Az építőmunkások sztrájkjával kezdődtek, de egy nappal később már a kommunista kormány elleni több tízezres felkeléssé nőtték ki magukat a megmozdulások hatvan évvel ezelőtt Kelet-Berlinben. A felkelést a szovjetek erővel, tankokkal verték le, de öröksége megmaradt. Az 1953-as keletnémet felkelésről hétfőn két hétig tartó, időszakos plakátkiállítás nyílt a Terror Háza Múzeum előtt.

Az 1950-es évek elején a keletnémet vezetés nagyszabású államosításokba kezdett, a munkafeltételek pedig egyre nehezebbek lettek a gyárakban és üzemekben. A kommunista párt az erőltetett nehézipari fejlesztések költségeinek előteremtéséhez meg akarta emelni a gyári munkások kötelező óraszámát is.

Június 16-án néhány száz építőmunkás sztrájkot hirdetett és az utcára vonult. A Sztálin sugárúton a Minisztériumok Házához érkező tömeg az intézkedések visszavonását követelte. A tiltakozások csakhamar széleskörű kormányellenes megmozdulásokba csaptak át, amihez több ezren csatlakoztak. A tüntetések vezetői sztrájkra szólítottak, a kommunista kormány lemondását és szabad választások kiírását követelték.

Országszerte 140 pártirodát és tanácsházát ostromoltak meg, több mint ezer politikai foglyot szabadítottak ki. Másnapra már 30-50 ezres tömeg tiltakozott Berlin utcáin, sokan szovjet zászlókat égettek. A kelet-berlini megmozdulások mellett közel 650 másik településen kezdődtek tüntetések.

A kommunista vezetők a szovjet hadsereg főhadiszállására menekültek. A szovjetek gyorsan léptek: szükségállapotot hirdettek, és nagyjából húszezer katonát vetettek be a felkelés leverésére. A harckocsikkal és páncélosokkal megtámogatott csapatok ellen nem volt esélyük a tiltakozóknak.

A brutális szovjet fellépésnek legalább 55 áldozata volt, több százan pedig megsebesültek. 13 ezer embert letartóztattak, közülük 1600-at el is ítéltek. Ugyanakkor még június 17-e után is több mint ötszáz településen voltak megmozdulások. Washingtonban Dwight D. Eisenhower elnök arról beszélt, hogy a szovjet fellépés „jó lecke volt arról, mit is jelent a kommunizmus”.

A kelet-német események emlékére Nyugat-Németországban június 17-ét a német egység napjává tették, de ezt 1990 óta már a tényleges egyesítés emlékére október 3-án ünneplik meg. A kelet-berlini szovjet beavatkozás precedenst teremtett az 1956-os magyar forradalom és az 1968-as prágai tavasz katonai leverése előtt is.

„Az 1953. június 17-i népfelkelés az NDK bukását jelentette, mert kiderült, hogy a rendszert csak erőszakkal és elnyomással lehet fenntartani" – mondta Angela Merkel német kancellár hétfőn Berlinben a 60. évfordulón rendezett ünnepségen. Szerinte az akkor alig négy éve létezett NDK politikailag már a végét járta.