Index Vakbarát Hírportál

Bocsánatot kér a Bentley tulajdonosa

2013. augusztus 2., péntek 19:14

Hónapokig csak találgatni lehetett, ki az, aki a főváros egyik legfeltűnőbb autójával jár, és látványosan tesz a parkolási szabályokra. Tegnap megtaláltuk, ma már interjút is adott: Dino Marsani sajnálja, és ígéri, megjavul.

Amikor tegnap beszélni szerettünk volna önnel, nem akart nyilatkozni. A cikkünk megjelenése után viszont magától jelentkezett, s ezek szerint már a francia nyelvvel sincs gondja. Miért gondolta meg magát egy nappal később?

Egyrészt azért, mert szeretném ezt az egészet tisztába tenni, és bocsánatot kérni. Másrészt cáfolni bizonyos dolgokat.

Mivel foglalkozik, mit csinál Magyarországon?

Magyarországra 2011-be jöttem, méghozzá azért, hogy megvalósítsam az egyik álmomat, egy online pókeroldalt. Belgiumban vagy éppen Franciaországban jóval drágább a munkaerő és az egyéb költségek, mint itt. Másrészt ehhez a projekthez magasan képzett emberekre volt szükségem. A magyarok ilyenek, nagyon sok területen jól képzettek, különösen a programozásban. Ezen kívül az oktatás színvonala is magasabb itt, mint máshol Európában, a fiamat ezért is írattam be magyar iskolába.

Sikerült megvalósítania az álmát, működik már az a pókeroldal?

Még nem. Az indítás ugyanis előre nem látott nehézségekbe ütközött, nehezebb ugyanis egy ilyen oldal biztonságát biztosítani, mint azt korábban gondoltam.

Más országban is van cége?

Igen, több országban is.

A szlovák cége nevén van a Bentley?

Igen. Ez az oka annak, hogy szlovák rendszám van a kocsin.

Amivel rendszeresen szabálytalanul parkol: zebrán, mozgássérülteknek fenntartott helyen, járdán, tilosban. De parkolójegyet sem szívesen vesz. Árulja el, miért csinálja ezt?

A legfontosabb, hogy ezért a viselkedésemért most szeretnék bocsánatot kérni. Bocsánatot kérek azért, mert nem tartottam be bizonyos parkolási szabályokat. De hozzá kell tennem, hogy nemcsak én használom az autót. Nagylelkű vagyok, ezért a barátaimnak is rendszeresen kölcsönadom. Sajnos ők sem tisztelik túlzottan a parkolási rendszert. Szomorú vagyok, hogy nem tiszteltem ezeket a szabályokat. A sajtómegjelenések, az internetes felhajtás, ez mind odáig vezetett, hogy őszintén kijelenthetem: lelkiismeret-furdalásom van. Mostanra megértettem, hogy igenis tisztelni kell ezeket a szabályokat. Tudja, hosszú ideig sofőröm volt. Higgye el, úgy sokkal könnyebb volt autózni. Most, hogy nincs sofőröm, nehezebb a helyzetem. A lábammal is gondok vannak, egy specialista is kezel emiatt, a bal lábammal nehezen járok, a hátam is fáj.

De szemmel láthatóan nem mozgássérült. Így a rokkantkártyára sem lenne jogosult.

Nem, nem vagyok mozgássérült, az édesapám viszont az. Ő gyakran meg is látogat engem, ilyenkor én fuvarozom ide-oda, ezért van a belga rokkantkártya a kocsi szélvédője mögött.

Fizetett valaha büntetést?

Persze. Többször is.

Úgy értem, hogy a parkolójegy hiánya miatt kiszabott büntetésekből fizetett be egy fillért is eddig?

Kaptam ugyan parkolási bírságot, de sosem a párizsi lakcímemre vagy a szlovák cégem címére. Tudja, Párizsban élek, egy évben csak néhány hónapot tartózkodom Budapesten.

És most, hogy azt állítja, megjavul, befizeti azokat a bírságokat, amiket eddig nem fizetett be?

De értse meg, nem kaptam bírságot a szlovák cégem címére, ezért sem fizettem. Ha a jövőben netán szabályt sértek és kijön a bírság, akkor befizetem.

De a szélvédőjére kitett csekket azonnal befizetheti, nem kell ahhoz megvárni, hogy elküldjék a szlovák címére.

Ha ilyen lesz, természetesen befizetem.

Nyilván tudja, hogy nehezen tudják behajtani a külföldieken a büntetést.

Hát ezt nagyon sajnálom. Tudja, 2002-ben Párizs és Brüsszel között létrejött egy megállapodás, melynek értelmében a belgák, akik szabálytalankodnak a francia fővárosban, megkapják otthon a bírságot és fordítva is így van, a franciák is, ha Belgiumban szabálytalankodnak. De a helyzet az, hogy ilyen megállapodást még nem kötött Budapest. Nem én vagyok a törvényalkotó, tehát arról nem tehetek, hogy ez így van.

Mennyit költött eddig kerékbilincsekre?

Körülbelül 150 ezer forintot.

Sokakat éppen az irritál és joggal, hogy itt van egy gazdag ember, aki megteheti, hogy szabályt sért. Ráadásul külföldi, a bírság nem éri utol.

Nem tartom magam gazdagnak. Akár hiszi, akár nem, egyszerű ember vagyok. Olyan vagyok, mint a legtöbb ember. Sokan azt hiszik, hogy ez a Bentley rengeteg pénzbe kerül, pedig nem. Használtan vettem Szlovákiában, nagyjából annyi pénzért, mint amennyibe egy új Audi kerül.

Hogyan élte meg, amikor az internet tele lett az autója fotóival?

Őszintén? Sehogy. Egyszerűen azért, mert sajnos nem tudok magyarul, nem olvastam az erről szóló cikkeket.

De feltételezem, hogy azért szóltak a magyar barátai, hogy jé, az ott a te kocsid!

Pontosan ez történt. Őszintén, teljes szívemből sajnálom, hogy nem jutottam hamarabb erre a felismerésre.

Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyekkel azok illették, akikkel korábban együtt dolgozott?

Oscar Wilde-ot hadd idézzem: csak a hülyék ítélnek külsőre.

Mit gondol, milyen kép alakult ki önről a magyarokban?

Remélem, és hangsúlyozom, tényleg nagyon remélem, hogy ezután az interjú után jobban megismernek engem, mint embert és megbocsátanak azért, ahogy az autómmal parkoltam.
Szeretem Magyarországot és az itt élő embereket. Nagyon sok barátom lett és ráadásul a fiam is nagyon jól érzi magát itt, ami számomra a legfontosabb.

Vehetjük ezt úgy, hogy a jövőben szabálykövető lesz?

Igen.

Megígéri?

Igen. Megígérem Önnek!

Monsieur Marsani feltétele

Dino Marsani az interjú elkészítésébe azzal a feltétellel egyezett bele, hogy vállaljuk: nem közlünk róla lejárató cikkeket. Az Index a médiaszolgáltatókra vonatkozó jogszabályokkal és a Ptk-val összhangban a beleegyezésük nélkül sosem foglalkozik magánszemélyek ügyeivel, ha arra közösségellenes vagy kirívó magatartásukkal maguk nem adnak okot. Ezt, ahogy bárki másnak, Dino Marsaninak is szívesen megígértük.

Rovatok