Már indultunk volna haza Fülöpházáról, amikor a vak komondoros Balogh József fia üzenetet hozott: várnak minket a házban. A képviselő túláradóan barátságos volt, Terike pedig végig az őt bántalmazó élettársát védte. Elmesélték, mi történt azon az éjszakán, mi lett a vak komondorral, hogyan élik meg a média érdeklődését. Na és persze azt, hogy szerintük Baloghnak miért nem kell lemondania.
Egész nap Balogh Józsefet kerestük Fülöpházán. Kerestük otthon, a polgármesteri hivatalban. Kérdezősködtünk a kocsmában, a boltban, nem volt sehol. Aztán feltűnt egy kék Opel, és mi addigra már megtudtuk, az lesz a polgármester autója. Balogh József élettársával, Terikével és kislányával érkezett a tanyájukra.
Odamentünk a házhoz, csengettünk, kiabáltunk, senki nem nyitott ajtót. A kocsit a bekötőúton tettük le, visszasétáltunk, hogy megpróbáljuk felhívni, hátha csak nem hall minket. Egy percen belül megjelent kismotorral a képviselő nevelt fia:
Üzenetet hoztam a házból. Várnak titeket édesapámék szeretettel egy kis hideg ebédre.
Visszamentünk vele a házhoz, ahol már várt Terike, hogy bekísérjen. Vigyázni kellett, hogy a két kutya ne jusson föl a teraszra. Az egyik egy kölyök komondor. Nem, nem az a kutya. De ez csak utólag derült ki.
ami egy csúnya balesetben lett totálkáros. Balogh és Terike is megsérültek. Elmondták, annyit utaznak, hogy ez már a harmadik autó, amit elhasználtak. Egyébként Terike szokott vezetni. A többiről már a ház étkezőjében ültünk le beszélgetni. Fotót, hangfelvételt nem készíthettünk. Balogh hellyel, szalonnával, kenyérrel, almakompóttal kínált minket. Terike láthatóan feszült volt, sokszor felállt az asztaltól. Többször elmondta, aggódik, hogy rosszakat írunk róluk.
Önök az elsők, akiknek nyilatkozom, és önök lesznek az elsők, akiknek beszámolok majd az ügyről, amikor már olyan szakaszban lesz, hogy beszélhetek róla. Ezt már elhatároztam.
– kezdte Balogh, aki egyébként többször idézett az Index percről percre tudósításából. Valószínűleg ő és ügyvédje is végig nyomon követte, hogy mit írunk. Úgyhogy rögtön a legfrissebb hírre kérdezünk rá először: mit szól ahhoz, hogy a Fidesz kizárta.
Ez egy politikai kommunikáció. Szinte rá van kényszerítve a Fidesz, hogy a Kocsis Máté kiálljon, és ezt mondja, hogy kizártak a pártból. A valóság azonban az, hogy az alapszabály értelmében nekem már akkor megszűnt a párttagságom, amikor kiléptem a frakcióból. Itt szavazatokra megy a játék, engem pedig most felhasználtak a Fidesz ellen. Ezért is léptem ki a frakcióból, hogy ne ártsak a pártnak és azoknak a céloknak, amiket felvállaltunk. Ezt nem érdemelné meg a Fidesz.
Aztán Balogh a politikáról áttért a magánéletre.
Sajnos politikai ügyet csináltak ebből, pedig ez a mi családi ügyünk. Vannak problémák, de mindenhol vannak problémák.
– mondta Balogh, és hozzátette, őt és Terikét is több helyről felhívták, hogy nyugodjanak meg, mellettük állnak, és hogy tudják: ilyen minden családban előfordul. Megkérdezem, családi ügy-e, ha csonttörésig jut egy dulakodás, normális-e, ha egy családban erőszakig fajul egy vita. Balogh azt válaszolta, nem normális, de az ő esetükben
Terike helyeselt. És hozzátette, ő is kapott ilyen hívást. Balogh amúgy is szerette volna már korábban megtenni a vallomását. De elmondása szerint erre nem volt lehetősége. Azzal érvelt, hogy ha kiállt volna a nyilvánosság elé, a sajtó biztos, hogy valamilyen irányból elfogultan kezelte volna. Az ügyészségnek pedig addig nem tehetett nyilatkozatot, amíg a mentelmi jogát ki nem adták. De ez sem volt egyszerű, mesélte, mivel közvádas ügyekben a képviselő nem mondhat le a mentelmi jogáról:
Egy politikus nem beszélhet csak úgy bármiről, én ezt csak az ügyészségen tehettem meg.
Igaz az, amit az ügyészség állít? Azok a részletek? És ha igazak, nem merült fel önben a morális felelősség? Hiszen megválasztott képviselő és polgármester? Nem gondolt a lemondásra? – kérdezem tőle vagy tízszer. Terike meg is jegyezte, hogy mindig csak ide térünk vissza.
Nagyon fontos, hogy meg kell ismerni a részleteket. Ha ez így történt volna, ahogy az ügyészségről kikerült részletek mondják, akkor tényleg óriási felelősségem lenne. Akkor lehetne ilyenekről beszélni, hogy lemondani a képviselőségről vagy a polgármesterségről. De itt valami kavarodás lehetett. Mert az én vallomásomban ilyenek nem szerepelnek. De az ügyvédem azt mondta arról, ami az ügyészségen elhangzott, hogy arról ne beszéljek. Nem helyes, amikor egy házaspár összeveszik, nagyon sajnálatos dolog ez. De néha előfordul, hogy az emberek kihozzák egymást a sodrukból.
– ehhez pedig még azt tette hozzá, hogy ha egy ilyen vita tettlegességig fajul, azt ő is elítéli. Egyébként pedig azt állította, ő maga is megszavazta a családon belüli erőszakról szóló törvényt. Furcsa volt ezt hallani Baloghtól. Hiszen náluk is tettlegességig fajult a vita. Pont erről szól a mostani ügy. Szerinte viszont máshogy volt,
és a már ismert történetet mondta el újra, valamivel részletesebben:
Az igazság az, hogy azon a héten, amikor ez a komondoros dolog történt, egész héten keményen dolgoztam. A hét elején parlament, aztán a környéken tartottam előadást a tanyavilágról. Aztán egy lagzira kellett készülni, előkészülni, beszédet írni. Aztán mikor már túl voltunk az egészen, annyira túl voltam pörögve, hogy nem tudtam elaludni a fáradtságtól. Bevettem egy altatót, de az sem segített. Lefeküdtem, de nem sikerült elaludni. Aztán kimentem, azt hittem, épp indul a Terike, mondtam neki, hogy pálinkáztunk, ne vezessen. Elkezdtem behozni Terikét. A komondor nem tudta, mit csinálunk, hogy ez most játék vagy nem. Így odaugrált, mi meg megbotlottunk és elestünk. Én is csúnyán beütöttem a könyököm. És közben lehet, hogy megütöttem a Terikét, de csak véletlenül.
A történet egyetlen szemtanúja tehát a híres vak komondor volt, de az állat azóta már elpusztult. Ezután Balogh témát váltott, és arról kezdett beszélni, hogy ő elsősorban a magyarországi tanyákon élők egyesületének az elnöke. És hogy ő mindent megtett a tanyákon élőkért. Már kérdezem is, hogy ez vajon felmenti-e az alól, hogy egyébként megverte az élettársát. Azt válaszolta, hogy nem mentené fel, ha ez így lenne. De már elmondta, hogy nem úgy volt, ahogy az megjelent. Rákérdezek, hogy csak egy ilyen eset volt-e, a komondoros, vagy már máskor is előfordult.
Terike válaszolt: nem. És hozzátette, hogy milyen rosszindulatú a sajtó. Amiért ő semmilyen segítséget még nem kapott. És amiért mindenki csak azon dolgozik, hogy egy jól működő kapcsolatot tegyen tönkre. Ekkor Balogh is arról kezdett el beszélni, hogy igen kár lenne egy jól működő élettársi kapcsolatot szétverni, márpedig a sajtó szerinte ezt akarja. Olyanok, akik nem látnak bele, csak ártani akarnak, vagy politikai céljaikra szeretnék felhasználni az ügyet.
Megint kérdezek. Nincsenek erkölcsi szempontok is, nem kell ilyeneket mérlegelnie egy választott képviselőnek vagy városvezetőnek? Nem gondolja-e, hogy az, ami történt, amit tett,
Balogh azt válaszola, igen, vannak erkölcsi szempontok. Majd kikérte magának, hogy ezt a bajai videóbotránnyal hasonlítsam össze. Szerinte az az egész közösséget érinti, itt pedig egy családi ügyről van szó. Érdekes választ adott arra a felvetésre is, hogy miért ne érintené az egész közösséget az, ha megbízott képviselőjük, vezetőjük morálisan elfogadhatatlan dolgot tesz:
Egyrészt amiket leírtak, nem igaz, olyat nem tettem. Ami történt, arról pedig a közösség sok helyen olyan visszajelzést adott, hogy nem gondolja, hogy sok lenne, vagy olyan, ami akármelyik családba ne történhetne meg. Köteles vagyok harcolni az emberekért addig is, amíg nem tisztázódik ez a helyzet. Márpedig tisztázódni fog, bízom benne. Sok sérelem ért engem az utóbbi időben. Lecigányoztak, lezsidóztak.
Mostanában talán nem a cigányozással vagy a zsidózással találkozik, leginkább más miatt támadják, mondom Baloghnak. Hát igen, ez így van – válaszolta –, de most is olyan miatt támadják, ami nem igaz. Viszont ő el fogja mondani a teljes igazságot, és vállalja a felelősséget azért, amit tett, de nem azért, ami le van írva.
Nekem egyetlen egyszer gyűlt meg a bajom a törvénnyel, egy parkolás miatt.
– mondta Balogh, majd büszkén mesélte, hogy ügyvédje megdicsérte, amiért ő az első politikus, aki ilyen könnyedén, őszintén, egyenesen beszélt arról, hogy mi történt.
Terike és én is sokat változtattunk az eset és az első nyilatkozatok óta az álláspontunkon. Békésen meg lehet beszélni sok mindent.
– tette még hozzá, majd hosszasan beszélt arról, hogy milyen is volt az elpusztult vak komondor. Inkább megkérdezzük Terikét, hogy szerinte sem lépte-e túl a normális határokat Balogh, de ő is csak azt mondta, hogy egy ilyen embert, mint ő, aki ennyit tesz a közösségért, nem lehet félretenni. Balogh egyébként polgármesteri fizetését nem is veszi fel, társadalmi munkában látja el feladatát. Ugyanazok az érvek ismétlődnek, úgyhogy inkább megkérdezem, hogy
Az egészből egyetlen szó sem igaz, és ezt gondolják a fiaim is, akik feljelentették akkor az anyjukat. Én mondtam ugyan nekik, hogy én ezt elviselem, ne csináljátok, mégiscsak az anyátokról van szó, de ők azt mondták, hogy de apa, ilyet nem lehet megcsinálni. Végül feljelentették.
– válaszolta Balogh. Ha már így előkerültek a családi dolgok, következett a fia nyertes trafikpályázata is. Tagadta, hogy neki ahhoz köze lenne:
A nevelt fiamat is támadják a trafik miatt, pedig nem is volt Fülöpházán másik pályázó. Nekem semmi közöm ahhoz, hogy ő nyert. Szegény gyerek csak próbál megélni, és higgyék el, nem ebből fog meggazdagodni.
Ekkor ismét rákérdezek a politikusi felelősségére, amire azt mondta:
Gyurcsány amit tett, az sokkal súlyosabb, mint amit én csináltam.
Erre részletesen már ki sem tudunk térni, mert Terike közbevágott, és ismét arról beszélt, hogy ahelyett, hogy segítenének nekik a kapcsolatukat helyrehozni, csak támadják őket. Balogh pedig arról kezdett beszélni, hogy ez a tanyavilág más, mint a város. Itt keményebbek az emberek, ezt egy városi nem mindig érti.
mondom neki, mire megint csak azt ismételte meg, ki tudja, hányadszorra, hogy nagyon fontos az igazság kiderülése. Márpedig szerinte azok az információk, melyek most járnak körbe, nem fedik a valóságot:
Nem ezt vártam az újságíróktól, rosszul esik. Én nem egy csibész, minden hájjal megkent politikus vagyok, hanem egy egyszerű vidéki ember, aki a közösségért dolgozik, és úgy néz ki, saját magát sem tudja megvédeni a sajtóval szemben.
A cikket az Index Facebook-oldalán kommentelheti. Családi ügy, ami belefér?