Kis Sándor villamosvezető nyílt levélben kért bocsánatot az általa felpofozott, óvatlanságból a 4-6-os villamos elé lépő terhes nőtől.

A villamosvezető levelét az alábbiakban szó szerint idézzük:

A bocsánatkérésnek ezt a módját választottam, mert mindezidáig nem sikerült személyesen felvennem a kapcsolatot azzal a gyermekét váró asszonnyal, akit sajnálatos módon egy esemény kapcsán arcul ütöttem.
A BKV Zrt járművezetőinek munkája nagy felelősség és nap, mint nap olyan feszültségeket hordoz magában, mely egyenesen vezet a stressz kialakulásához. A belső érzelmi feszültségek kezelése épp úgy feladatunk, mint a járművezetés, az utasok biztonságos elszállítása. 20 éve állom a sarat, s bár követtem el kisebb hibákat, a munkámat becsülettel végeztem el. Szeretek villamost vezetni és az utasokkal sohasem volt konfliktusom és balesetet sem okoztam.
Azon a napon, abban a helyzetben nehéz lett volna szembesülnöm azzal, hogy valakinek az életét nem tudom megmenteni. Az idegességem, a bennem felerősödő feszültség az egekbe szökött. A szerencse mellém szegődött és a többtonnás monstrumot, a sárga vasalót sikerült megállítanom! A bennem kialakult feszültséget, sajnos nem. Az anyuka számára is biztosan idő kellett ahhoz, hogy feldolgozza az életveszélyes helyzetet, de én egy pillanatra elvesztettem a fejem és súlyos hibát követtem el.
Kedves leendő anyuka, átérzem hibámat, annak súlyát hisz magam is egy gyönyörű kislány apukája vagyok. Én is féltem a gyermekem és ez Ön számára is az életet jelenti!
Engedje meg, hogy bocsánatot kérjek Öntől és legalább a lelkiismeretemmel elszámolhassak! Jó egészséget és sok örömöt kívánok Önnek és születendő gyermekének!

Kis Sándor, villamosvezető

A villamosvezető korábban lapunknak is nyilatkozott az ügyben. „Cselekedetemre nincs mentség, és nem is az a szándékom, hogy tisztára mossam magam, bemocskoltam mindazt, amit közel húsz év alatt tettem” – mondta Kis Sándor.

„Tudom, hogy én nem az az ember vagyok, aki azt a pofont adta” – mondta lapunknak a villamosvezető. „Nagyon kihegyezett helyzet volt, csak azt tudtam, hogy itt nem tudok megállni” –, idézte fel a fékezés előtti másodperceket. „Becsuktam a fülemet, és vártam a koppanást.”

A BKV kirúgta

A BKV az eset után azonnali hatállyal felmondott Kis Sándornak.

A villamosvezető az Indexnek elmondta, hogy munkajogi pert indít a BKV ellen, mivel a vállalat, véleménye szerint, több ponton is jogtalanul lépett fel az elbocsátásnál. Kis elmondta, hogy 30 napon belül távoznia kell a szolgálati lakásából is.

Kis hangsúlyozta, hogy hibázott, de az esetet sokkos állapotban követte el, így nem érdemel ekkora büntetést. Arra számított, hogy más munkakörbe helyezik át.

Az ügy előzményei

Június 18-án este a 4-es villamos vezetője előbb vészfékezéssel mentette meg két nő életét, de utána a járműről lepattanva egyiküket pofon vágta. A nőről kiderült, hogy hathónapos terhes. A villamosvezetőt azonnal felfüggesztették.

A két nő a Mechwart ligeti megállónál a pirosban lépett a Széna tér felé tartó villamos elé. A járművezető persze azonnal behúzta a vészféket, a jármű meg is állt, de a vezetőfülkéből úgy tűnt, hogy az egyik hölgy a kereke alá került. A vezető ki is ugrott a villamosból, hogy megnézze, mi történt, és azt látta, hogy mindkét szabálytalankodó épségben van.

Erre a BKV közleménye szerint „az átélt ijedtség hatására” a villamosvezető indulatos szóváltásba keveredett a két nővel, ami odáig fajult, hogy végül egyiküket pofon is vágta. Ekkor a nő a hirtelen sokktól térdre rogyott és elkezdte fájlalni a hasát – kiderült, hogy hogy 6 hónapos terhes. A nőhöz gyorsan mentőt hívtak, és megfigyelésre kórházba szállították.

A járművezető az eset után a BKV közlése szerint azonnal megbánta tettét, a végállomáson kiállt a forgalomból és intézkedést kért maga ellen. A vállalat azonnal felfüggesztette őt, és sajnálatát fejezte ki a történtek miatt.

Az Indexen megszólalt a terhes nő is, aki elmondta: azért lépett rosszkor a sínekre, mert reflexből nem balra, hanem jobbra nézett. Nem a villamosvezető mentette meg az életét azzal, hogy lefékezett, mert volt ideje visszalépni a padkára. A levele után beszéltünk is vele, kérdésünkre elmondta: a magyarokat segítőkésznek, de pesszimistának tartja, sokkhatás alá került.