Volt, hogy a koporsó leengedése tragédiába torkollott, de a sírásás is lehet balesetveszélyes, ha rosszul csinálják. Márpedig a szociális temetkezés csak akkor lesz ingyen, ha bizonyos műveleteket a hozzátartozó végez.
A parlament ma tárgyalja a szociális temetkezésről szóló törvényjavaslatot. Az újszabályozás lényege, hogy az állam csak akkor vállalja át a temetés költségeit, ha az elhunyt hozzátartozója is kiveszi a részét a munkából: átöltözteti a halottat, a temetőben a koporsóban odaviszi a sírhoz, amit előtte megásott, leengedi a koporsót, végül pedig betemeti azt.
A sírásás látszólag egyszerűnek tűnhet, de nem az. Ahogy az egy májusban készült videónkból kiderül, szabályos sírt ásni embert próbáló feladat (nekünk 3 óra kemény munkával sem sikerült), márpedig a temetőben nem lehetünk kreatívak: megfelelő méretű és mélységű gödröt kell ásnunk.
De ha ezzel meg is birkóznánk, ott van még a koporsó leengedése, ami egyáltalán nem veszélytelen: ezen a megrázó amatőr felvételen például egy tragédiába torkollt temetés látható, ahol a bajt az okozta, hogy az egyik résztvevő hibázott a koporsó leengedésekor. Nem ritka, hogy az elhunyt ember 140, a koporsó pedig 60 kiló, így összesen kétszáz kilót kell leengednie négy embernek – ez fejenként 50 kiló. Így már talán érthető, mi is az egyik nehézsége ennek. De előfordult már olyan eset is, hogy a leendő nyughely szélén álló sírásó esett bele a gödörbe, mert beszakadt alatta egy földdarab – mesélték az Indexnek gyakorlott sírásók.
Nemcsak a temetőben akadhatnak nehézségek, a halott öltöztetése sem egyszerű művelet. Az a hozzátartozó, aki még életében soha nem csinált ilyet, nem biztos, hogy tisztában van azzal, mivel jár egy öltöztetés. A halált követően az anyagcsere nem rögtön áll le, de az elhunyt sima izmai ekkor már elengednek. Így a mozgatással járó öltöztetés közben különféle nedvek hagyhatják el a testet, amire a hozzátartozók nem biztos, hogy fel vannak készülve.
Magát az öltöztetést egyébként a törvény tervezete szerint csak abban az esetben végezné a hozzátartozó, ha otthon hunyt el az illető. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a sírásást és az öltöztetést ne tudná elvégezni laikus: vidéken már most előfordul, hogy a hozzátartozók vállalják.
Az egyik temetkezési szolgáltatást nyújtó cég vezetője Domaházát és Sátát hozta fel példának: ezeken a településeken megesett, hogy mire kimentek az elhunythoz, a hozzátartozói már felöltöztették a testet. Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert egyáltalán nem természetellenes, ha az öltöztetést vagy a sírásást hozzátartozó végzi. Mielőtt a negyvenes években intézményesült volna a temetkezés, ez a hozzátartozók dolga volt.
A helyzetet bonyolítja, hogy az „önkiszolgáló temetkezéskor” hiába is kérnénk segítséget a szakemberektől, erre nem lenne lehetőségünk, a törvény szerint ugyanis ez csak akkor járna nekünk, ha senkinek nem fizetünk a temetkezési szolgáltatásért – ez a lényege a „csináld magad” végtisztességnek. Azaz ha segítenének is nekünk mások – például barátok, ismerősök, szomszédok –, azt csak szívességből tehetnék, kalákában.
Mindezért cserébe az állam is odateszi a magáét: elszállíttatja a halottat, állja a hűtés költségeit, odaadja a sírásáshoz szükséges eszközöket (például az ásót), továbbá a temetéshez nélkülözhetetlen kellékeket is, a koporsót, a koporsóbélést vagy éppen a sírjelet, más néven fejfát.
Abban egyébként semmi újdonság nincs, hogy az állam átvállalja egy elhunyt temetési költségeit. Jelenleg is igénybe lehet venni ún. közköltséges temetést. Ebben az esetben a temetés költségeit a helyi önkormányzat fizeti ki, de ha van hagyaték, akkor arra ráterheli. A közköltséges temetés a lehető legpuritánabb megoldás, a hozzátartozóknak ekkor semmilyen beleszólása nincs, hogyan és hová temessék az elhunytat.
A szociális temetkezés bevezetése nem befolyásolná a közköltséges temetést, utóbbi továbbra is megmaradna. A különbség a kettő között tehát az, hogy a szociális temetkezés teljesen ingyenes, de ahogy már írtuk, meglehetősen rizikós is. Ezen felül van még a temetési segély, amit az önkormányzatok fizetnek a hozzátartozóknak. Ennek az összege változó és van olyan önkormányzat, ahol erre nincs is keret. Ez a segély sem szűnne meg a szociális temetkezés bevezetésével – legalábbis ezt állítják a kormánypárti képviselők.
Az Index által megkérdezett temetkezési vállalkozók szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy a gyakorlatban sem fizet majd az, aki igénybe veszi a szociális temetkezést. „Előfordulhat például, hogy az utolsó pillanatban derül ki, hogy a ravatalozótól olyan messze van kijelölve az ingyenes sírhely, hogy mégsem tudjuk a vállunkon kivinni odáig a koporsót. Vagy annyira fagyott a föld, hogy nem sikerül saját kezűleg, határidőre kiásni a sírt. Ekkor a sírhely és a temetés teljes összegét meg kell majd fizetnünk, ami akár több százezer forint lehet” – mondta lapunknak Gőcze Edit kegyeleti szakértő.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha kudarcot vallunk, akkor a temető üzemeltetője a saját embereivel (pontosabban a vele szerződésben álló szolgáltató céggel) végezteti majd el a munkát, amit aztán kiszámláz. Ilyen esetekben pedig akár az is előfordulhat, hogy mindez többe kerül, mintha a piacon kiválasztottuk volna a legolcsóbb megoldást – állítja Gőcze.
Várjuk ki a végét! – ezt már Balogh Károly, a Magyar Temetkezési Kellékgyártók és Forgalmazók Egyesületének elnöke mondta az Indexnek. Szerinte korai még arról beszélni, hogy siker vagy bukás lesz-e a szociális temetkezés, hiszen számos részlet még nem tisztázott, a végrehajtási rendelet sem ismert. Balogh szerint ugyanakkor aggályos, hogy a tervek szerint a szociális temetkezéseken biztosított koporsókat az állami tulajdonban álló börtönökben gyártanák majd le, „fittyet hányva a versenyre”.
„A mi cégünk 17 ezer plusz áfáért állít elő szociális koporsót már tíz éve. Ez nagyon-nagyon olcsónak számít, rendkívül kicsi az árrés” – hangsúlyozta Balogh. Mint mondta, a nagyobb cégek termékeik 40-70 százalékát külföldre exportálják, de sok olyan magyar cég van, főként a kis családi cégek, amelyiknek létkérdés lesz, hogy ne szoruljanak ki erről a piacról. Márpedig ha az állam nem versenyeztet, könnyen ilyen helyzet állhat elő, attól függően, mennyire lesz sikeres a szociális temetkezés.
Jelenleg szerinte a piacon előállított koporsók 10-15 százalékát teszik ki a szociális koporsók, de ha beindul a szociális temetkezés, akkor ezekre nagyobb lehet az igény, így a hazai magántársaságok piacot veszthetnek, ez pedig szerinte különösen rossz üzenet gazdasági válság idején.
A szociális temetkezés a temetkezési szolgáltatásokat végző cégeknek sem kedvez, ezeket a társaságokat a tervezet kiszorítaná – legalábbis ezt magyarázta az Indexnek Koncz Tamás. A Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke szerint azzal, hogy „önkiszolgálóvá” válik a temetés, olyan feladatokat látnak majd el a hozzátartozók, melyeket eddig a szolgáltatók végezhettek csak megfelelő feltételekkel.
A legolcsóbb egyébként jelenleg az urnás és az ún. szórásos temetés. Előbbinél az urnát hazaviszi a hozzátartozó, utóbbinál a hamvakat szétszórja. Jövő januártól az urnák hazavitele kicsit körülményesebbé válik. Utóbbira csak akkor lesz lehetőség, ha az elhunyt végrendeletében ezt kikötötte vagy az eltemettető biztosítja a családtagok számára a kegyeletgyakorlás lehetőségét. Ezekben az esetekben mindez nagyjából 50 ezer forintból kijön – legalábbis vannak a piacon olyan fővárosi cégek, akik ennyi pénzért már kiadnak hamvakat.
A hamvak szórásos temetése is szigorodik januártól. Akkor lesz rá mód, ha az összes közeli családtag hozzájárul ehhez, vagy az elhunyt még életében így rendelkezett. Kevesen tudják, de ez év végéig arra is lehetőség van, hogy a természetben szórják el a hamvakat, feltéve ha környezetbarát, lebomló urnát használnak a gyászolók.
Ráadásul ezekre a cégekre akaratlanul is pluszköltségek terhelődnek. A törvénytervezet szerint például az elhunyt hozzátartozója öt napon belül dönthetne, akar-e ingyenes temetést, márpedig addig a holttestet hűteni kell – kérdés, ennek a költsége végül megtérül-e a szolgáltatónak. Az sem világos, ha egy szociális temetkezéskor például a hozzátartozók képtelenek eljuttatni a koporsót ravatalozótól a sírig, lesz-e éppen szabad kapacitása a temetővel szerződésben álló szolgáltató cégnek, hogy a bajba került gyászolóknak segítsen.
„Gyakran neveznek minket a halál vámszedőinek, de az embereknek sokszor fogalmuk sincs, milyen kiadással jár egy temetkezési szolgáltatásokat végző cég működtetése. Aki azt hiszi, hogy ebben hatalmas pénz van, nagyot fog tévedni” – mondta Koncz, utalva arra, hogy a törvénytervezet jelenlegi formájában az állam az önkormányzati tulajdonban álló temetkezési szolgáltatókat hozná helyzetbe, átalakítva ezzel a piacot.
A magas sírhelyárak miatt egyre többen hozzák el a hamvakat a temetőből – állították temetkezési vállalkozók az Indexnek. Gőcze Edit azt javasolja, ha valaki temetői sírhely felszámolásán gondolkodik, lehetőség szerint még őszig tegye meg. „Exhumálást követően a hamvak szétszórhatóak akár temetőben, vagy akár egy annál jóval kedvezőbb árú, hajós temetés keretében is” – mondta.
A szociális temetkezésről szóló törvénytervezethez az ellenzék számos módosító indítványt nyújtott be. A temetkezési vállalkozókkal folytatott beszélgetésekből azonban azt szűrtük le, hogy a piaci szereplők már lemondtak arról, hogy jobb belátásra bírják a törvényalkotókat. Inkább alternatív megoldásokhoz folyamodtak. Az egyik vállalkozó például magánszemélyekkel karöltve egyesületet alapított, s azon keresztül akarja tájékoztatni a lakosságot arról, mire figyeljenek oda, ha temetkeznek, ha nem szeretnék, hogy valaki lehúzza őket, netán ráfizessenek az állam „ingyenes temetésére”.