„Olyan leszbikus lányt (vagy lánypárt) keresek, aki gyermeket szeretne. Harmincéves budapesti, intelligens, jóképűnek mondott meleg fiú vagyok. Stabil párkapcsolatban élek, megfelelő egzisztenciával rendelkezem. A gyermek az anyjánál lakna, én rendszeresen látogatnám, s ha már nagyobb lenne, elvinném magamhoz vagy a szüleimhez hétvégére, de közös programokat is szerveznénk. Segítenék a felnevelésében nemcsak anyagilag, de ha kell, akár a szülői értekezletre is elmennék. Ha olyan leszbikus lány vagy, aki hasonlóképpen gondolkodik a gyermekvállalásban, kérlek, jelentkezz! Jenő”

Meleg családi fészek – ez a címe annak az idén megjelent regénynek, amelyben ezt a hirdetésszöveget olvastuk. A könyv egy szivárványcsalád létrejöttéről szól, igaz történet alapján. Erőss Krisztián szerzői álnéven a hirdetés valódi feladója írta meg, hogyan tudott Budapesten családot alapítani két meleg férfi és két leszbikus nő. Családja és saját inkognitójának megőrzését kérve beszélt nekünk a regényről és az életükről.

Hogyan szólít téged a kislányod?

Apának.

És a barátodat?

Őt Petinek.

A regényben két gyerek van, és két szülőpár. Ez a való életben is így van, tehát te vagy az  egyik gyerek édesapja, és az egyik lány az édesanyja, a másiknak pedig a barátod az édesapja, és a másik lány az édesanyja?

Igen. Nagyon sok valóságalapja van a történetnek, bár Jenő (a regény főszereplője, operaénekes – a szerk.) kitalált személy. Oké, én is tanultam énekelni, nagy vágyam lett volna, hogy operaénekes legyek. Ez nem jött össze, teljesen másfelé ment a pályám. De nem az én álmaim válnak valóra Jenő életében.

Milyen fontos különbségek vannak a valóságban a regényhez képest?

A regényben az egész család együtt él egy nagy házban. Mi nem költöztünk össze. Sőt, sajnos a lányok már másfél éve külön élnek. De most ott tartunk, hogy talán újra összejönnek. A gyerekek tudják, hogy ők valahogy összetartoznak, testvéreknek tekintik, és nagyon szeretik egymást. Már óvodások, az én lányom, Angéla négy éves és három  hónapos, Gergő három és fél éves. Gergő akkor fogant meg, amikor Angival az anyukája még a kórházban volt szülés után. Különböző helyeken járnak óvodába. Amikor mi elhozzunk őket, akkor, nálunk vannak csak együtt.

Minden hétvégén nálatok vannak?

Amikor megszületett a lányom, megállapodtunk, hogy vasárnapi apuka leszek, mert nem lakunk egymáshoz annyira közel, és nem tudjuk a hétköznapokat összehozni. Amikor megszületett Gergő, rájöttünk arra, hogy az anyukáknak több pihenés kell. Ők javasolták, hogy álljunk át arra, hogy kéthetente legyen teljes hétvége. Nagyon bevált. Először ódzkodtunk ettől, féltünk, hogy a két hét nagyon hosszú lesz. De úgy pörög az élet, hogy nem is olyan távoli az a két hét igazából, és nagyon jó a két nap a gyerekekkel együtt, hogy ilyenkor este mi mondhatunk nekik mesét. Persze ezen kívül vannak az óvodaszünetek, ilyenkor általában velünk vannak. 

Hogy telnek most a hétvégéitek?

Mi nem lakunk együtt állandóan. Amikor a gyerekeket elhozzuk, az egyik napot az én anyukámnál, a másikat a barátoménál töltjük. Sokat játszóterezünk, télen játszóházakba megyünk. Szeretnénk most már vinni őket nyaralni is. 

A gyerekek mennyire látják át a ti családotok szerkezetét?

Igazából nem beszélünk még velük erről, mert annyira kicsik. De volt egy érdekes dolog. Mindig az anyai nagypapája megy Angiért az óvodába, mert az anyukája nem érne oda. Ha ő nem ér rá, akkor én megyek érte, és ha nekem is dolgom van, akkor elmegy a barátom érte. Ehhez le kellett adni az óvodában a nevét. Amikor megérkezett a barátom, Peti, a lányom azt mondta az óvónéninek, hogy ő a testvére apukája. Az óvónők egyébként nincsenek beavatva. Úgy tudják, hogy az anyja egyedül neveli a gyereket, de jó viszonyban van az apával.

Ti hogy éltétek meg a barátoddal az anyák különválását? Mennyire volt ez ijesztő számotokra? Fenyegette az egész család egységét, a ti kapcsolatotokat a gyerekekkel?

Nagyon sajnáltuk, hogy a gyerekek is különválnak. Gergő vasárnap este, amikor el kell válniuk, sír. Attól is tartottam, hogy a gyerekeket megviseli, hogy az anyjuknak megborult a boldogsága. De szerencsére nem volt ilyen, ahogy a gyerekek viselkedéséből ezt levettem.

Egy hagyományos családban a gyerek többnyire látja, hogy apa és anya szeretik egymást. Lát puszit, ölelést. A párkapcsolatnak ezt a részét vállaljátok a gyerekek előtt?

Ügyesen kikerültem ezt a témát a regényben, ha megfigyelted. Jelenleg ott tartunk, hogy nem látják a gyerekek, hogy én a barátommal olyan érzelmi viszonyban vagyok, ami több lenne, mint puszta barátság. Nem ölelgetjük, nem csókolgatjuk egymást a gyerekek jelenlétében. Amikor velünk vannak, akkor a Peti anyukájánál vagyunk éjszaka. Ott mi nem közös ágyban alszunk. Egyelőre még nem kérdeznek rá, hogy mi közöm van a Petihez.

Az sem merült fel kérdésként, hogy apa és anya miért nem lakik együtt, mint ahogy azt az ovis társaiknál láthatják?

Én még nem találkoztam ezzel a kérdéssel. Szerintem az anyáktól sem kérdezték meg.

Kitaláltátok már, hogy ha egyszer felmerül egy ilyen kérdés, mit és hogyan fogtok elmondani? Van egy előre elképzelt forgatókönyv erről?

Arra jutottunk, hogy csak az igazat szabad mondani a gyerekeknek. Ha rákérdeznek majd, akkor el kell nekik mondani. De van egy sejtésünk, hogy rá fognak jönni maguktól, nem teszik fel külön a kérdést.

A könyvben a jövőbeli, öreg Jenő ezt mondja:„Emlékszem, amikor anyát kerestem, voltak lányok, akik megkérdezték tőlem, miért akarok gyereket. Először hosszan ecseteltem nekik a gyermekvállalás szépségét, a gyermek iránti vágyódásomat, írtam vagy harmincsornyi szöveget e-mailben. Aztán kitöröltem az egészet a szövegszerkesztőből, és csak annyit válaszoltam rá, hogy azért szeretnék gyermeket, mert ember vagyok.” Téged hányan és hogyan próbálták lebeszélni menet közben a családalapításról?

Volt néhány ismerősöm, aki azt mondta: tudod te, hogy milyen fába vágod a fejszédet? Mi lesz, ha majd a gyereked rákérdez? A klubunkban annak idején meghívtuk azokat a már felnőtt gyerekeket, akik meleg vagy leszbikus szülők mellett nőttek fel. Esetleg úgy, hogy a gyerek hetero kapcsolatból született, a szülők elváltak, és egyiküknek most már azonos nemű a párja. Arról volt szó, hogy élték meg ezt ezek a gyerekek. Azt mondták, hogy nem volt sose problémájuk belőle. A külföldi kutatások is azt mutatják, hogy a gyerekek nem lesznek ettől lelki betegek. Sőt, nyitottabb világnézettel állnak a nagykorúság elé. Belenőnek.

Nagyon sok irigyem van egyébként a baráti körömben. És nagyon sokan kérnek tőlem tanácsot, hogy hogy kell ezt csinálni. 11 éve együtt élek a barátommal. Sok szingli barátom mondja azt, hogy neked minden összejön az életben. Nem mondhatom azt, hogy minden, de a nagyon nagy dolgok összejöttek.

Amikor felmerült benned, hogy apa szeretnél lenni, fontos volt, hogy vér szerinti apa lehess, vagy szóba jöhetett az örökbefogadás is?

Szerettem volna, hogy az én vérem legyen, meg hogy az anyukám is elmondhassa, hogy neki unokája van. Tudtam, hogy ha vér szerinti gyerekem lesz, akkor valószínűleg nem fog velem élni, mert az anyjánál kell lennie. Meg kellett alkudnom a szituációval. Egyébként ugyanígy szeretném Angit akkor is, ha örökbefogadott lenne. Ugyanígy kialakulna a kötődés, látom, hogy kialakul a barátainknál is. De örülök neki, hogy a lányom tudja, ki a vér szerinti apja, és ezzel nem lesz később gondja, nem fogja keresni.

Amikor már a fogantatásnál tartottunk, úgy döntöttem, hogy elmegyek előtte HIV-szűrésre, lássák a lányok, hogy egészséges vagyok. A doktor, aki a szűréseket csinálja, megkérdezte, van-e rá valamilyen okom, hogy eljöttem. Mondom: én most nagy dolog előtt állok, szerintem ilyen okkal mások nem jönnek ide. Mi az ok? – kérdezte. Gyereket szeretnék, ilyen és ilyen módon, és hát ez nagyon különleges. Letaglózott rögtön, hogy nem vagyok úttörő, nehogy azt higgyem. Azt mondta: ez egyáltalán nem különleges, régen is így lett gyerekük a leszbikusoknak.

Azt elárultad már régebben, hogy Jenő hirdetésének a szövege az igazi. Milyen volt a fogadtatása?

2005. december 31-én egy szilveszteri buliból hazafelé tartottam az éjszakain. Akkor döntöttem el, hogy most már teszek lépéseket azért, hogy gyerekem legyen. 2006 januárjától 2008 májusáig tartott a keresés. Két év négy hónap telt el az első próbálkozásig.  Az anyukám mindenről tudott, nagyon drukkolt nekem. Érkeztek levelek, de a legtöbben azt írták, hogy két-három év múlva terveznek gyereket. Nekik mondtam is, hogy sajnálom, de én hamarabb szeretnék, mert addig még hatszor meggondolja magát, és elvesztegetem az időt. Találkoztam olyan lányokkal, akikről kiderült, hogy nem egyeznek az elképzeléseink. Minden egyes ilyen találkozóban bíztam, és minden egyes találkozó után nagyon magam alatt voltam. Már olyannal is találkoztam, aki csak spermadonort keresett. Kétségbe voltam esve, és gondoltam, hátha rá tudom venni őket, hogy ne csak spermadonor legyek.

Olyan heteroszexuális lány is szóba jöhetett volna, akinek nincs fix kapcsolata?

Igen. Azt tanácsolta egy barátom, hogy ne leszbikust keressek, hanem a biológiai órájának ketyegését halló szingli lányt. Volt egy ilyen jelentkező, aki aztán nagyon rejtélyes módon eltűnt. Egyszerűen nyoma veszett

Aki megkeresett, mind komolyan vehető jelentkező volt, vagy volt olyan is, aki rossz viccből írt?

Nem, nagyon komoly volt minden levél. Én azt gondolom, hogy ez olyan téma, amivel nem nagyon viccelnek az emberek.

Volt olyan jelentkező, akinek a részéről rendben lett volna a dolog, de neked volt vele szemben valamilyen fenntartásod? Te utasítottál el valakit?

Nem. Ahogy írtam a regényben is, itt is a lány választ: apát a gyermekének. Én tulajdonképpen egy piacon voltam. Úgy éreztem néha, hogy árulom magam, és ha szimpatikus vagyok, akkor ők fogják kimondani az igent.

Mik voltak az elvárásaid a leendő gyereked anyjával szemben? Mi volt az, amiben semmiképpen nem akartál engedni?

Szerettem volna, ha minél fiatalabb, és nem a világ legrondább lánya. Fontos volt, hogy intelligens legyen, egészséges legyen. De hát ez is bizalmi alapon ment, nem kértünk orvosi szakvéleményt a szülőkről meg a nagyszülőkről. Az abszolút bónusz volt, hogy a másik lány is szeretett volna gyereket, és így Peti is édesapa lehet. Neki korábban meg sem fordult ez a fejében. Az ő kisfiát is a saját gyerekemnek tekintem.

A barátoddal gondolkoztok azon, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítsetek?

Nem tervezzük egyelőre, hogy regisztráljuk a kapcsolatunkat. Mi így vagyunk boldogak, mint ahogy nagyon sokan heterók is, élettársi kapcsolatban.

Jogi szempontból hogyan rendeztétek a családi viszonyokat?

A normál élettársi kapcsolatban is apasági nyilatkozatot tesznek az apák, amikor megszületnek a gyerekek. M ezt megtettük, tehát jogilag én vagyok Angi apja. Gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha az anyával házasságot kötnék, de nem tartjuk ezt most szükségesnek. Az özvegyi nyugdíjnál lenne jó, hogy bebiztosítsuk magunkat, ha valakivel valami történne, de hát még idáig nem jutottunk el. Lehet, hogy kicsit óvatlanság a részünkről, hogy nem készülünk fel az élet minden dolgára, de most egyelőre nem hiányzik.

Óriási bizalomnak kell lennie köztetek és az édesanyák között. Ez mennyi idő alatt tudott kialakulni? Hány találkozás, hány óra beszélgetés kellett?

2008. január végétől 2008. május 15-ig tartott ez az ismerkedési időszak, három és fél hónap volt. Elég sokat találkozunk, igyekeztünk hétvégén mindig összefutni: városligeti séta, közös vacsorák. De rájöttünk arra, hogy nem attól lesz nagyobb a bizalom, ha még három hónapig minden hétvégén találkozunk. Bármi rejtve maradhat akkor is, ha két évig ismerkedünk.

A regényben nem voltak nézeteltérések, konfliktusok a párok között. A valóságban voltak, akár hétköznapi, akár lényegi dolgokban?

Amíg a gyerekeket terveztük, addig nem. Most nem minden esetben van az, hogy száz százalékig egyetértünk. Én annak idején attól tartottam, hogy majd az anyák nem akarják hagyni, hogy a gyereket elvigyem akkor, amikor én szeretném, hogy próbálnak majd távol tartani, mert attól félnek, hogy elveszem tőlük. De a legnagyobb meglepésemre éppen fordítva van. Két gyerek elég rendesen lenyúzza az embert.  Az anyukák nagyon örülnek annak, ha lélegzethez tudnak jutni. Ha voltak problémák, akkor inkább abból, hogy tudom-e ekkor is, meg ekkor is, meg ekkor is vállalni, hogy én vagyok a gyerekkel. Mivel csak kéthetente kapjuk meg a gyerekeket, nincs meg az a rutinunk, hogy hogyan kezeljünk dolgokat. Most veszem észre azt, hogy a gyerekek kezdenek kijönni a dackorszakból, és egyre könnyebb velük.

Ha valami komolyabb nevelési kérdés merül fel, akkor mind a négy embernek együtt kell értenie?

Nagyon együtt gondolkodunk, azt veszem észre. Közös emailbeszélgetések vannak. Ha én az én lányom anyjával megbeszélek valamit, azt látja a másik két szülő is. Négyes kupaktanácsban hozzuk meg a döntéseket.

Hogy működik a kívülállók beavatása? Ha valaki mesélne a családotokról egy újabb embernek, akkor megkérdezi a többieket előtte, vagy egymaga dönthet?

Mindenki annak mondja el, akinek szeretné.

Ahogy olvastam a könyvet, nagyon sokszor volt olyan, hogy dramaturgiai szempontból arra számítottam, hogy most valami rossz dolog fog történni, valami nagy pofont kapnak a szereplők az élettől. És hát tévedtem. Ilyen pozitívak a tapasztalataid? Vagy ha nem, akkor miért ilyen világot mutatsz be?

Azért nem teljesen igaz, amit mondasz, mert nagyon kőkemény dolgok történtek itt 2007-ben, és erről szó van a könyvben (szélsőségesek támadtak rá a melegfelvonulás résztvevőire – a szerk.). De én szép dolgokat szerettem volna írni. Volt, akitől azt a kritikát kaptam, hogy ezek a fiúk olyan szépen beszélnek, és az életben ez nem így szokott lenni. Én széppé szerettem volna tenni ezt a regényt. Persze kegyetlenségeket is bele kellett írni, mert valamennyire korrajzot szerettem volna adni a magyar eseményekről, de egy regényben képzelje mindenki azt, amit szeretne. Én szépnek képzelem el a dolgokat.

(A családtagok nevét inkognítójuk megőrzése érdekében megváltoztattuk.)