A múlt héten módosították a törvényt, mely szerint az elmarasztaló strasbourgi ítéletek ellenére újra őrizetbe vehetjük a menedékkérőket. Jogvédők szerint a kormány célja az elrettentés, a hatóságok és a bíróságok pedig nincsenek felkészülve a nemzetközi és hazai jog törvényszerű alkalmazására. Eközben elsők vagyunk az EU-ban a bevándorlás negatív megítélésében, pedig nemzetközi összehasonlításban alig élnek itt külföldiek.
A törvényhozás egy friss törvénymódosítással újra lehetővé tette, hogy a hatóságok az EU és az ENSZ tiltakozása ellenére újra őrizetbe vegyék a menedékkérőket. Miközben hálával emlékszünk vissza az '56-os magyar menekültek százezreit befogadó országokra, Magyarország fokozott ellenőrzéssel és – a korábbi strasbourgi ítéleteket és EU-s kritikákat figyelmen kívül hagyva – őrizetbe vétellel várja a menedékkérőket.
Márpedig ők a januárban enyhült szabályok, más uniós országok hozzáállása és nem utolsósorban az elhúzódó szíriai és afgán háborús állapotok miatt egyre növekvő számban érkeznek. Einstein, Freud, Kossuth Lajos és Madeleine Korbelová Albright is menekültek voltak, jogvédők szerint az ország sokat profitálhatna abból, ha a nemzetközi jogot betartva sikerülne jobban integrálni a Magyarországra érkező menedékkérőket.
Mi ehelyett utálkozunk: a Helsinki Bizottság szerint az Európai Unió 27 tagországa közül Magyarországon a legnegatívabb a bevándorlás megítélése, a TÁRKI pedig a pirézekkel kapcsolatban már korábban kimutatta, hogy még fiktív nemzetet is előszeretettel utasítunk el. Az ellenérzés úton-útfélen felbukkan, a Vámosszabadiban nyíló kilencedik menekülttábor ellen e héten is tiltakozást szerveznek a helyiek.
A szabályozás eddig sem könnyítette meg a menedékkérők dolgát: Biruk Nahom például 2006-ban érkezett Etiópiából Magyarországra, miután kiderült, hogy kapcsolatban állt az ellenzékkel. A feleségét és a lányát azóta sem látta: hivatalos családegyesítési kérelmét elutasították, mert a 100 ezer forint, amit egy kábeltévétársaságnál keres, a statisztikai hivatal szerint nem elég a létminimum biztosításához. A főnöke hiába ajánlotta fel, hogy kipótolja a hiányzó összeget, a hatóságok csak azt fogadják el, ha a férfi önerőből tudja előteremteni a havi 180 ezer forintot. „Az élet semmit sem ér, ha nincs itt velem a családom” – mondta a 45 éves férfi az UNHCR riportjában.
Egyébként ő még szerencsésnek mondhatja magát, hogy egyáltalán próbálkozhat: a szomáliaiak például, mivel egy működésképtelen állam állampolgárai, e jog gyakorlásából ki vannak zárva. A Menedék Egyesület tájékoztatása szerint eleve csak elismert menekülteket illet meg ez a lehetőség, oltalmazottakat, menedékkérőket nem, de elismert menekülteknek is nagyon bonyolult, költséges, sőt sokaknak gyakorlatilag lehetetlen. Az egyesület szerint számtalan további nehézség vár az ideérkező menedékkérőkre: magyarul a közbeszerzésben kiválasztott legolcsóbb ajánlattevő tanítja őket, gyakran alacsony színvonalon, a szakképzési, átképzési, végzettséghonosítási lehetőségek gyérek. Emellett a szociális támogatási rendszer hiányosságai miatt akinek nincs magával hozott vagyona, nem tud eljutni az első albérleti szerződés megkötéséig sem, így a jogvédők szerint a menekültintegráció Magyarországon alacsony színvonalú.
Az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében a menekült olyan, a származási országán kívül tartózkodó személy, aki megalapozottan fél attól, hogy származási országában üldözés érné faja, vallása, nemzetisége, politikai véleménye vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatt, és saját állama védelmét nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem tudja igénybe venni.
Menedékkérő az a külföldi, aki menedékjogi kérelmet terjesztett elő, és ügyében még nem született jogerős döntés.
Migránsnak azokat nevezzük, akik elhagyják hazájukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, azért, hogy letelepedési szándékkal (tehát minimum egy év tartózkodás) egy másik országba menjenek. A magyar jog nem ismeri, szociológiai, illetve köznyelvi fogalom.
Forrás: Helsinki Bizottság
Ráadásul úgy tűnik, a szabályozás egyre kevésbé lesz emberbarát: múlt héten az Országgyűlés egyes rendészeti tárgyú törvények módosításával újra lehetővé tette a Magyarországra érkező menedékkérők őrizetbe vételét. A magyar hatóságok korábban is idegenrendészeti őrizetbe vették a menedékkérők jelentős részét, de ezzel a gyakorlattal az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság és az Európai Bizottság kritikája miatt felhagytak. Fából vaskarika megoldásként a most elfogadott törvény a gyakorlatban szinte ugyanilyen hatású menekültügyi őrizetet vezet be. A Helsinki Bizottság véleménye szerint elfogadhatatlan és jogellenes, ha egy ország szinte az összes odaérkező menedékkérőt őrizetbe veszi.
Az egyik ok a menedékkérők számának emelkedése: az illegális határátkelők száma (közülük sokan menedékkérők lesznek) a rendőrség adatai szerint növekszik. Az ORFK már májusban fokozott ellenőrzést rendelt el július végéig Magyarország teljes területére, többek között az illegális migrációval összefüggő jogsértések visszaszorítására. Kósa Lajos szerint is (hibás szóhasználattal, lásd keretes definícióinkat) menekültek lepték el Debrecent, akik megfélemlítik a lakosokat és fizetés nélkül jönnek el a szórakozóhelyekről.
A fokozott ellenőrzésről Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője az Indexnek elmondta: 2012-ben 8436 „illegális migrációs cselekmény” történt, 2013 első négy hónapjában máris majdnem 5900. A rendőrség szerint Magyarország, mely az unió schengeni szárazföldi határainak 15%-át (1200 km) őrzi, alapvetően továbbra is tranzitország. Az embercsempészek tarifái 1000-3000 dollár között mozognak, Magyarország határai közül a szerb a legforgalmasabb.
A magyar rendőrség 2012-ben 384 embercsempészt fogott el, 2013 első négy hónapjában máris 146-ot, a rájuk váró büntetés alapesetben 3 év. Sokaknak mégis megéri a kockázat: februárban kilenc ország közös akciójában a német rendőrség egy embercsempésztől 410 ezer eurót, azaz 120 millió forintot foglalt le. A nagy profit sokak fantáziáját felpiszkálja: nemrég egy szerb-magyar-román akcióban fogták el azokat a leleményes embercsempészeket, akik érvényes papírokkal utazó statisztaturistákkal töltötték fel a busz utasterét, közben a hátsó részben elrejtettek 20 embert.
Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke felhívta a figyelmet: az embercsempészettel kapcsolatos adatok az engedély nélküli határátkelésekre vonatkoznak, a debreceni helyi közbiztonságra ezek nincsenek direkt hatással. A rendőrségtől is megkérdeztük, hogy a megnövekedett táborlétszám érezhető-e a helyi közbiztonság változásában: az ORFK szerint ilyen statisztika nem készül, a megyei rendőrfőkapitányság még nem válaszolt. A Helsinki Bizottság szerint a magyar hatóságok hozzáállása alapvetően hibás: félrevezető illegális határátkelésekről beszélni, a menedékkérőket segíteni kéne, nem büntetni, de ez a szemlélet még nem érte el a magyar dööntéshozókat. A Menedék Egyesület is egyetért, szerintük a fő gond az, hogy a hatóságok a menedékkérelem rendszerét elsősorban idegenrendészeti, határvédelmi, adminisztratív szempontok alapján kezelik, figyelmen kívül hagyva a humanitárius, nemzetközi védelmi szempontokat.
Menekültügyi őrizetbe maximum 6 hónapra vehetők a menedékkérők, a magyar szabályozás szerint akár akkor is, ha nincsenek hivatalos papírjaik (ez a Magyarországon menedéket kérők túlnyomó többségére igaz), vagy közbiztonsági okok, elrejtőzés, szökés veszélye, eljárás meghiúsítása miatt. A kiskorú gyermekes családoknál 1 hónap a maximum, az egyedül érkező kiskorúakat nem lehet őrizetbe venni. A menekültügyi őrizet őrzött befogadó központokban zajlik majd, ahol elvileg az intézményen belül szabadon lehet mozogni (szemben a korábbi idegenrendészeti őrzött szállások börtönkörülményeivel). A jelenlegi tervek szerint Békéscsabán, Debrecenben (egy a jelenlegi táboron belüli régi fogdaépületben) és Nyírbátoron lesznek erre szolgáló intézmények.
Pardavi elmondta: a magyar menekültpolitikában túl gyakran alkalmazott idegenrendészeti őrizetet, illetve az ott alkalmazott bánásmódot is többen kifogásolták (ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR), Európai Bizottság, azombudsman, jogvédők). Hogy ezügyben ne induljon kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen, 2013 elejétől megváltozott a szabályozás, most azonban a korábban tiltakozók meglepetésére azonban most a kormány menekültügyi őrizet néven visszavezeti a gyakorlatot.
Pedig a menedékkérők nem bűnözők: például 2013 májusában 79 szír menedékkérő érkezett Magyarországra, mindannyian „illegálisan”, azaz hivatalos vízum vagy érvényes okmányok nélkül, a szerb-magyar zöldhatáron érkeztek. Mivel azonban a menekülőknek szinte soha sincs lehetősége hivatalos okmányokat, vízumot beszerezni, a jog (konkrétan a menekültek helyzetéről szóló 1951. évi genfi egyezmény, mely a magyar jognak is része) a tiltott határátlépésüket nem bünteti.
A Helsinki Bizottság szerint tény, hogy a szabályozás januári megváltozása miatt megsokszorozódott a menedékkérő száma az utóbbi évekhez képest (2012-ben 2157-en voltak még csak, idén máris több mint 9000-en), de ez sem jogosítja fel az országot, hogy a nemzetközi jogba ütköző gyakorlatot tartson fenn. Mivel a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság már két ügyben elítélte a magyar idegenrendészeti őrizetbe vételi gyakorlatot, várható, hogy újabb elmarasztaló ítéletek születnek majd, hiába nevezték át az őrizetet. Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke elmondta: az, hogy családokat is be lehet majd egy hónapra zárni, nemcsak embertelen, de felesleges is, hiszen a menekültügyek ennél jóval hosszabban húzódnak. Szerinte a menekültügyi őrizet várhatóan nagyon széles körű alkalmazása egyszerűen jogellenes szankció és elrettentés, ami arra szolgál, hogy elrettentse a menedékkérőket attól, hogy Magyarországra jöjjenek.
január: 300
február: 672
március: 1350
április: 1966
május: 3337
Cikkünk megjelenésekor az összes idén benyújtott kérelem már 9000 fölött jár, 2012-ben 2157-en voltak.
Forrás: Helsinki Bizottság
A Helsinki Bizottság emlékeztet: a menedékkérők befogadása európai uniós kötelezettség, és egyben közös uniós felelősség is. A menedékkérők számának emelkedése részben például az afgán biztonsági helyzetnek és a szíriai polgárháborúnak a következménye, de az is közrejátszik benne, hogy Görögország már korábban sem vette komolyan a menekültügyi kötelezettségeit, a válság óta pedig a menedékkérők szinte semmilyen ellátást nem kapnak. Ezért aki csak teheti, Görögországot maga mögött hagyva próbál más országokba jutni.
A menedékkérők fogadásának szabályairól szóló frissen módosított uniós irányelv egyébként elvileg lehetővé teszi az őrizetet, de csak végső megoldásként. Ha a többi, kevésbé korlátozó módszer (például az óvadék, kijelölt lakóhely vagy a rendszeres megjelenési kötelezettség) alkalmazása nem lehetséges, minden esetben az egyedi menedékkérő személyéből és helyzetéből kell kiindulni (például valóban jelent-e az adott ember közbiztonsági veszélyt). Magyarországon a Helsinki Bizottság szerint már most szinte biztosra vehető: főszabály lesz a kivételből, hiszen a törvényt kibontó kormány- és BM-rendeletek gyakorlatilag súlytalanná teszik a fogvatartási alternatívákat, és a hatóságok szakmai fórumokon felszólaló képviselői is szinte kizárólag a menekültügyi őrizettel foglalkoznak.
A Helsinki Bizottság szerint az őrizetbe vétel negatív hatása lesz még, hogy az egyébként is gyakran nagyon gyenge egészségi és lelkiállapotban érkezők állapota tovább fog romlani. Pardavi Márta elmondta: a jogvédők jól tudják, milyen borzalmas körülmények között érkeznek meg a menedékkérők, a nőket gyakran megerőszakolják, kisgyerekes családok is utaznak embertelen körülmények között összezárva, kiszolgáltatottan. Magyarországon egyébként a gyerekek is őrizetbe vehetők lesznek legfeljebb egy hónapig, kivéve a 18 év alatti egyedül érkező kiskorúakat.
Pardavi szerint nem kérdés: a fogvatartás jelentősen rontja a későbbi integráció esélyeit, hiszen aligha várható el valakitől, hogy egy fogdából szabadulva kezdjen boldog új életet egy idegen országban. A bíróság kéthavonta fogja felülvizsgálni az őrizetet, ez a Helsinki Bizottság szerint nem elég gyakori. Figyelembe véve, hogy a magyarországi idegenrendészeti őrizet bírósági felülvizsgálati gyakorlatát is sok kritika éri (például a Strasbourgi Bíróságtól és az UNHCR-től is), várhatóan erre a feladatra továbbra sincsenek jól felkészülve a bíróságok, és összességében azokat is őrizetben tartják majd, akiknél erre nincs objektív szükség.
Pardavi elismeri: január eleje (vagyis a szabályozás megváltozása) óta rengeteg menedékkérő érkezett, ami nagy kihívást jelent a hatóságoknak. A rendkívüli helyzetre azonban jobban fel lehetett volna készülni, hiszen előre látható volt, hogy a szabályozás lazítása növelni fogja a menedékkérők számát. Pardavi szerint a debreceni menekülttáborban jelenleg körülbelül 1100-an vannak, már az ebédlőben és raktárokban is matracokon alszanak a frissen érkezettek, a zsúfoltság pedig elengedhetetlenül feszültséggel jár. A probléma megoldása ennek ellenére nem a menedékkérők tömeges bezárása, ez csupán elrettentésnek jó, hogy nehogy idejöjjenek. A valódi megoldást a korszerűbb ellátórendszer és a hatékony eljárások kialakítása jelentené.
A debreceni zsúfoltság megoldása felé is történt elmozdulás: Kósa Lajos állítólag megállapodott a bevándorlási hivatallal, hogy a mostani felére, tehát körülbelül 4-500 főre csökkentik a befogadó állomás létszámát, ami várhatóan a helyi menekültellenesek kedélyeit is lehűti (a Jobbik a kedvezőtlen közhangulatot kihasználva a közelmúltban tüntetést tartott Debrecenben). Pardavi szerint a kisebb intézmények és a magánszállások mindenkinek hasznosabbak lennének: a menedékkérők számára is kevésbé terhes lenne a tábori lét, a helyiek pedig jobban meg tudnák őket ismerni, ami csökkenthetné az előítéleteket.
Június 20. a menekültek világnapja, az UNHCR Számtalan utazás története címmel tart rendezvényt a Deák téren, a Menedék Egyesület Vajdahunyad utcai programján pedig az érdeklődők személyesen is beszélgethetnek Magyarországon élő menekültekkel.