A Hello Wood olyan építészeti alkotótábor, ahol neves tervezők vezénylete alatt furcsa faépítményeket emelnek egy világtól elzárt völgyben. Miért készít lengő folyosót egy sztárépítész, és kinek van szüksége függőleges kocsmára?
„Ki az, aki képes motoros gyaluzással indítani a szombat reggelt?” – kászálódtam ki a hűvös terméskő házból, majd értetlenül néztem körbe a ligetes területen. A felújított régi majorsági épületek és fából épült pavilonok közt fiúk és lányok cipeltek gerendákat, vagy famegmunkáló eszközökkel zajongtak. Hiába kerestem feldúlt sorstársakat, akikkel dohoghattunk volna a lehetetlen helyzeten. Pedig itt mindenki ugyanúgy hajnalig bulizott, többeket felismertem a hollandok által épített vertikális kocsma teszteléséről.
A nyüzsgést figyelve lassan megvilágosodtam. Itt rajtam kívül senki nem fog elégedetlenkedni a zaj miatt, mert a táborban lakó építészeknek ez a Balaton-felvidéki alkotótábor maga volt a létező mennyország.
Az építész agyának mélyén a tökéletesség valószínűleg egy széles mező, ligetekkel, végtelen építőanyaggal, szerszámokkal és mérőszalagokkal. Meg további építészekkel, akikkel az árnyékba húzódva izgalmas építményeket tervezhetnek, anélkül, hogy azzal kelljen törődniük, megfelel-e a terv valamilyen lehangolóan praktikus funkciónak. Koncentrálhatnak a csomópontok esztétikájára, a tartószerkezetek minimalizmusára, és hogy a felépítmény egyszerre tűnjön harmonikusnak és extravagánsnak. Majd amikor az idillben lebegő építész már eleget tervezett, modellezett és épített, eldobhatja a szerszámait, hogy bulizással húzza ki a következő, eseménydús napig.
Ez a tökéletesség állt össze a Hello Wood építészeti fesztiválon, részben a szervezés, részben a véletlenek okán. Az építészeti mennyország megvalósítása a következőképpen néz ki a gyakorlatban. Meg kell hívni egy sor jó nevű építészt azzal a feladattal, hogy készítsenek faanyagokból megvalósítható tervet. A hangsúly ne a funkcionalitáson, hanem az ötleten legyen. A lelkes és a világ különböző országából érkező építészhallgatókat ezek után beosztjuk az egyes építészekhez. A csoportokat végül idilli tájba helyezzük, miközben biztosítjuk számukra a bőséges faanyagot, szerszámot, csavarokat, dj-t, aki napközben a mezőn zenél, szakácsot, aki napi háromszor főz, továbbá egy bárt, ami azonnal kinyit, ahogy lemegy a nap.
Mivel a Hello Woodon mindez megvalósult, érthető, hogy a nemzetközi társaság már reggel a munkaterületen volt, és úgy rajzolt, mért, fűrészelt, mintha nem pirkadatkor botorkáltak volna be a hálózsákjukba.
A fesztivált negyedszer rendezték meg, tavaly például szociális fókusszal a borsodi Dédestapolcsányban építettek dolgokat a helyiek bevonásával. Idén azonban úgy alakult, hogy a tábor a külvilág zavaró hatásain kívül terült el. Magyarország egyik legszebb vidékén voltunk, a Káli-medencében, a táj úgy futott bele a végtelenbe, mintha a végtelen amúgy egyetlen nap alatt bejárható teret jelentene. Egy részben romos, terméskőből épült majorság környékén tornyosultak a faanyagok, ahol tizenegy projekt biztosította az építész mennyország napi rutinját.
Az üvegbetonról ismert Losonczi Áron, és Turányi Bence hatalmas ívelt formákat készített a csoportjával, amelyek a hangot vezetve akusztikus élményt okoznak annak, aki belefekszik. De mivel a négy hatalmas csigára emlékeztető, fekete formát a sárga gabonamezőbe helyezték el, valószínűbbnek tűnt, hogy az egész inkább apropó volt egy lehengerlő land art-objektumhoz. Csakúgy mint az Égbenéző névre hallgató torony: segítségével az egész napos munkától elpilledt építész a világűrbe néző cső alá feküdve a zavaró fények kizárásával bámulhat bele a végtelenbe.
A táj hatása érződött két lengyel építész (Tomasz Szponar, Bartłomiej Skowronek) tervén is: diákjaikkal szobányi szélharangot építettek, amelyben halkan kolompoló gerendák és táncoló árnyékok közé léphetett be a kakukkfűillatú mezőről érkező látogató. A gerendákat úgy lógatták le a doboz tetejéről, hogy minden érzékszervre hassanak: a rudak finoman a testünkhöz ütődnek, a szélben kolompolnak, árnyékokat és fényt villogtatnak, az illatuk pedig olyan, mint egy kellemes gyanta-túladagolás.
A domboldal aljában épült egy moduláris elemekből összeálló tábortűznéző padrendszer, de mivel a közrezárt tér csak egészen kis tűz gyújtására ad lehetőséget, Cseh András projektjénél is egyértelmű volt, hogy a hangsúly az izgalmas formák megtervezésén és összeállításán volt.
A hangulatot Zoboki Gábor jelenléte írja le a legjobban. Az építész részben milliárdos állami presztízsberuházások tervezőjeként, részben pedig a selyemsálak és a barokkos öltözködés iránti vonzalmáról ismerhető. Ehhez képest itt nem egy új Művészetek Palotáját emelt, hanem párhuzamos gerendákból folyosót, amely, ha egy sereg ember nekifeszült, akkor elvileg kígyóként hullámzott. Mindehhez pedig rövidnadrágot és finom, de egyszerű fehér inget viselt.
Az egyik leglátványosabb projektet spanyol építészek (Enrique Soriano és Pep Tornabell) hozták össze. Hajlított lécekből építettek hatalmas fánkformát, aminek biztos volt valami funkciója, de leginkább arra lehetett használni, hogy az ember kora este melléüljön, és megnézze, ahogy a nap zavarba ejtő színjáték közepette beesik a dombok mögé. Innentől már nem volt más program, mint elvonulni a hollandok (Suzana Milinovic és Rufus van den Ban) sajátos építményébe, ami egy mászóka és egy kocsma keveréke volt. A Body Bar onnan kapta a nevét, hogy a vendégek a különböző szinteken bezsúfolódva szükségszerűen fizikai kontaktusba kerülnek egymással. És miközben egymásnak segítenek a fel- és lemászásban, italok átadásában, vagy kiülnek a toronyba, belenézhetnek az egész felett elterülő Tejútba, elfelejtve, hogy a dombokon túl véget ér a mennyország, és olyan épületeket kell tervezni, ami tetszik a megrendelőnek, nem túl drága, viszont nem fognak fizetni érte 60 napon belül.
A zsűri első helyezettje: Polifónia, Tomasz Szponar, Bartłomiej Skowronek (Moomoo Architects)
Közönségdíj: PANORAMA PEEP HOLE, Suzana Milinovic (TU DELFT)& Rufus van den Ban (HP Architects) munkaneve: Body BarA csórompusztai házigazdák különdíja az alkotásnak, ami leginkább megragadja a hely szellemét: Polifónia, Tomasz Szponar, Bartłomiej Skowronek (Moomoo Architects)- e-motion TRACK
Zoboki Gábor, Csiszér András (Zoboki-Demeter és Társaik Építésziroda)
Csapattagok: Karner Dóra, Zilahi Péter, Kardos Anna, Caroline Hafele, Anja Müller-Syring, Maria Pachi, Artemis Merkourea, Bognár Enikő
A közel húsz méter hosszú és három méter magas e-motion TRACK egy olyan kapu, amire formai dinamizmus jellemző. Mozgó keretet ad a tájnak, és e változó kereten keresztül a rajta áthaladó ember interakcióba lép a térrel. Az installáció a csórompusztai majorság egyik öreg kőkapujába lett tervezve, ami egy öregedő fára néz. A kísérlet lényege, hogy kiderüljön, mennyire lehet stabilizálni az installáció mozgását, illetve ha ez egyik része megmozdul, mennyire fog, mint egy nagy sárkány, mozdulni a szerkezet másik része. Az e-motion TRACK egy mászóka is egyben, mert a rajta áthaladóknak kapaszkodni kell.
- iWood
Losonczi Áron (Litracon), Turányi Bence (t2a)
Csapattagok: Bányai Csaba, Zsilinszky Bea, Gárdos Fanni, Őrley Balázs, Gebka Filip, Caitlin Copeland, Diana Avramica
Az iWood egy zenemegosztó eszköz, amely a közös mobil-zenehallgatást teszi lehetővé. A gramofon tölcséréhez hasonlító bútordarab vékony csőben kezdődik és ülésben végződik. Az alkotás alapegységekből áll, amelyek az adott szituáció szerint rendezhetőek párba, vagy csoportba. Az alapegység többféleképpen pozicionálható egymáshoz képest, például úgy, hogy a zenét hallgatók szemkontaktusban legyenek egymással, közösen hallgassanak zeneszámokat, vagy külön-külön. Az akusztikus mobiltelefon dokkoló, hangerősítő és hangvezető eszköz egyben mérnöki kísérlet arra, hogy hogyan terjed a hang, és milyen szerepe lehet ebben a fának.
- POLIPHONY
Tomasz Szponar, Bartłomiej Skowronek (Moomoo Architects)
Csapattagok: Ollé Gellért, Czakó Dorottya, Kató Dalma, Demény Ilka, Thurnay Júlia Anna, Fetten Sophie Charlotte, Petrányi Luca
A tervezők úgy gondolják, hogy életünkben az egyik legfőbb kihívás, hogy a globalizáció, a digitális világ és a felgyorsult élet elfeledtette velünk a “könnyű életet”. Céljuk, hogy visszataláljunk az érzékeinkhez. Az építészek egy olyan teret hoztak létre, ahol az érzékelés felerősödik, és a hallás, tapintás, szaglás és mozgás együttes élménye biztosítja az emberek és a természet közötti viszony intenzitását. Az installáció egy kapu, amely a Kapolcs felé vezető ösvényre visz rá.
- Kapo_cs
Gál Béla (KROKI Építészstúdió), Frikker Zsolt és Vass-Eysen Áron (NARTARCHITECTS)
Csapattagok: Jakob Cecv, Matusák Gergő, Baki Áron, Kiss Péter, Dalia Butvidatie, Muriel Merkel, Paulo Felippe Bellani Mendes, Paula Cabalerio
A tervezők általában érdekes építészeti adottságokra reagálnak, pici ergonomikus szituációkkal, ülő-kommunikációs helyzeteket létrehozva. Idén a kapolcsi kocsma kiegészítéseként kültéri talponállót álmodtak az egyik kihasználatlan és alulértékelt térre. Az alkotók az installációt egy az egyben lemodellezték sokféle variációban; erről fotósorozat is készült. A Kapo_cs név, két utca összekötésére utal, amely a helyiek és a Művészetek Völgye fesztivál életét könnyíti meg illetve szellemi és fizikai értelemben is közelíti a helyieket és a fesztivál közönségét. Az installáció a helyszínen marad.
- MORDOR MALMA
Nagy Nándor és Szabó Bulcsú (BLOKK Építész Műhely)
Csapattagok: Imeli Áron, Tarcsi László, Pásztor Ivett, Lukasz Pienczykowski, Jochen Jürgen, Simon Warne, Niki Dendel, Kató Dalma
Az építészek a csórompusztai szélcsatornát szelídítik meg egy szélerőművel, amely a vizuális élmény mellett a fenntarthatóságra és a természeti erőkkel való közelségre hívja fel a figyelmet. A forgásszimmetrikusan, két spirálívben elhelyezett 24 kompaktlemez lapát tengelye a helyszínen készült, amely tizenkét-szögletű hengerre lett csiszolva. A hat méter magas erőmű 2,5 x 2,5 méteres talapzaton áll, oldalára szélterelők készültek.
- TOM-DOM
Oliver Sales (DOP Architecture), Pap Bence (Universität für angewandte Kunst Wien)
Csapattagok: Ulrich Sára, Salgó Eszter, Németh Paula, Fogarassy Ádám, Sas Maxim, Lucia Elvira Butnariu, Oszetzky Dorina
A két csapatvezető a helyszínen a csapattagokkal együtt dolgozta ki az installáció pontos terveit. Inspirációként az építészek természet ihlette mintázatokat és formákat hoztak és a digitális tervezési módszerek is ihletként szolgáltak. A TOM-DOM érdekessége, hogy csavarok nélkül, kötözéses technikával rögzítették az elemeket egymáshoz.
- fireNEST
Cseh András (CZITA Építész Iroda), Veres Bálint (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem)
Csapattagok: Pozsonyi-Izsó Andrea, Bárdossy Krisztina, Weichinger Sára, Sarkadi Zsolt, Vass David, Kovácsik Bence, Toldi Veronika, Lenkai Anna Borbála
Az alkotók célja a „tűz demokratizálása”, hogy minden tűz köré ülő egyenlő részben osztozhasson a beszélgetés, a tűzbemerengés élményében, anélkül, hogy bárki perifériára kerülne. A tervezők figyelembe vették, hogy a tűz körül mindenkinek látható legyen az arca, tehát a tűzFÉSZEK a lángok fényében megvilágított arcok találkozása. A „közelebb” hívószóra reflektál, hogy az egyes elemek nem állnak meg magukban, szükség van egy másik elemre, amelyre támaszkodnak. Piros színűek a bakok, amelyek bejáratot engednek a tűz felé. A mobilis közösségi tér tűz nélkül is működik, látogatóit jelenleg a vigántpetendi templom látványa gyönyörködteti.
- BigO
Enrique Soriano, Pep Tornabell (CODA)
Csapattagok: Komlóssy Dóra, Tóth Alma, Takács Ákos, Krompáczki Péter, Greschik Paul, Hoppe Irina, Zografou Daphne, Ventura Marta
A CODA Stúdió munkásságára jellemző a könnyűszerkezetes installációk tervezése a legkorszerűbb komputerizált technikákkal, a legújabb technikai és tudományos innovációkra való nyitottság és ezek építészetben való alkalmazása. A tervezők egy úszógumiforma-szerű toroid alakzatot építenek falécekből. Az alkotás low-tech gyártási technológiával készül, kihangsúlyozva a fa rugalmas tulajdonságait.
- Funnel
Holger Alpermann (Universität der Künste Berlin)
Csapattagok: Sala Planells Laura, Bence Áron, Bitay Mátyás, Luque Wara, Tomka Mark, Lüttjohann Jan-Hendrik, Munos Melo Tatiana, Roy Deulofeu Maria, Madero Fernandez Mariela, Meisen Julian
A workshopvezető-kutató szakterülete a könnyűszerkezetes struktúrák építése. A berlini fényszennyezettségből kiszakadt szakember olyan installációra vágyott, amelyet a csillagok és a tiszta égbolt ihletett: egy hatalmas, szél-lengette égbetekintő tölcsért készítettek. Az installáció külső szerkezete egy merev, hiperbolikus struktúra, belseje felülről belógó, hajlított rétegelt lemezekből készült.
- PANORAMA PEEP HOLE
Suzana Milinovic (TU DELFT)& Rufus van den Ban (HP Architects)
Csapattagok: Kőműves Márton, Medveczky Dóra, Ladocsi András, Syndicus Sven, Derriks Anna, Magallón Hernández Cristina, Wilms Joost
A workshopvezetők koncepciója, hogy a világ – talán - legapróbb kocsmáját építik meg. Véleményük szerint, a legjobb dolgok sokszor a legegyszerűbbek és ilyen a kocsmába járás is. Arra tesznek kísérletet, hogy embereket “túl közel” zsúfoljanak egymáshoz építményükben. Felvetik a kérdést, hogy az először kényelmetlen emberközelség által, komfortzónájukat elhagyva, hogyan kerülhetnek az emberek újfajta interakcióba, és szó szerint is közelebb egymáshoz. Az installációnak nem voltak tervrajzai, de a táborozók már a második naptól hajnalig tesztelték azt. Az alkotás építés közben formálódott, és a helyszínen található bútorokból és maradékfából készült, elősegítve az kapcsolatteremtést a többi csapattal.
- /Asztal/
Dékány Tibor, Harcsa Dia (Sporaarchitects)
Csapattagok: Nagy, Lili Varga Tibor, Farkas Ádám, Karóczkai Ákos, Kárpáti Fanni, Gergely Viktória, Vátyi Gergő
Az építészirodára jellemző, hogy a munkáikkal a mindennapi élet leggyakrabban előforduló kérdéseire és problémáira keresik a választ, amelyeket igyekeznek új fókuszba helyezni és rejtett értékeket felfedezni bennük. Minthogy hétköznapi tárgyakat értelmeznek újra, idén az asztal témájához nyúltak: 43 méteresre tervezték variálható formában. Lényeg az egyszerűség; a 120 fős designasztal úgy lett megépítve, hogy az átsorolható bakok a variálhatóságot szolgálják, szélei vidám színekkel lettek megfestve. Használható göröngyös terepen és betonon is. Az asztal legközelebb a Design Terminál előtt lesz látható a Budapest Design Héten.