Most már mondhatjuk, hogy túl vagyunk az elmúlt évszázadok legnagyobb dunai árvízén. Minden a védekezésről, a károkról szólt, de az elmúlt hét félelmei, izgalmai és a kemény fizikai munka közben az áradásnak akadtak szórakoztató pillanatai is. Összeszedtük őket.
Az árvíz még azokat is kirobbantotta a lehúzott redőny mögötti netszörfölésből, akiknek az ajtó alatt nem folyt bokájáig a Duna. Turisták hadai rohanták meg a folyó jobb és bal partját, nyugaton és keletebbre egyaránt, korra, nemre, állatfajra való tekintet nélkül. A katasztrófaturizmus árhulláma mindig láb alatt lévő japán kirándulócsoportokká változtatta a magyarokat, akik a hétvégén vak vallási buzgalommal zarándokoltak el minden zegzugba, ahol egy kicsit is látni lehetett, hogy kiöntött a folyó. És persze kattintottak és videóztak mindhalálig.
A katasztrófák hivatalos ötcsillagos aranypartja Angyalföldön volt, de a Lánchíd körül mászkálók is elégedettek voltak az attrakcióval. A menő fényképezőgépektől a kis kompakt kézi készülékekig mindenki kezében izzottak a tömegtájékoztatást és gondos dokumentációt segítő eszközök, az Instagram tiszteletbeli hungarikummá lépett elő, az online képgalériák száz évre elegendő nézegetnivalót halmoztak fel. Az árvízből közben nemcsak a fényképezőgép-értékesítők és Systromék húztak hasznot, hanem minden szemfüles mozgó árus, aki a partra tudta húzni virslijét és bódéját, vagy meg tudott menteni egy exkluzív fokhagymaültetvényt.
De nem csak az otthoni tespedésből, az autós forgalmi dugókból, és a melegben lassan újra testszagúvá váló BKV-zásból mosott ki minket a Duna: a lezárt utcákat biciklisek százai vették birtokba, és a gördeszkásoknak sem volt okuk panaszra. Már aki nem félt attól, hogy esetleg nedves lesz a kereke.
Egy igazi művészt mindig megérint egy nagy katasztrófa, és nemcsak, ha megcsalta az asszony, de mondjuk egy folyó vízszintje is eredményezhet 15 versszakot. Amíg most arra várunk, hogy a legfrissebb olajfestmények vászna megszáradjon, a nyomdák pedig piacra dobják a 2013-as Nagy Víz írott termését, fura öltönyös performanszművészek és a tökig a vízben dolgozó hipszerfodrászok már most ontják magukból az artot az interneteken. A közösségi költészet is soha nem látott magasságokba szállott.
A magyar kultúra fennmaradásáért és megújulásáért mégsem a galériákban és elefántcsont-tornyokban alkotók, és nem is az amatőr fotósok hordái tették a legtöbbet múlt héten, hanem éppen azok, akik csendben maradtak. Nem tudunk elég hálásak lenni, hogy hegedű helyett lapátot ragadott a finom kezű Mága Zoltán, a Zámbó-család pedig egyenesen a világ körüli turnéról mondott le a katasztrófa miatt. Habár arról nem tudunk, hogy Fenyő Miklós a színpad helyett szintén a gátra ment volna, az ő elmaradt koncertjét is megbocsájtjuk.
Habár árvíz idején elvileg minden extrának számító árvízisport tilos, néhányan nem tudtak engedni a csábításnak. Munkatársunk, Dezső András sem gondolta, hogy egyszerre bújik majd Frei Tamás és Vujity Tvrtko bőrébe, amikor gerillakenuzásba kezdett a Luppán, az a vagány csapat pedig, mely a rakparton kezdett wakeboardozni, akkor még nem számolt a világhírrel. Ők egyszerűen csak KRESZ-táblák és uszadékok között szlalomoztak kedvtelésből, ugrattak a tátott szájú lakosság vakuinak kereszttűzében, mondván, Orbán Viktor megengedte. Persze nem engedte.
Csak azt nem értjük, miért maradt el az ország legnagyobb medencés bulija a legújabb nemzeti uszodában.
A sajnálni való kitelepített állatok, a szigeteken bánatosan nézelődő szarvasok és a nekik épített tutajok után akkor lábadt könnybe a szemünk és kezdtünk szivárványt okádni, amikor az állatmentők végre videóra tudták venni az újpesti morcos hódot. Szegény hód, aki egészen mostanáig biztonságos távolságból gyűlölhette az embereket, meg úgy általában az egész civilizációt, most arra kényszerült, hogy megmutassa magát.
Szintén szívszorongató volt, amikor az árvíz közepette jött a hír, hogy kisgyerekek homokozójából hordják a homokot az árvízi védekezéshez. Akkor kicsit megnyugodtunk, amikor kiderült, hogy a védelmen dolgozók rögtön pótolják a hiányt, és homokvárat sem döntött le senki, de az egész szerkesztőség szipogni kezdett, amikor egy csapat ovis maga ajánlotta fel, amije volt. A Mókus Óvoda Csiga csoportjának tagjai egy-egy nejlonzacskóban helyezték el hozzájárulásokat a gáton. A romantikus szívek is összeszorulhattak, talán Vass Virág is összedob majd róla egy regényt, hiszen esküvőt is tartottak a veszélyzónában.
A mémcunami után még várjuk, hogy a politikusi divatbemutatóból befolyt összegeket a károsultak megsegítésére ajánlják fel, de addig is élvezzük a kollekciók képeit. Ha már a Gombold újrát el kellett tolni, legalább falra tehetjük Rogán márkás döngölőjét, és addig is várjuk a voksokat, hogy Orbán vagy Gyurcsány piros kockás favágóingje volt-e jobb, esetleg Schifferé. Sajnos Bajnait ki kellett zárni, mert ő a kéket, aztán meg a csíkosat választotta. Akárhogy is, a vörösingesek már csak a második helyért gyűrik az ingujjakat, az első helyet a Jobbik vitte el propagandapólójával.
A legszebb ebben az egészben persze az volt, hogy összefogott jobb és bal, zsíros kenyeret ettek és tényleg dolgoztak a politikusok. Ennek örömére Scheiring Gábor is bekapcsolta a Coelho-generátort, és megható sorokra vetemedett.
Orbán Viktor saját árvízi sorozatot indított, félnaponta követhettük, merre jár a kormányfő az országban, hogyan jön vissza Budapestre a vízzel együtt. Láttuk, ahogy lapátol nézi a vizet, akár távcsővel is, máshol meg ahogy kollégákat ölelget vagy nagy szavakat használ, mint hogy gátat nem adunk fel.
A miniszterelnök a nemes cél érdekében a kisbusza tükrét is feláldozta. Sajnos a rajongói kommenteket le kellett tiltani, de Orbán kolbászebédjét azért mi is megosztottuk, és azt is bemutattuk, hogy nekünk is volt, bár vékonyabb.
Orbánnal ellentétben viszont ásott az elszámoltató Budai Gyula és Papcsák Ferenc, de Rogán sem volt rest. Tudomásunk szerint nem köpték le egymást a szoci nyugdíjasok és a fideszes öltönyösök, nem verekedtek össze a lapáton a terepszínű hivatásosok és Roger Moore luxuscipő-készítője, vagy a maradék hagymás babon a ferencvárosi ultrák és a vízilabda-válogatott, esetleg a zsíros tepsibe tunkolt kenyérvégen a krisnások és a gárdisták. Úgy értesültünk, ideiglenesen a magamutogató Gurcsány is kegyelmet kapott a hatvannégy Vármegyétől.
Ugyanazt posztolta Facebookra a Milla és ellentábora, az ELÉG, sőt, Dániel Péter Izraelben hányással akart szolidaritani a magyar internetezőkkel. Schmitt Pál sajnos elsüllyedt, de amit nők és férfiak ennél sokkal inkább egyként sajnálhatnak, az az, hogy a több mint ezer gondosan kigyúrt sportolói test segítségét visszautasította a MOB. Kártérítést!
És hogy a nagy nemzetes homokzsákadogatás jobból bal kézbe, majd vissza csodálatos szivárványok alatt történt, na az már tényleg nem lehet csak a természet és a véletlenek műve.