Az elsőfokú ítélet után is tovább kellene nyomozni a cigányok elleni támadássorozat eddig el nem fogott elkövetői után, véli a nemzetbiztonsági bizottság volt tagja, Gulyás József. Évekig tartó pereskedés helyett szerinte az államnak önként kellene kárenyhítésként fizetnie az áldozatok hozzátartozóinak.
„Nem állhat meg itt a nyomozóhatóságok, továbbá nemzetbiztonsági szolgálatok munkája, ez az ügy nem zárható le” – mondta a cigánygyilkosságok ügyében kedden meghozott elsőfokú ítélet kapcsán az Indexnek Gulyás József, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egykori SZDSZ-es tagja, a romagyilkosságok nemzetbiztonsági vonatkozásait 2009 őszén vizsgáló bizottság vezetője.
A bíró abból az anyagból tudott dolgozni, amit a nyomozó hatóságok előállítottak, de a nyomozó hatóságok munkája nem volt kellően alapos, maradtak nyitott kérdések. A vádiratban is szó volt arról a negyedik emberről, aki az elítélt Kiss testvéreken és Pető Zsolton kívül ott volt a besenyszögi vadász kirablásánál, amikor a fegyvereket zsákmányolták. Az ítéleti tényállás is kitért ennek a besenyszögi negyediknek a létére. Ez azt jelenti, hogy van legalább egy olyan tettestárs, aki nem ült a vádlottak padján, mondta Gulyás, aki szerint ezen az emberen kívül is vannak még valószínűleg bűnsegédek, bűnpártolók, akik nem ültek a vádlottak padján.
Nem kizárt, hogy folyik most is nemzetbiztonsági munka, nyomozás az ügyben, de ezt biztosan nem tudni. Az ilyen nyomozás jellegéből adódóan nem folyhat a nyilvánosság előtt, de Gulyás szerint azért kellene egy megnyugtató megszólalás a hivatalos szervek részéről. „Én választ várnék elsősorban a belügyminisztertől, de akár a miniszterelnöktől is arra, hogy ezt a rendkívül súlyos ügyet nem tekintik lezártnak. Meg kellene nyugtatni az érintetteket, hogy tettes vagy tettestárs nem maradhat büntetlenül ügyben” – mondta.
Gulyás szerint a magyar állam adós még a sértettek kárenyhítésével is. A kárenyhítési igényt konkrét műhibák sorozata alapozza meg, a nemzetbiztonsági szolgálatnál lefolytatott belső vizsgálat kimutatta ezeket, és Ficsor Ádám akkori titokminiszter is elismerte 2009-ben, hogy ha kellő szakmaisággal teszik a dolgukat, akkor hamarabb is elfoghatók lettek volna a tettesek, és több halálos támadás is megelőzhető lett volna. A 2009 őszén lefolytatott parlamenti vizsgálat pedig nagyon is konkrétan, tényekre alapozottan állapította meg a nemzetbiztonsági szolgálatok felelősségét. Mindez felhasználható lesz egy állammal szemben indított peres eljárásban, mondta Gulyás, de ő azt szorgalmazza: az állam ne várja meg, hogy a hozzátartozók peres eljárásra kényszerüljenek a kárenyhítésükért. Felidézte, hogy a tűzijáték-katasztrófa után jelentős összegű kárenyhítéssel élt az állam per nélkül, szerinte ebben az ügyben is már régen meg kellett volna ezt tenni. Méltatlan lenne, hogy az áldozatok hozzátartozói három-öt évig pereskedjenek, tette hozzá.
Méltatlannak nevezte a tárgyalás körülményeit is, a hely szűkösségét, hogy az áldozatok hozzátartozói közül többen hiába szerettek volna, nem tudtak bejutni az ítélethirdetésre, valamint azt, hogy a gyatra hangosítás miatt sokszor még a magyarok sem hallották jól a bíró szavait, nemhogy idegen nyelven is követhető lett volna. Megjegyezte, hogy Németországban, egy tíz halálos áldozatot követelő, hasonló rasszista támadássorozat után úgy alakítottak ki a tárgyaló helyiséget, hogy ne legyenek még csak hasonló problémák sem, és angolul, törökül és görögül is hallgatni lehetett a történéseket. Ha Magyarország is hasonlóan járt volna el, ezzel bizonyíthatta volna a nemzetközi tudósítók előtt, hogy helyén kezeli ezt az ügyet.
Szakmailag, jogi szempontból korrekt ítélet született, véli Gulyás. A nemzetbiztonsági bizottság volt tagja szerint nagyon helyesen mondta ki a bíróság, hogy bűnszervezetről volt szó. A vádiratban ez nem szerepelt, ezt, ahogy megírtuk, az egyik sértetti képviselő, Helmeczy László kérte a bíróságtól. Helmeczy ugyanakkor annak kimondását is szorgalmazta, hogy a gyilkosságsorozat terrorcselekmény volt, de ez nem történt meg. Gulyás szerint ennek a kimondása is nagyon fontos lett volna, de a terrorcselekménynél sokkal kisebb mozgástere volt a bírónak, mint a bűnszervezetnél, jobban rá volt utalva a vádiratra, amiben viszont ez sem volt benne.