A víkendházak tulajdonosai biztosan szívnak, a helyi lakók közül pedig azok, akik eddig is. Verőcétől Szobig mentünk, hogy megnézzük, a kritikus részen hogyan készülnek az árvíz tetőzésére. Pániknak nyoma sincs, pedig a környéken Harrach Péter és egy bukott valóságshow-hős is felbukkant.
„Te, az ott nem a Segal a Való Világból?” – kérdezi valaki a hátam mögött. A kopasz, kigyúrt elítélt, egy pillanatra rám néz, s valóban: arca kísértetiesen hasonlít az RTL Klub valóságshowjának egykori celebjére, akinek évekkel ezelőtt egy drogügylet miatt siklott ki úgy az élete, hogy börtönbe került.
A Segal vagy legalábbis a Segalra elképesztően hasonlító rab egyike annak a hatvan fogvatartottnak, akik a márianosztrai börtönből érkeztek Kismarosra, hogy besegítsenek az árvíz elleni védekezésben. A mákos rabruhában, izompólóban vagy félmeztelenül szorgoskodó elítéltek főleg homokzsákokat cipelnek, a legkigyúrtabb közülük egyszerre többet is - ha egy cellában lenne ő és a Duna, nem szívesen lennék a folyó helyében. A smasszerek békésen álldogálva felügyelik őket, sehol egy rossz szó, mindenki teszi a dolgát. Nekik ez jutalomjáték, a szabadban lehetnek, élvezve a napsütést.
Nem a rabok az egyetlen segítségük a Dunakanyarban fekvő településnek: katonák, de még a közelben táborozó gyerekek is segédkeznek a helyieknek a homokzsákokból épülő gát felhúzásában. „Itt a nénik megmutatják, hogy kell a zsákokat hajtogatni” - mondja a tanárnő a tíz év körüli gyerekeknek, akik ahogy megérkeznek, azonnal neki is állnak a munkának.
Bármilyen patetikusan is hangzik, Kismaroson tényleg összefogtak az emberek. A nagy összefogás persze főleg a helyiekre és a környékbeliekre igaz, merthogy a melósok között nyaralótulajdonossal nem találkoztunk. Igaz, az üdülőházak eleve bukó helyzetben vannak, mivel a gátat a helyiek ott építik, ahol az üdülőövezet véget ér. Márpedig – az egyik önkéntes zsákoló szavaival élve – „a zsákokon túl minden víz alatt lesz”. Ehhez a megállapításhoz persze nem kell békaembernek lenni, több üdülő alsó szintjét már most elöntötte a Duna.
A kismarosi polgármester anyagbeszerzésen van, mondja egy tetőtől-talpig túlélőszettbe öltözött kedves fiatalember, akiről később kiderül, hogy a fia, így hivatalos információk híján be kell érnünk az ő és a helyszínen lévő polgárőrök által elmondottakból. Eszerint eddig Kismaroson egy családon kívül egy embert kellett csak kitelepíteni az árvíz miatt.
Ha a helyiek nincsenek is veszélyben, azért van miért aggódni. Ott van például a nemzetközi kerékpárút, amit fóliázni kellett. „Így csak átbukik majd rajta a víz, de ha nem fóliázzuk le, az egészet elmoshatja” – indokolja a munkálatot az egyik szaki, majd egy gyönyörű, hatalmas kertes házra mutat. „Az a ház egy mesterséges dombra épült nemrég. Most majd kiderül, mennyire jó védelem ez a domb” – mondja.
Valahogy az egész védekezés olyan rutinszerűnek tűnik, mintha mindenki lélekben vízügyes lenne és a Duna mauglijaként ismerné a folyó természetét. A helyiek tudják, mire számítsanak, ahogy azt is, hogy a víz meddig jön ki és melyik ház kertjénél áll majd meg - feltéve ha igazak az előrejelzések és legfeljebb csak 30 centire lesz magasabban a Duna, mint az eddigi rekord.
De nemcsak Kismarosra jellemző ez a fajta rutin, hanem a Dunakanyar valamennyi településére is, hiába szólnak a hírek arról, hogy ezúttal rekordáradás jöhet. Verőce polgármestere, Bethlen Farkas például úgy beszélt az Indexnek az egész árvízről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne arrafelé. „Itt minden rendben van. Hogy mire számítunk? Arra, hogy a víz jön, aztán megy” – feleli lakonikusan, éreztetve velünk, hogy többet nem is szívesen mondana a témában.
Nála beszédesebb Zebegény első embere, Hutter Jánosné, bár ő sem aggódik, merthogy az árvíz szerinte néhány üdülőházat érinthet csak a településükön. „Az egyetlen veszélyforrás, hogy a patak annyira megduzzad, hogy az a lakóházakat veszélyezteti. De ezt szerintem meg fogjuk tudni akadályozni a homokzsákokkal” – így a polgármester asszony, aki 730 centis vízállással számolva jutott erre a következtetésre.
Miközben a helyiek nyugodtak, a Dunakanyarnál fekvő településeket összekötő főút olyannak tűnik, mintha már most elárasztotta volna a víz. Rossz hír a katasztrófaturistáknak, hogy a forgalmat a már Sződliget környékén elterelik. Így aki nem elég rámenős, vagy nem arrafele lakik, az a Börzsönyön át kénytelen kerülni egészen Márianosztráig - de legalább gyönyörködhet az erdős részekben.
„Azért van lezárva a főút, hogy az árvízvédelmi munkákat ne zavarja a forgalom és tényleg csak azok használják az utat, akik ezeken a településeken élnek vagy ott van dolguk” – magyarázza az Indexnek Petrovics László, Nagymaros polgármestere. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a főút védvonal is lesz egyben, az egyik sávra raklapokat, homokzsákokat tesznek majd.
„Nagymarosnál jelenleg 531 centi a víz, még minimum 2 méter jön, vasárnap este számítunk a tetőzésre. Most még nem kellett családokat kitelepíteni, de csütörtökön várhatóan ki kell telepítenünk 7-8 olyan embert, akinek itt van nyaralója” – közli a polgármester.
„Ide nem jön fel a víz, ha igaz a hír, hogy az eddigi árvizeknél 30 centivel lesz magasabban” – állítja a Nagymaros határában lévő benzinkutas. Aztán kissé meglepődik, amikor elmeséljük, hogy a néhány száz méterrel odébb, de ugyanennek a főútnak a mentén lévő élelmiszerboltból már lázasan cipelik ki a hűtőládákat és más berendezéseket.
Noha Nagymaros pályázati pénzt nyert egy gát megépítésére, a kivitelező helyi vállalkozó egyelőre csak egy nagyjából 2-300 méteres szakaszon építette azt meg. De már ez is óriási segítség - állítják a helyiek. „A gát alsó betoneleme végig megépült. Ez 6 méter mélyen a föld alatt van, így van tartóereje, ellenáll a víz nyomásának” – magyarázza az Indexnek Burgermeister László, az ideiglenes gát építőinek egyike. Erre a betonalapra húzzák rá a zsaluanyagot és már kész is van a védelem. „Legutóbb itt csak homokzsákok voltak nekitámasztva a házfalaknak” – érzékelteti, mennyiben lesz most biztosabb a védelmük, mint régen.
Miközben beszélgetünk, egy nő kávéval kínálja a zömében önkéntes melósokat, akikre amúgy az önkormányzat konyháján főznek is. Ahogy Kismaroson, itt is elsősorban a parthoz közel épült üdülőházak vannak veszélyben. Burgermeister szerint azok, akik az alsó szinten is beépítették a házukat, most pórul járnak.
„Nem tudjuk, hol tetőzik majd a Duna. Ha tudnánk, akkor azt is tudnánk, hol és hány házat önt majd el. Tizennégyet biztosan” – ezt már Szob polgármestere, Remitzky Zoltán mondja az Indexnek. Persze azt már most tudja mindenki, hogy három olyan utca van Szobon, amiket biztosan eláraszt a víz. Ezekbe az utcákba kocsival már nem is lehet behajtani, a rendőrség lezárta a forgalmat, polgárőrök ellenőrzik, hogy kik mennek be. Merthogy innen már komplett családokat költöztettek ki, így több ingatlan már gazdátlanul áll.
A polgármester szerint eddig 12 család volt kénytelen kiköltözni az otthonából, de a tetőzésig összesen 20-24 család juthat hasonló sorsra. A többségük rokonokhoz, ismerősökhöz megy, akinek erre nincs módja, annak az önkormányzat biztosít ideiglenes szállást.
A kritikus részeken még így is találtunk olyan lakókat, aki egyelőre a házukban maradtak. Többen közülük nem is tervezik, hogy odébb állnának. „Nem megyek el innen, inkább felmegyek a tetőtérre” – erősködik Tünde, aki a bútorai jó részét már fel is pakolta a galériájára. Persze lehet, hogy kénytelen lesz mégiscsak kiköltözni, mert később rendőrök és polgárőrök fognak járőrözni és megbüntethetik azt, akit a tiltás ellenére otthon találnak, ezzel pedig ő is tisztában van.
Már megszokta az árvizeket – mondja a nő, majd a szoba falára mutat, ahol jól látható a 2010-es árvíz nyoma. Hiába pakoltak most homokzsákokat közvetlenül az ajtaja elé, szerinte ez édeskevés. „Ezeknek a házaknak nincs igazán alapja, alulról is jön a víz. Amit kapunk, az nem közvetlenül a Dunából, hanem az innen pár száz méterre lévő bányatóból és az Ipoly-torkolatból jön" - meséli.
Tünde hálás a közmunkásoknak, de nagyon úgy tűnik, hogy csak nekik. „Se egy polgárőrt, se egy határőrt, se egy fegyőrt, se egy rendőrt nem láttam, csak közmunkások dolgoznak. Ők pakolják a homokzsákot, ők rámolják a bútorokat, mindent ők csinálnak” – panaszkodik. A mellette álló fiatal közmunkás lány bőszen bólogat, majd kifakad: „ide jönnek bámészkodni emberek, de eszükbe sem jut segíteni. Csak fotózkodnak, bámészkodnak, aztán meg vigyorogva elmennek”.
Tünde szomszédjai is úgy látják, hogy a kritikus utcában eddig csak a közmunkások dolgoztak. Egy lakó pedig arról panaszkodik, hogy a legutóbbi árvíz után csak két üveg tisztítószert kapott az önkormányzattól, ami semmire nem volt elég, szerinte egy rakás Domestos kellett ahhoz, hogy fertőtlenítsen a lakásban. „Hetek múlva költözhetünk majd csak vissza, de irgalmatlan sok idő lesz, amíg megszáradnak a falak” – szomorkodik. A házat látva nem csodáljuk, hogy nem optimista: a romos ingatlant a korábbi árvizek alaposan megviselték, a homlokzat nagy része már levált, csoda, hogy még nem rogyott össze az egész. "A biztosító? Fizet, de tudja ön is hogy van ez, nem annyit, amennyit kellene" - feleli, amikor arról kérdezzük, van-e biztosítása.
Közben az ott élőktől azt is megtudjuk, hogy délelőtt az országgyűlési képviselőjük, a KDNP-s Harrach Péter is arra járt. De ez nem igazán vigasztalta őket, ahogy egyikük fogalmazott, „Harrach már évek óta azzal hitegeti minket, hogy meg lesz oldva az árvízvédelem, aztán semmi nem történik.”
A Duna vize már az utca végén lévő játszótérig ér. Ezt látva az egyik közmunkás lelkét megszállja a vízügyi szakember. "Meglátja, nem kell itt vasárnapig várni, ez már holnap ellep itt mindent!” - jósolja, mint aki már sok árvizet látott, megélt. Nézi egy kicsit a vizet, mélyet sóhajt, aztán elköszön.