Mesterházy Attila az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendezvényén angolul tartott mindössze tizenöt perces előadást. Az MSZP kétoldalú egyezményeket kötne a Magyarországon befektető vállalatokkal, ezzel biztosítanák a kiszámíthatóságot. Egyelőre ez a teljes gazdasági programjuk, bár célként Mesterházy a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedés beindítását is megemlítette. A versenyképességünket a „fölösleges terhek csökkentésével” javítaná.
Mikor meghallottam, hogy Mesterházy Attila tolmácsolás nélkül, angolul fog beszélni egy olyan keresekedelmi szervezet képviselői előtt, melynek tagja a Google, a Microsoft és az Oracle is, izgatottan álltam neki kideríteni, mégis miről fog szólni az előadás. Ekkor érkezett az első figyelmeztető jel: az egész interneten nem sikerült olyan kiírást találnom, ami a témát is megjelölné. A pártelnök személyes sajtósához fordultam, tőle néhány percnyi értetlenkedés után azt a tájékoztatást kaptam, hogy a beszéd jórészt „politikai-gazdasági kérdésekkel foglalkozik majd″.
Ezután némi gyanakvással érkezem meg az InterContinental szállodába, ahol az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendezvényeit tartják. A teremben szellősen elhelyezett, 8-10 fős köralakú asztalok, körülöttük az AmCham tagjainak képviselői ebédelnek. Elöl a pulpitus mellett roppant molinó, rajta a kamara legfontosabb tagszervezeteinek logói: az amerikai szoftveróriások mellett néhány Magyarországon jelentősebb (tehát nemcsak marketingosztályt fenntartó) cégé is, mint az SAP, BorsodChem, a MOL, és néhány hazai telkó. Megtudom, ezek a cégek nincsenek mindannyian itt, mikor azonban megnézem a valóban jelenlévők listáját, még mindig illusztris a társaság. A molinóra még a McDonald's logója is felfért.
Ezt alapvetően keveset szokás hangsúlyozni, de az ilyen eseményeken azért sokszor elhangzanak érdekes, időnként hasznos előadások is. A vendégeket látván reménykedni kezdek: ha eljött ez a sok fontos ember, talán mégis történik majd itt valami. Ki tudja, talán megismerem Mesterházy Attila egy új arcát.
Várakozásomat csak fokozza, amikor Mesterházy elkezd beszélni: nem tökéletes az angolja, de nem is kiugróan rossz. Időnként kimarad egy-egy ige ("if Fidesz no, then we'ready to make it a hot issue"– mondja egy ponton az egészségügyről), becsúszik néhány nemlétező szó ("increasement"), néhány udvariassági formula pedig nem úgy sül el, ahogy azt valószínűleg tervezte ("if you let me go then I'll be honored"). Mégis, lehetne ez rosszabb is.
Gyerekes reménykedésem azonban néhány perc alatt szertefoszlik, amikor ökölcsapásként kezdenek dobolni a közhelyek a dobhártyámon. Az MSZP, ha megnyerik a választást, az ellenzék véleményét is meghallgatja majd ("mjut-mjut-mjutjual respect."), és "az oktatás a legjobb befektetés" (enyhítő körülmény: Mesterházy nem teszi hozzá, hogy ezzel saját jövőnk alapjait rakjuk le). A gazdaság alapja a bizalom. Újra kell indítanunk a gazdaság motorjait.
Tizenöt perc után Mesterházy maga sem bírja tovább, és azt javasolja, inkább kérdezzenek a közönség tagjai. Önállóan megtartott előadásának tartalma egyébként a következő:
Hogy mi indítaná be a gazdaságot, az nem derül ki. Viszont megtudjuk, hogy Matolcsy György távozása a jegybank élére nem hozott jelentős változást, mert Orbán Viktor a nem-ortodox gazdaságpolitika igazi kiötlője. Valamint azt is, hogy az MSZP értelmezése szerint Magyarországon három válság van egyszerre: politikai-demokratikus, társadalmi és gazdasági, és hogy a válságkezelésnek e három területre kell koncentrálnia. Az egyetlen elhangzó konkrétum, hogy a szocialisták kormányon kétoldalú egyezményt kötnének a befektetőkkel, melyben 2 évre garantálnák a változatlan gazdasági szabályozást. Ez Mesterházy szerint azért kell, hogy helyreállítsák az országba vetett bizalmat.
Mesterházy a legtöbbet végül a kérdésekre válaszolva mondja, bár valahányszor az MSZP gazdasági elképzelésiről kérdezik, az apró részletek hangoztatásának hiábavalóságáról kezd értekezni. Az első kérdező például arra kíváncsi, hogy mikor adnak ki közösen gazdasági programot az Együtt 2014-gyel, és hogy egyáltalán beszéltek-e már ilyesmiről. Mesterházy válaszában megjegyzi, hogy az ilyen tartalmi kérdések a legfontosabbak, majd hozzáteszi, hogy szerinte az egész egyeztetést letudják majd egy nap alatt (mert a programjaik annyira hasonlóak), aztán egy hónapon belül nyomatásban is olvashatjuk majd a programot.
A következő kérdés a választásról szól: Mesterházy szerint ez nehéz ügy, mert a Fidesz folyamatosan gyűlöletet kelt a jelöltjeik ellen (arra nem tett utalást, hogy szerinte ki lesz a miniszterelnök-jelölt).
Ezután kapja az első fogósabb gazdasági kérdést: mi lesz a legnagyobb kihívás a gazdaság helyreállításában? Mesterházy itt már nem vállalkozik a kérdés megválaszolására: az MSZP gazdaságpolitikájának kidolgozóját, Kákosy Csaba volt gazdasági minisztert szólítja a színpadra (ő Kóka János távozása után, 2007-ben lett kormánytag). Kákosy szerint a legnagyobb kihívás a gazdaság hitelességének helyreállítása lesz, ehhez pedig kiszámíthatóságra lesz szükség. "Hitelesség és hitelképesség", hangzik el a jól idézhető szövegfoszlány.
Ezután az oktatásról és az egészségügyről kérdeznek: Mesterházy mindkettőre azt válaszolja, hogy ezek mind nagyon fontos területek, és jó lenne többet is beszélni róluk (ám ő ezt mégsem teszi meg). Az oktatás kapcsán azt is megemlíti, hogy az MSZP eltörölné a tandíjat – ekkor hangzik el a bölcsesség az oktatás befektetésként való értékéről.
A legemlékezetesebb kérdés-válasz szegmens mégis a végére marad: egy valódi amerikainak hangzó férfi azt kérdezi Kákosy, hogy bár szép dolog a kiszámíthatóság is, de hogyan próbálják majd meg versenyképesebbé tenni az országot? Kákosy válaszában elmondja, hogy adó- és tehercsökkentéssel. És hogy mégis milyen terheket csökkentenénk? Azokat, amelyek fölöslegesen hátráltatják a gazdaság szereplőit. Annyit azért megemlít, hogy például a bankadót, és általában a szolgáltatószektort súlytó adókat csökkentené (a Fidesz csak a termelőágazatokban hisz) – beismerte azonban azt is, hogy ezek az adók jelenleg nagyon fontosak a költségvetés bevételi oldalán, ezért valószínűleg csak lépcsőzetesen tudnák őket kivezetni, és akkor sem teljesen.
Mesterházynak végül pontban egy órával az előadás kezdete után kell elsietnie (ekkor hangzott el a "megtisztelő, hogy elmehetek innen" mondat), öt percre rá pedig Kákosy is követi. Távozásuk után rövide időre döbbent csend tölti meg a termet, majd mindenki beszélgetni kezd.
Odasomfordálok az egyik nagy cég képviselőjéhez, és megkérdezem, hasznosnak tartották-e az előadást. Az egyébként külföldi nevű résztvevő meglepetésemre ragaszkodott hozzá, hogy magyarul válaszolhasson (nagyon kedvesen igyekezett egyébként magyarul beszélni): furcsállta, hogy az előadás mennyire rövid volt, és arról is szeretett volna hallani, hogy mik a szocialisták tervei: "összesen annyit tudtunk meg, hogy Mesterházy azokkal a dolgokkal szeretne foglalkozni, amellyel a kormányok általában törődnek".