A magyar igazságszolgáltatásban szokatlanul gyorsan, alig több mint egy évvel az országot megrázó brutális gyilkosság után, megszületett a másodfokú ítélet a fiatal rendőrségi pszichológus, Bándy Kata halála ügyében. A vádlottat, P. Lászlót, áprilisban a Pécsi Törvényszék első fokon tényleges életfogytiglanra ítélte. Azóta új ügyvédet szerzett, aki a Trónok harca íróját idézve, lehengerlő érveléssel állt elő a szerdán a Pécsi Ítélőtáblán. Részben elérte a célját: a másodfokú ítélet enyhébb lett: továbbra is életfogytiglan, de 40 év múlva szóba kerülhet a feltételes szabadlábra bocsátás.
Az elsőfokú döntést részben megváltoztatta a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla: tényleges életfogytiglan helyett 40 év múlva feltételesen szabadlábra bocsátható lesz a Bándy Kata meggyilkolása miatt elítélt P. László, hirdette ki Makai Lajos tanácsvezető bíró szerdán a Pécsi Ítélőtáblán. Ez nem jelenti azt, hogy P. biztosan kijöhet a börtönből 40 év múlva, azt viszont jelenti, hogy 40 évnél hamarabb biztosan nem jöhet ki, hangsúlyozta a bíró.
P. László az elsőfokú ítélet áprilisi kihirdetése óta mintha kissé izmosodott volna a börtönben. Most először – valószínűleg új ügyvédje tanácsára – nem járult hozzá, hogy felismerhető felvételt készítsenek róla. Más dolgokban úgy viselkedett, ahogy korábban láttuk tőle még az elsőfokú tárgyalássorozat alatt: visszafogottan, készségesen, udvariasan válaszolt, ha kérdeztek tőle valamit.
Amikor behozták a terembe, tekintetével az anyját és volt élettársát, a gyereke anyját kereste a hallgatóság soraiban. Mindkét nő el is jött, ahogy eddig mindig. P.-t most is fegyveres, maszkos őrök kísérték, jobbról-balról közrefogták az egész tárgyalás alatt. A bilincset, amíg a tárgyalóteremben volt, a bíró kérésére levették róla.
P.-t az elsőfokú eljárás alatt egy kirendelt ügyvéd, Sólymos Sára képviselte, akit alig lehetett észrevenni a tárgyalásokon: ritkán szólalt meg, indítványai nemigen voltak. Azóta egy ismert ügyvéd, Tuza Péter vette át P. védelmét. A szerdai tárgyalás a Pécsi Ítélőtáblán az ő színre lépésével kezdődött.
Az utolsó mozzanatáig gondosan megkomponált, profi védőbeszédet Tuza egy, a Trónok harca írójától, George R. R. Martintól (pontosabban a Tyrion nevű szereplőjétől) származó idézettel nyitotta: „Gyakran szokták mondani, hogy az emberek igazságra éheznek, de ritkán tetszik nekik az íze felszolgálva.”
Az ügyvéd azt a gondolatot vezette fel ezzel, hogy eleinte senki nem hitte el, amit a vádlott beszélt, se a rendőrség, se a közvélemény, pedig az elsőfokú bíróság végül mégis ezt találta az igazságnak. Azt, hogy P. meglátta azon a tavaly júliusi éjszakán a magányosan hazafelé sétáló idegen lányt, Bándy Katát, megtetszett neki, szexuális indíttatásból rátámadt, és erőszakoskodás közben megfojtotta.
Ebben az igazságban, P. első vallomásának igazságában „nem volt semmiféle misztikum”, túl egyszerű volt, túl jól követhető, folytatta az ügyvéd. P. későbbi vallomásaiban már azzal állt elő, hogy ismerte korábban a lányt, sőt viszonyuk is volt, és azért gyilkolta meg, mert nem tudta elviselni, hogy Bándy Kata nem volt hajlandó nyíltan felvállalni a kapcsolatukat. Ez már – mondta az ügyvéd, „kellően izgalmas volt, lehetett rajta csámcsogni”.
A bíróság ezt nem hitte el, a bizonyítékok megcáfolták, és mostanra már P. is letett erről a meséről. A védelem másodfokon már egyáltalán nem vonta kétségbe, hogy az első verzió volt az igaz: P. megerőszakolta és közben meggyilkolta az utcán, véletlenszerűen kiszemelt áldozatát.
Tuzának egy célja volt: a kiszabott büntetés – a tényleges életfogytiglan – enyhítése. Az első dolog, amivel megkísérelte ezt kiharcolni, a kifosztás megtörténtének megkérdőjelezése volt. P.-t első fokon nemcsak Bándy Kata meggyilkolásában, hanem kifosztásában is bűnösnek találták, ugyanis a halála után P. elvette az értékeit: a telefonját, a pénzét. Így bűnhalmazatot állapított meg a bíróság.
Tuza most azt próbálta meg bebizonyítani, hogy P. nem közvetlenül a lány halála után csapott le az értékekre, hanem előtte egy időre elhagyta a helyszínt, és csak később tért vissza a holmikért. Az ügyvéd aprólékosan kiszámítgatta, pontosan hány percig tarthatott a gyilkosság, a táv megtevése a különféle helyszínek között, és arra jutott, hogy „az elsőfokú ítélet félórányi idővel egész egyszerűen nem számol”. Tuza szerint ezalatt az egész pontosan 29 perc alatt volt ideje arra P.-nek, hogy elmenjen, majd visszamenjen áldozata holmijáért.
Ez azért fontos, mert a tárgyak elvétele így már szerinte nem kifosztásnak, csak szabálysértésnek (szabálysértési értékre elkövetett lopásnak) minősülne, és emiatt bűnhalmazatról sem lehetne beszélni. Szerinte ez elég ok lenne az ítélet enyhítésére.
Tuza fegyvertárában volt még bőven érv a büntetés enyhítésére. Felemlegette, hogy védence saját állítása szerint megpróbálta élesztgetni Bándy Katát. Támadta az elsőfokú ítéletet amiatt, hogy a bíró akkor azt mondta: az ítélet találkozott a társadalom igazságérzetével. Tuza arról beszélt: nem szabad, hogy a társadalom igazságérzetével foglalkozzon a büntetőbíróság, ha így tenne, az összes súlyosabb bűnözőt halálra kellene ítélni.
Az ügyvéd szerint ebben az ügyben a sértett és a vádlott személye is „jelképpé vált", Bándy Kata magát a jót, P. László magát a gonoszt testesítette meg a médiában, mégis, ebben az ügyben éppúgy a jogi érveknek kell dominálniuk, mint bármilyen más ügyben.
Tuza meglovagolta a strasbourgi emberi jogi bíróság csak pár hete meghozott, világszerte nagy figyelmet kapott döntését, amely egy egyesült királyságbeli egyedi ügyben született, és arról szólt, hogy az emberi jogokat sérti a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés mint büntetés.
Az ügyvéd szerint az elsőfokú bíróság igazságtalanul értékelte az enyhítő és súlyosbító körülményeket P. esetében. Szerinte nem bizonyosodott be, hogy P. ittas vagy bódult lett volna a gyilkosságkor, az időpontok nem stimmelnek, és nem is kellett volna még a gyilkosság idején börtönben lennie egy korábbi ügye miatt, és igaz ugyan, hogy többszörös visszaeső, de a régebbi bűncselekményei nem voltak erőszakosak. Tuza azt kérte: ezek a dolgok így ne számítsanak súlyosbító körülménynek.
Igazságtalan volt szerinte az elsőfokú bíróság akkor is, amikor nem vette eléggé figyelembe enyhítő körülményként P. beismerését, együttműködését a hatóságokkal. Tuza azt mondta: védence „nem taktikázott”, pedig megtehette volna, hogy meglovagolja a több elkövetőről szóló összeesküvés-elméleteket, találgatásokat. Az ügyvéd szerint ha P. rosszul jár emiatt, akkor az ítélet oda vezethet, hogy más elkövetők nem fognak együttműködni.
Tuza nyolc megrázó gyilkossági ügyet hozott fel annak bizonyítékául, hogy P. ítélete túl súlyos volt. Ezekben a pécsi – sokszor a Bándy-ügyben eljáró bíróságok által tárgyalt – ügyekben sokkal enyhébb ítéletek voltak: egy gyerekgyilkos anya például 12 évi fegyházat kapott, és a pécsi egyetemi ámokfutóra se szabtak ki tényleges életfogytiglant. A bírót láthatóan ez nem igazán hatotta meg, élesen megjegyezte: „Köszönjük, hogy megismertetett bennünket a saját gyakorlatunkkal.”
Tuza végső érvnek azt tartogatta, hogy P. csak 26 éves, még nagyon fiatal, sokáig fog még élni, így most Magyarországon tulajdonképpen ő az, akire a leghosszabb szabadságvesztés vár az életfogytiglannal. Az ügyvéd indítványa az volt, hogy életfogytiglan helyett határozott tartamú szabadságvesztést szabjanak ki védencére, vagy ha már mindenképpen életfogytiglan kell, legalább ne tényleges, hanem legyen lehetőség feltételes szabadlábra bocsátására 25 év múlva. (A régi Btk.-ban még 30 év volt ilyen esetekben a feltételes szabadláb legkorábbi időpontja, de az újban ezt levitték 25 évre).
Az ügyésznő és az áldozat hozzátartozóinak ügyvédje Tuzához képest csak röviden beszélt az ítélet előtt. Mindketten vitába szálltak Tuza érveivel, és azt kérték, hogy maradjon a tényleges életfogytiglan. Szerintük a strasbourgi döntés nincs semmilyen hatással erre az ügyre.
Az ügyésznő főleg azt hangsúlyozta, hogy a gyilkosság előtti tíz évben P. 11-szer volt büntetve, összesen 8 év 9 hónap büntetést szabtak ki rá, de ez semmilyen visszatartó erővel nem volt rá, ráadásul a szakértői vélemény szerint agresszív, a következményekkel nem törődik, és szexuálisan aberrált. „Véglegesen ki kell emelni a társadalomból” – mondta. A sértetti képviselő ügyvéd a korábbi, enyhébb ítéletek felemlegetésére reagált. Szerinte Tuza régi ügyeket hozott fel, de az ítélkezési gyakorlat azóta megváltozott, szigorúbb lett, és pont azért, mert a régi ítéleteknek nem volt visszatartó ereje.
Az ítélet előtt még P.-nek is lehetősége lett volna beszélni, a bíró kérdezte is, de nem volt semmi hozzáfűznivalója az ügyvédje által elmondottakhoz. Nem mutatott látványosan érzelmeket, amikor a bíró kihirdette a rá nézve kedvező ítéletet.
A bíró az ítélet indoklásakor beszélt arról, hogy a Bándy-gyilkosság komoly félelemérzetet váltott ki Pécsen, az egyetemi városban, hogy P. hiába volt már sokszor büntetve, a büntetések nem érték el a céljukat. Kemény szavakkal beszélt a bűnről, amit p. elkövetett.
Azt mondta: az embert többek között az különbözteti meg a többi élőlénytől, hogy tud az ösztöneinek parancsolni, P.-ben azonban gyilkosság árán is engedett szexuális ösztöneinek, mert nem rögzültek benne az erkölcsi fékek.
A bíró egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy P. beismerő vallomása nem teljes értékű enyhítő körülmény, Szerinte P. „igenis taktikázott”, amikor előadta a korábbi ismeretségről, viszonyról szóló mesét, ami „cinikus és kegyeletsértő volt”. Tuza kifosztásra vonatkozó fejtegetése azért nem hatotta meg a bírót, mert maga a vádlott mindig következetesen azt vallotta, amikor erről beszélt, hogy rögtön a halála után elvette Bándy Kata értékeit.
A tényleges életfogytiglan mégsem volt megfelelő büntetés P.-nek a Pécsi Ítélőtábla álláspontja szerint. A bíró szerint a tényleges életfogytiglant a legkirívóbb, többszörösen minősülő gyilkosságokra kell fenntartani. Nem engedhető meg, hogy az érzelmek és a közvélemény nyomása érződjön a büntetéskiszabáson, adott igazat Tuzának.
A feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontjának kijelölésében jelentősége volt annak, hogy időközben új büntető törvénykönyv lépett hatályba. A régi Btk. szerint 30 év volt a legkorábbi időpont, felső határ nem volt. Az új, július óta hatályos Btk. 25-re vitte le az alsó határt, a felsőt pedig 40 évben maximalizálta. A szabály az, hogy ha változik a törvény, a vádlottra nézve kedvezőbbet kell alkalmazni. Ezért szabadulhat P. László 40 év múlva.