A perbeszédek elhangzásával a végkifejlet elé érkezett szerdán a Debreceni Törvényszéken a 25 éves egerlövői fiatalember, Sz. Norbert büntetőpere, akit azért állítottak bíróság elé, mert 2012. augusztus 25-én halálra késelt egy számára teljesen idegen embert csak azért, mert az illető meleg volt, és ő gyűlölte a „buzikat”. Az ügyészségnek nem volt nehéz dolga: Sz. Norbert beismerő vallomást tett a rendőröknek, miután pár nappal a gyilkosság után elfogták.

Nemcsak azt mondta el részletesen, hogyan gyilkolta meg a gyógyszerészt annak Debreceni lakásában, hanem azt is, hogyan készült a gyilkosságra: hogy választotta ki áldozatát találomra a TV2 Teletext 811. oldalán hirdető, társkereső meleg emberek közül, hogyan csalta őt csapdába, és hogyan vitt magával bicskát és a véres holmi lecserélésére összekészített váltóruhát a randevúra. A bíróságon tavasszal kezdődött büntetőper lényegében arról szólt, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a vallomásban mondottakra, leellenőrizzék, Sz. igazat mondott-e. A szakértők és tanúk meghallgatása után a vád és a védelem is arra jutott: igen. Ezt még egy poligráfos vizsgálat is alátámasztja.

Húsznál többször szúrt

Az ügyész a vádbeszédben azt kérte: előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben mondja ki bűnösnek a bíróság Sz. Norbertet. Az áldozatot húsznál több késszúrás érte. A vérveszteségbe halt bele. Az orvosszakértő megállapította, hogy az összes sérülést még életében szenvedte el, érezte tehát a fájdalmat. Az ügyész szerint ezért áll meg a különös kegyetlenség minősítő körülménye. Az elmeszakértői vélemény szerint Sz. beszámítható, képes volt felmérni, mit tesz.

A vádbeszéd szerint két dolgot lehet enyhítő körülményként  vádlott javára írni: a teljes körű beismerést és a büntetlen előéletét. Súlyosító körülmény viszont a többszörös minősülés (előre kiterveltség, különös kegyetlenség, aljas indok), és az, hogy az életellenes bűncselekmények országszerte elszaporodtak, mondta az ügyész. Bár megemlítette a homoszexuális emberek iránti gyűlöletet mint a gyilkosság motivációját, a vádbeszéd különösebben nem hangsúlyozta ezt, a homofóbiára társadalmi kontextusban nem tért ki.

Nehéz helyzetben a védelem

Az ügyész végül életfogytiglani szabadságvesztést indítványozott, de nem a tényleges életfogytiglant kérte, hanem csak azt, hogy a feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi időpontjaként ne a törvényi minimumot jelölje meg a bíró, hanem ennél szigorúbb legyen az ítélet. A hatályos Btk. szerint huszonöt év a minimum, a maximum pedig negyven év. A gyilkosság idején hatályos törvényben harminc év volt az alsó határ. Ha a bíró elfogadja az ügyészi indítványt, a most 25 éves Sz. Norbert már az ötvenes évei végén esélyt kaphat a szabadulásra.

Sz.-t a perben kirendelt ügyvéd képviselte, aki védencéhez hasonlóan mostanáig szinte meg sem szólalt a tárgyalóteremben. Most, szerdán, amikor eljött a védőbeszéd ideje, az ügyvédnő azzal kezdte: nincs könnyű helyzetben. A beszéd első felében olyan, saját maga által is elismerten marginális, jelentőség nélküli részletkérdéseket pontosított, mint hogy a vádlott kinézett vagy nem nézett ki az áldozat lakásának ablakán, mielőtt indulni készült volna a tetthelyről. Mikor ezeknek a végére ért, egyenesen kijelentette: „valóban nem áll más a védelem oldalán, mint a beismerő vallomás és a büntetlen előélet”.

Nem gyűlölet, közöny?

Az ügyvédnő ennek ellenére, ha határozatlanul is, de megkísérelte valamennyire mentegetni Sz.-t a motiváció oldaláról is. Azt mondta: a vád szerint Sz. a tettét a melegek iránti gyűlöletből követte el, de szerinte a kép „cizelláltabb”, „enyhébben is megfesthető”. Az ügyvédnő ezután arról kezdett beszélni, milyen sivár, érzelemszegény a vádlott, hogy ő egy „alacsonyabban szerveződő személyiségszerkezetű ember”, és a hozzá hasonló emberek közül sokakból erős indulatokat vált ki a másság.

Felidézte, hogy a pszichológus szakértő szerint Sz. magát többnek érzi, és többnek akarja mutatni másoknál. A védő szerint a gyilkosságnál az munkálhatott benne, hogy ő most megmutatja, hogy ő tesz valamit. Az ügyvédnő úgy fogalmazott: Sz.-t szerinte „nem a gyűlölet, hanem a közöny” motiválta. Valószínűleg az áldozata szenvedése és a gyilkosság elkövetése iránti közönyre gondolt. Végül azt kérte: ne tényleges életfogytiglant, hanem a felső határhoz közeli határozott tartamú szabadságvesztésre ítéljék védencét.

Sz. Norbert mindezt szótlanul, szokásos testtartásában, maga elé görnyedve hallgatta végig. Az utolsó szó jogával nem kívánt élni. A Debreceni Törvényszék péntek reggel hirdeti ki az elsőfokú ítéletet.