„Sírnia kéne, folynia kéne a könnyének, hogy ilyet tett.” Meg sem mozdult, csak szokás szerint mereven a földre szegezte a tekintetét a gyilkossággal vádolt Sz. Norbert, miközben áldozatának tanúskodni hívott barátja az indulataival, a sírással küszködött, és számon kérte őt, számon kérte a megbánás hiányát.

A vád és a vádlott saját beismerő vallomása szerint 2012 augusztusában azért kellett meghalnia Debrecenben egy gyógyszerésznek, mert meleg volt; a 25 éves, egerlövői Sz. Norbert, aki a cigányok és a zsidók mellett a „buzikat” is gyűlölte, társkereső hirdetésére válaszolva csapdát állított neki, aztán huszonhat késszúrással végzett vele, az egyik szemét is kiszúrta.

A Debreceni Törvényszéken folyó büntetőper hétfői, második tárgyalási napján az első tanú az áldozat barátja volt, egy nyugdíjas férfi, aki a 80-as évek óta ismerte őt. „Nem tudok rosszat mondani róla” – kezdte, amikor a bíró a gyógyszerészről kérdezte. „Ha minden ember olyan lenne, mint ő, nem lenne gonoszság a földön”  - mondta.

Bár sejtette elvált, a fiát maga nevelő barátjáról, hogy meleg, erről soha nem beszéltek. „Ez az ő magánügye volt, én ezzel nem foglalkoztam. Szerettem, becsültem” – mondta. Amikor a vallomástétel véget ért, jegyzőkönyvön kívül még kért egy utolsó szót a bírótól:  „arra kérem a bíró urat, hogy a lehető legszigorúbb ítéletet hozzák meg erre az emberre. Erre nincs bocsánat”.

Utána két, az áldozatot csak felületesen ismerő tanú következett:.Először egy magát biszexuálisnak mondó férfi, akivel a gyógyszerész ugyanazon a társkereső fórumon ismerkedett meg, mint a későbbi gyilkosával, de nem lett köztük semmi. A másik tanú egy szomszéd volt abból a debreceni házból, ahol a gyógyszerész a férfi szeretőivel találkozott, és ahol a gyilkosság történt. A nő azon túl nem tudott sokat mondani, hogy nagy dübörgést hallott a máskor egyébként nagyon csendes áldozat lakásából akkor, amikor a gyilkosság történt.

A bíróság tanúként idézte hétfőre a vádlott apját és testvérét. A testvér, élve a közeli rokonoknak biztosított mentességi joggal, megtagadta a vallomástételt, az apa viszont beszélt. A gyilkosságról magáról ugyan ő semmit nem tudott, de a fiáról mesélt. „Rossz gyerekkoruk volt, mert az anyjuk terrorban tartotta őket” – mondta Norbertről és három testvéréről. Az apa elhagyta a családot, amikor Norbert kilenc-tíz éves volt. Az anyjuk pedig elhanyagolta a gyerekeket, gyakorlatlilag a legidősebb fiú gondoskodott a kisebbekről, és amikor ez nem ment így tovább, Norbert állami gondozásba került.

Gyenge tanuló volt, egy 2005-ös gyámügyi határozattal „enyhén eltérő értelmi képességei” miatt speciális szükségletűnek nyilvánították. Az állami kollégium, ahol kamaszként élt, katolikus volt, templomba is jártak a diákok, mondta az apa, aki állítása szerint sokáig arról se tudott, hogy a fia egyáltalán intézetben van.

Az intézetben töltött idő alatt valamilyen probléma alakult ki a fiú hangjával, apja szóhasználata szerint „az ideg ráment a torkára”, nehezen ment neki a beszéd. Különös, hogy ez közös volt benne és áldozatában. A gyógyszerész is gyakorlatilag néma volt egy betegség miatt. Apja szerint egyébként nem volt különösebben rossz sora az intézetben, „szerették mindenhol”.

Amikor Sz. Norbert kikerült az állami gondoskodásból, kapott 1,2 millió forintot, abból vette neki az apja a kis parasztházat, ahol aztán a testvérével élt együtt Egerlövőn, amíg el nem fogták. Barátnője nem volt, de apja úgy tudta róla, hogy a „lányokat szereti”, régebben talált is nála meztelen nőket ábrázoló képeket.

Apja szerint munkája volt, dolgozott az önkormányzatnak, egyenesen „a polgármester kedvence volt”. „Élhetett volna szépen, nem tudom, hogy mi történt vele” – ismételte el kétszer is.

Az ügyben a következő tárgyalást szeptember 2-re tűzték ki. Aztán a tervek szerint gyors egymásutánban lemegy még három tárgyalási nap, és szeptember 9-én már elsőfokú ítélet lehet.