szellemvasútja: gimnazista diákok játszották el tökéletesen a mai magyar kormánytöbbséget és a tehetetlen ellenzéket.
Jakab a megnyitó végén hozzátette: reméli, hogy a való életnél visszafogottabbak lesznek a diákok és inkább az észérvek és nem az érzelmek mentén fognak vitázni és szavazni. Ezt is tökéletesen eltalálta: „Itt frakciófegyelem lesz, senki sem fog érzelmek alapján szavazni!” – hívta fel párttársai figyelmét a kormánypárti koalíció egyik pártjának vezetője a szavazást megelőző frakciógyűlésen.
Az iskolai uniformis bevezetéséről szóló törvénytervezetet az azt beterjesztő kormánypárti Ősz-ülők Egyesülete mutatta be. Szerintük a törvény lényege, hogy az iskolákban bevezetett egyenruha csökkentené a társadalmi különbségeket, egyfajta közösséghez való tartozást jelentene számukra, valamint segítene a tanulásra való jobb koncentrálásban.
Bár azt, hogy melyik gimnázium melyik párt tagjait fogja adni sorsolással döntötték el korábban, néhány szerep olyan volt, mintha az adott diákokra írták volna. A kormánypárti Ősz-ülők a jelenlegi kormánypárti koalíció stílusát meghazudtolva például olyan mondatokkal próbálták nyomatékosítani a beterjesztett törvényt, mint „az iskola nem divatbemutató” vagy „az iskola a diákok munkahelye, oda azért megy a diák, hogy tanuljon”. A szocializmus iskolai egyenruhájáról, az iskolaköpenyről tavaly már kikértük az önök véleményét is.
Én már fél óra vita után úgy éreztem magam, mint az egyszeri diák, akinek a Fidesz magyarázza el, hogy mi az a demokrácia. Kétségkívül az Ősz-ülők Társasága frakciója volt a legerősebb, ők sajátították el leginkább pártjuk mentalitását. „Ki ne akarna egy olyan iskolába járni, ahol rend van és fegyelem?” – érvelt például az uniformis mellett egy képviselőjük. Erre valószínűleg még Hoffmann Rózsa is megnyalta volna mind a tíz ujját, ha lett volna rá ideje, mert már érkezett is a következő napi politikai csapás: „A lényeg, hogy mindenképpen magyar alapanyagból, magyar gyártóval készüljenek az egyenruhák, hogy támogassuk a hazai ipart.”
Persze valósághű volt az ellenzék is, mely az elején igen nehezen tért magához. Picit unszolni is kellett őket, hogy érveljenek az indítvány ellen, de mintha az eleve vert helyzet miatt kicsit enerváltak lettek volna. Az egyik ellenzéki párt, a Jövő Nyárért ráadásul olyan magas labdákat dobott a kormánypártnak, mint amikor Gyurcsány hazugozza a Fideszt.
Ilyen volt például, amikor azt mondták képzeljük el azt a szörnyű szituációt, amikor egy diák reggel odamegy a ruhásszekrényéhez, ami tele van szép színes ruhákkal és nem választhat azok közül, mert ott lóg a fogason az uniformis, és megint – mint minden nap – azt kell fölvennie. Azonnal érkezett a válasz a kormányoldalról: nem minden diáknak van ruhásszekrénye, tele színes ruhákkal. Van aki minden nap ugyanazt a ruhát veszi fel most is.
„Nagyon jók voltatok, ezt kell csinálni, beszélni össze-vissza!” – buzdította diákjait az egyik kormánypárti frakciót felkészítő tanár, és én már láttam a lelki szemeimmel a sok sok felkészítő tanárt a Fidesz-KDNP mögött. “A papírjaitokat ne nagyon lóbáljátok majd ebédnél, ne lássák, hogy mi a stratégiátok” – mondta még a tanár, erről a tanácsról azonban lemaradhatott Orbán Viktor, amikor az Index fotósa képet készíttethetett a jegyzeteiről.
A plenáris ülés is maga volt a valóság. A kormánypárti Ősz-ülők Társasága képviselője beszédében elmondta, hogy ne tévesszen meg bennünket, hogy a kommunista rendszer gyűlöltté tette az uniformis használatát, az a rendszer még a jó dolgokból is gyűlölt dolgot csinált. De volt itt még olyan is, hogy “a diákok sajnálatos módon elidegenedtek az iskolától, pedig a nemzetet ezek a fiatalok fogják továbbvinni” Ha nem lett volna elég a valóságból, én ott adtam fel végleg, amikor a kormánypártiak az uniformis mellett érvelve Lengyelországot hozták fel példának.
Végül is én sem mondhatok mást, mint az egyik ellenzéki párt képviselője a tegnapi játékot lezáró sajtótájékoztatón: „Az ellenzék el volt nyomva, ami nem csak az itteni körülményekre jellemző.” Persze a tegnapi nap játék volt. A szerepeket előtte kisorsolták, tehát ha élethűen is hozták azt a diákok, biztos vagyok benne, hogy fordítva is ugyanilyen jól megoldották volna.
