Sokat szomorkodott Haltenberger Samu, amikor külföldi útjairól hazatérve nem vehette igénybe a „géperejű bérkocsikat”. A világvárossá terebélyesedő Budapesten ugyanis nem volt taxi. Talán ez az egyetlen város a világon, ahol a metró majdnem húsz évvel előbb jelent meg a személyfuvarozó automobiloknál.
Hogy pont száz éve, 1913. június elsején útnak indulhatott az első géperejű taxi, abban nagy szerepe volt a Magyar Posta motorizálását is előmozdító Haltenbergernek. A gépészmérnök a Szürketaxi megalapításával nemcsak tovább növelte Budapest presztízsét – a főváros volt Európában a hetedik, ahol létezett taxi –, de olyan újításokat is bevezetett, mint a droszt – Drost Tivadar telefonközpontos rendszere lehetővé tette az autók minél optimálisabb elosztását az állomásokon, gyorsabb kiszolgálást biztosítva – vagy a futószalagos autómosó, amit később a világ más taxitársaságai is átvettek. Ráadásul a szolgáltatás jót tett a hazai autóiparnak is: a gépkocsikat a Magyar Automobil Rt. Arad (MARTA) szállította le. (Cégéről szólva Haltenberg gyakran használta a „MARTA tartsa meg” fordulatot.).
Az utókor meghálálta tevékenységét: a céget 1947-ben államosították, Haltenberger vagyonát elkobozták. „Négy bérházát, lakását, földjeit elvették, aztán mozgássérülten, 1951-ben kitelepítették egy szabolcsi faluba” – idézte fel az akkor már 72 éves cégtulajdonos történetét unokája, Kirschner Béla. „Végül Rákosi nagy kegyesen megengedte neki, hogy Pest megyébe jöhessen, Szadára, a rokonokhoz. A házban egyébként most Martonyi János külügyminiszter lakik” – mondta a 85 éves utód. A nagyapa végül 1956 áprilisában halt meg.
Te mit keresel itt? – kérdezte meglepve a főpolgármester, mikor a taxiünnepség résztvevői között meglátta Mága Zoltánt. A hegedű tavaly Budapest díszpolgári címével is kitüntetett giccskirálya csak mosolygott. Tarlós István talán arra számított, hogy Mága a pódiumon tart egy rövid koncertet a Királyok hegedűse című lemezének válogatásából, de a művész maradt a veterán taxisok és a még veteránabb taxik között, és onnan hallgatta végig a főpolgármestert, a bajszát akkurátusan pödörgető Szunomár Tibor vezérigazgatót és Haltenberger unokáját, akik a Főtaxi 100 éves épületén emléktáblát avattak fel a cégalapító tiszteletére.
„Én találtam ki a Főtaxi nevét, mert előtte csak Fővárosi Autótaxi Vállalatnak nevezték” – mondta a tömegben álldogállva a cég egykori kereskedelmi és propaganda osztályának vezetője, mellesleg megjegyezve, hogy a cég piros-fehér kockás emblémájának levédetése is neki jutott eszébe. Csizmadia Gábor 1960-1973 között taxisként kezdte a cégnél – Opel Olympiával, majd az szovjetesített Moszkvics-verziójával, majd Pobedával, Warszawával, Volgával, Fiat 124-gyel és az abból készített Zsigulival is rótta az utakat –, majd egészen a cég autókölcsönző részlegének igazgatóságáig vitte. A Hertz autókölcsönzőt, a kezdetben csak külföldieknek, majd a magyaroknak is rendelkezésére álló céget Csizmadia indította be. „Létre kellett hoznunk egy turisztikai céget, mert így megtarthattuk a kölcsönzésből származó devizabevételeinket, amiből fejleszthettük a vállalatot” – idézett fel egy jogi kiskaput a közgazdász, akinek nagy szerencséje, hogy pályafutása még az előtt lezárult, hogy a fideszes Dux László egykori felsőoktatási helyettes államtitkár meghirdette harcát az állami pénzből képzett, adóelkerülésre játszó közgazdászok ellen. A sofőrködés irigyelt szakma volt. A hatvanas években 1300 forintos fizetést kaptak, és emellett még napi száz forint borravalóval is kalkulálhattak. (Egy liter benzin ekkor 1,50-be került.) Csizmadia szerette is a taxizást. Amikor a cégnek 350 autója futott az utakon, nagy volt értük a verseny. „Az utasok sorban álltak a drosztnál” – emlékezett egy ma már elképzelhetetlen képre. „Amikor megjött a Keletibe a moszkvai gyors, a nepperek ott várták a fúrókat, színes tévéket, nem volt annyi taxi a városban amennyi kellett volna, hogy elvigye a szovjet tiszteket Matyasfjoldre” – mondta, koncogva az orosz akcentuson.
„A szlogenünket Romhányi József találta ki: Repít a pepita” – mesélte Csizmadia. „Fizettünk is a rímhányónak rendesen” – mondta a 80 éves taxis, miközben a pódiumon Szunomár javarészt az ő – a Főtaxi megalakulásának 60. évére írt – könyvéből építkező beszédét tartotta, és éppen ott tartott, hogy a vállalat a minél jobb szolgáltatás érdekében minden „előfizetést” megtesz. A nyelvbotlást végül „erőfeszítésre” korrigálta a vezérigazgató, akinek cége bő két éve a ferihegyi repülőtér hivatalos szállítója is.
Az ünnepség a Közlekedési Múzeumban ért véget, ahová veteránkonvoj gúrította el a résztvevőket. „Ez volt a legnépszerűbb kistaxi – csapott Moszkvics 403-asára Nagy Tamás. A piliscsévi vállalkozó ugyan nem volt taxis, sőt, konkrétan az ő 49 éves autója sem, de mivel tagja a Főtaxi autósport szakosztályának - ilyen is van - így megkérték, hogy vegyen részt a konvojban az ország legrégibb Historic Rallye-autóján. „Ez eredetileg 45 lóerős, 1390 köbcentis, 950 kilogrammos gép, most 70 lóerő van benne, és akár 150-es sebességre is képes. Igaz, akkor már 20 litert is elfogyaszt, de a versenyen ez nem számít” – mondta a FIA szabályai szerint korhűen tuningolt autóról a 44 éves tulajdonos, aki idén készül első rallye-jára is. „Persze egy 1600 köbcentis 1968-as Alfa Romeo lehet száz lóerős is, de mellettünk szól, hogy a Moszkvicsot autentikus alkatrészekkel, ukrán és orosz forrásból sokkal jobban karban tudjuk tartani, mint azokat a kocsikat.” – kelt a szovjet járműipar védelmére az autóalkatrész-kereskedést vivő gépészmérnök, miközben az előtte gördülő 60 éves Opel-klón Moszkvics 401-esre gyorsult rá, jelezve hogy mennyi erő van egy tuningolt autóban, akkor is, ha kissé már öregecskedő.