Hálásak lehetnek a politikusok a skandináv épületasztalosoknak, mert az ő hagyományaik révén akkor is ünnepélyesen megveregethetik a maguk vállát egy építkezés ürügyén, amikor az épületet még átjárja a szél, és a publikum pocsolyákkal teli betonon toporog, kezében koktéllal. Ennek az eseménynek a csúcsa ezúttal egy felszalagozott, élő nyírfa elhelyezése volt az ötemeletes épület legmagasabb pontján.
A bezacskózott vasgerendák alatti bokrétaavatón ezúttal annak örülhettek a megjelentek, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) beruházásában a tervezett időre szerkezetkész lett a Szabadság tér 10-11 alatti épület, amely a jövő évtől a szomszédban álló amerikai nagykövetséget fogja gazdagítani. A felújított 113 éves palotáért cserébe a magyar állam megkaphatja az amerikaiaktól a Széchenyi rakparton és a Béla király úton álló egy-egy ingatlan mellett Táncsics börtönét is, bár a publicista forradalmár nem pont ott raboskodott. (A valamikor Jókait, Kossuthot is őrző várbéli épületből a tervek szerint 1848-as emlékhely lesz, kilátóval.)
A betonpadlón pincérek szlalomoznak azok között, akik vették a fáradságot, hogy felcaplassanak az ötödikre a lépcsőházon keresztül, amelynek korlátait egyelőre szálkás zsalufák pótolják. Néhol építőmunkások bukkannak fel. „Ez ugyanolyan építkézés volt, mint a többi, legfeljebb a bejáratnál ellenőriztek jobban” – vallotta meg egyikük az egyik sarokban várakozva.
How you made it? – kérdezte a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője az amerikai nagykövet mellett lépdelve azokat, akik már átverekedték magukat az ötödik emelet pocsolyáin, hogy gyönyörködhessenek a budapesti panorámában. Végül Németh Lászlóné, megunta a körömcipős óvatokodást és Eleni Tsapokoulos Kounalakis mellett elkezdett határozottan járni a vízen, elvégre ez sem lehet nehezebb, mint felsőfokú végzettség nélkül elvezetni az egyik legnagyobb minisztériumot. Az elemekkel megbirkózva végül a pódiumon kötöttek ki, hogy a sziporkázó nyilvános parlamenti felszólalásairól méltán ismeretlen miniszterasszony felolvashassa beszédét.
Bár a megállapodást az ingatlancseréről még 2007-ben kötötte a két ország, Némethné felhívta a figyelmet, hogy 2009-ben az építési munkák zsákutcába jutottak. (Az akkori zárt eljárásban kiválasztott kivitelező csődbbe ment.) Hogy a megállapodásból valóság legyen, ahhoz nem más, mint Orbán Viktor és az amerikai nagykövet baráti találkozójára volt szükség, hogy egy közbeszerzési eljárás után 2012 májusában az NFM végül szerződést köthessen az épület felújítására a HBM Kft-vel. “2010-ben jelentős fordulat állt be” – tért rá a lényegre a miniszter, aki szerint az új kormány elszánta magát, hogy “nemzeti értékeink és erőforrásaink hatékony felhasználásával véget vessünk a rendezetlen viszonyoknak”.
“Minden ellentétes véleménnyel szemben az állam lehet jó gazda” mondta az esőtől besüppedt nejlonzacskó alatt állva Némethné, aki szerint ezt az épületcsere és a felújítás is igazolja. “Mindez persze nem jöhetett volna létre az Amerikai Egyesült Államok kormányának jóakarata, nyitottsága és kompromisszumkészsége nélkül” – zárta szavait a miniszter, a szófordulattal mintegy értelmet adva annak, hogy a ceremóniához miért az egészen más tájakra emlékeztető nyírfára esett a választás.
Mielőtt az ifjú nyírfa a helyére kerülhetett vona, az MNV vezérigazgatója, Márton Péter is elmondta csaknem hiba nélkül felolvasott beszédét, amelyből kiderült: rekordsebességgel haladtak a munkálatok és a kirendelt amerikai szakember az építkezést megtekintve a betonszerkezetek láttán bevallotta, hogy az eredmény “sokszorosan haladja meg várakozásait és a tapasztalatokat, amelyeket más országokban tapasztalt eddig.”
Médiaérzékenyebb volt Gombos Balázs. A HBM ügyvezetője, aki – miután harmadik fellépőként is elmondta, hogy a bokrétaavató az építők és az építtetők régi hagyománya - látványos számokat dobott be: a munka egy éve alatt két Eiffel-toronnyal felérő anyagot bontottak el (20 ezer tonna), három margitszigeti olimpiai úszómedencét kitöltő betont használtak fel (8 ezer tonna), és ezer tonna betonacélt, ami épp annyit nyom, mint a svájci nemzeti bank aranytartaléka. Beszédét legfeljebb az zavarta meg néha, hogy az ideiglenes nejlontetőből a szél néha kifröccsentette az esővizet a pódiumon ülők nyakába. Az építés lebonyolításáért felelős DVM Group vezetője esernyővel sietett Némethné segítségére – ezalatt a nagykövet egy mappával védekezett a feje fölött – de a miniszterné megelégedett azzal, hogy Kovács Attila átadta a maga ülőhelyét.
A kinevezése előtt 18 évet az ingatlaniparban eltöltött amerikai nagykövet is külön megköszönte Orbán Viktornak, hogy közreműködésével lehetővé vált a csere, és sikerült megoldani ezt az “ingatlanos Rubik-kockát”. A nagykövetség örül a bővítésnek, mert így minden hivatala egy épülettömbben lesz elhelyezhető, ami a biztonság fenntartását is könnyebbé teszi. De talán még jobban örülnek a magyarok, hogy visszakaphatják a “várbéli épületet a Táncsics Mihály utcában”. (Eleni Tsapokoulos Kounalakis következetesen így nevezte a Táncsics börtöneként ismert épületet) “Sok szép július 4-i ünnepségünk volt itt, de tudjuk mit jelent az épület a magyar nemzet számára” – mondta a nagykövet, búcsút intve a pesti panorámás udvaron rendezett barbecue-zásnak.