Ez az út is a pokolba vezetett, és persze ez is sokáig jó szándékkal volt kikövezve. Ha tudniillik a végletekig akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, a Magasház kálváriája azzal kezdődött, hogy a pécsiek mertek nagyok lenni. A helyi pártvezetés erőteljes nyomására ugyanis az 1974-es rendezési tervbe két toronyház került be, egy, az Uránvárosnak nevezett városrészen megépítendő tizenhét emeletes épületé, és a később Magasházként elhíresült huszonöt emeletes monstrumé. Monstrumot írunk, mert az volt: a városban korábban még feleekkora házat sem lehetett látni, a Magasháznak is helyet adó Szigeti út tízemeletes paneljei szinte eltörpültek az új építmény mellett.

+ + +

1975 nyarán aztán megkezdődött az építkezés, amely a környék lakóit kis híján az őrületbe kergette. A tereprendezést követően pontosan kétszázharminchat vasbeton oszlopot vertek a földbe, egyenként, olyan zajjal, mintha egyenesen az ott élők fejébe ütnék azokat. A Magasház technológiáját egyébként a jugoszlávoktól vettük át. A Balkánon gyakran előforduló földrengésekre válaszul ugyanis Belgrádban kísérletezték ki azt az úgynevezett IMS szerkezetépítési módszert, amelynek lényege, hogy a vázat alkotó oszlopokat fém feszítőpászmákkal húzzák össze. Ez egyfajta rugalmasságot biztosít az épületnek, és amikor a Magasház tervezői munkához láttak, szemük előtt talán a szkopjei példa lebegett: az ottani, óriási pusztításokat okozó 1963-as földrengésben tudniillik az IMS-szerkezetű házak nem dőltek össze.

+ + +

A Baranya megyei Építőipari Vállalat nem egész két év alatt építette fel a 21.600 négyzetméteres, kétszáznegyvennyolc lakásból álló épületet. Város volt ez szinte a városban, portaszolgálattal és közösségi helyiségekkel. A Pécsi Nemzeti Színház két emeletet kapott a város vezetésétől, és volt időszak, amikor a Magasház lakója volt Kulka János, Lang Györgyi, sőt, még Gergely Róbert is. A pécsiek büszkék voltak a toronyra, az ő tornyukra. A székesegyház és a középkori bástya, a Barbakán megtekintése után gyakran ide is elhozták vendégeiket, majd szinte tulajdonosi büszkeséggel mutattak a magasba: ez is a mienk. Örömük azonban nem tartott soká. Már a '80-as évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy a legalább száz évre tervezett épülettel nagy a baj, mert a szerkezetet összetartó fémpászmák nemes egyszerűséggel rohadni kezdtek. Hamar kiderült, mi az oka mindennek: a Nagy Káeurópai Snúrság. A fémpászmák feszítőcsatornáit ugyanis nem a jugoszláv technológiában előírt úgynevezett PU pasztával öntötték ki, hanem egy ahhoz hasonló, ám jóval olcsóbb anyaggal, amely klórt is tartalmazott, és lassan enni kezdte a vasat. A Magasház tehát egyszerre veszélyessé vált.

+ + +

Rövid huzavona után végül 1989-ben kiürítették az épületet, amelybe ezután új lakó költözött: a romlás. A nyílászárók, csövek, szerelvények az évek során tönkrementek, a Szellemház, mert ekkor már így is nevezték, pedig kétes dicsőséget ért el: a Guinness-rekordok könyvébe került, mint Közép-Európa legmagasabb, lakatlan épülete. Persze nem volt szó szerint lakatlan. Hajléktalanok húzódtak be ide néha, fémtolvajok vittek el belőle minden mozdíthatót, egyetemisták buliztak a tetején, pár éve még egy videoklipet is forgattak a belsejében, amelyen egy ex-homeless, bizonyos Varga „James” János énekelt. A környék lakói a madárürülékek okozta fertőzésveszélyre panaszkodtak, megesett, hogy egy többmázsás fémtárgy esett a tetőről az utcára, egyszer pedig az épület huszonötödik emeletén egy holttestet találtak.

+ + +

Közben egy, csak „spanyoloknak” hívott befektetői csoport vette meg a Magasházat. A spanyolok persze echte magyarok voltak, csupán arról volt szó, hogy korábban az ország 10. leggazdagabb emberének tartott Kovács Bence János vállalkozó Spanyolországban bejegyzett cégcsoportja, a Grupo Milton egyik magyarországi leányvállalatához, a La Torre Kft.-hez került a Magasház tulajdonjoga. A Grupo Milton neve ismerősen csenghet: ez a holding volt az, amely itthon egyebek mellett a hatalmas politikai vihart kavart sávolyi Balatonringet és a pátyi golflakóparkot szerette volna felépíteni. Kovácsék egy – immár igazi spanyol – sztárépítészt kértek fel, hogy a Magasházat felhőkarcolóvá alakítsa át. Készültek látványtervek, egy ideig mindenki lelkesnek mutatkozott, de a kezdeti lendület hamar alábbhagyott.

Persze korábban is, később is számos terv született a hasznosításra. Volt, aki irodaházat, más szállodát vagy kollégiumot álmodott az épületbe, sőt, komolyan fontolgatták azt is, hogy az önkormányzat az állami hivatalokkal karöltve ide vonná össze az irodáit, amelyek a városban szétszórva, néha meglehetősen drágán bérelt ingatlanokban működtek. Ez utóbbi elképzelést állítólag éppen a bérlemények – fogalmazzunk így ­– jobboldali kötődésű tulajdonosai fúrták meg. A Magasház pedig maradt, ahogy volt, üresen, madárszarral borítva, lógó nyílászárókkal és telepiszkolt vécékkel, amelyeket már senki nem tudott és nem is akart lehúzni.

+ + +

Mindeközben szálltak az évek, és a Magasház problémája lassanként a pécsiek körmére égett. Újrahasznosítás helyett sokan már a bontásban látták a megoldást, bár ezt – leginkább talán egyfajta szakmai kötődés miatt – a városi építészlobbi nem igazán támogatta. Jegyezzük azért meg, hasonló viták mindig folytak. Legutóbb, 2003-ban egy vállalkozó állítólag konkrét bontási ajánlatot is tett, amelynek végösszege alig haladta volna meg a megerősítését, ám a város vezetése, élén Toller Lászlóval, akkor mégis a mintegy 300 millió forintba kerülő megerősítés mellett döntött. Pofozták még egy kicsit a szart, mondta erről egyik forrásunk, és szívesen elidőznénk azon, ki, miért pártolta az inkább pénzpocsékolásnak mondható munkát, ám ebbe az amúgy is hosszú történetbe nem akarunk újabb szálat beleszőni.

A bontsuk-ne bontsuk vitája talán még most is tartana, ám idén tavasszal Pécsre látogatott az ország töretlenül népszerű politikusa, Orbán Viktor. Ha már ott járt, a miniszterelnök rögtön ígéretet is tett: amennyiben a pécsi önkormányzat megszerzi az épület tulajdonjogát, az állam állja a bontási költségeket. Állítólag egy szám is elhangzott ekkor, egymilliárd forint, amely sokak fantáziáját megmozgatta. Szégyenfoltból az épület egyszerre üzletté vált, zsíros és kívánatos üzletté.

+ + +

A dolog persze nem egyszerű, főleg, mert a La Torre Kft. az évek során jelentős tartozást halmozott fel. Úgy tudjuk, a cég 100 millió körüli összeggel adós a NAV-nak, ingatlanadó címén mintegy 60 millióval a pécsi önkormányzatnak, hitel és jelzálog miatt 10-12 millióval egy banknak, és további kb. 10 milliót követelnek tőle különböző beszállítók. A pécsi önkormányzat azonban csak teher- és igénymentes tulajdont szerezhet. Mivel a tartozásoktól általában végrehajtás vagy felszámolás útján lehet megszabadulni, nagy szükség lett egy közvetítőre.

Ez a valaki megveszi majd az ingatlant tulajdonló céget, és végigasszisztálja a felszámolást, amely feltehetően abban a liciteljárásban tetőzik, amelynek során értékesíteni próbálják a Magasházat. Az épület alatti telek értékét ingatlanszakértők egyébként 43 millió forintra becsülték, amelyen egy nulla forintot érő építmény áll. Illetve ez nem teljesen pontos: aki megveszi az ingatlant, annak vállalnia kell annak jövőbeli elbontását is. Van olyan őrült, aki ezek után licitálna? Igen, van: az önkormányzat.

A folytatást könnyű elképzelnünk: Pécs város egyedüli licitálóként megszerzi a Magasházat, a tendert kiírják a bontásra, a Közgép vagy a Strabag, esetleg egy harmadik, megfelelő kapcsolatokkal rendelkező cég pedig nekifut (felkészül Mészáros Lőrinc).

+ + +

Ennek fényében kevéssé meglepő, hogy október elején az újságok a Pécsma.hu nyomán szenzációs hírről számoltak be: egy hetvenhat éves nyugdíjas, bizonyos Hosszú Zoltán Dénesné egy jelképes összegért megszerezte a La Torre Kft. tulajdonjogát. A 600 ezer forintos törzstőkéjű cég új ügyvezetője egy testnevelő tanárból lett építési vállalkozó, Szende István lett.

Az asszonyról csak annyit tudtunk kideríteni, hogy korábban a kereskedelemben dolgozott, üzletvezetőként egyszer még egy élelmiszerboltot is irányított, az ötvennégy éves Szende István életébe azonban kicsit jobban belelátni. A férfi 2008-ban például rajta volt a 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezők listáján, a társasházban pedig, ahol lakik, sem közös költséget, sem szemétdíjat nem fizet, és néhány év alatt több mint egymilliós tartozást halmozott fel lakótársaival szemben.

+ + +

Kicsiny, de ütőképes csapat állt tehát össze a Magasház menedzselésére. Hosszúnét az újságírók sokáig képtelenek voltak elérni, helyette rendszerint a fia, Hosszú Zoltán nyilatkozott. Róla hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ő áll a különös vétel mögött. Az ötvenhat éves férfinak üzemmérnöki diplomája van, őrző-védő és építőipari cégei voltak, háromszor nősült, első feleségét sokan a város legszebb nőjének tartották.

Mindezeknél mégis fontosabb azonban, hogy ő a pécsi önkormányzati többségi tulajdonban álló Municipio Kft. ügyvezetője, azé a cégé, amelynek a feladata lett volna, hogy levezényelje a Magasházat közigazgatási központtá alakító építési programot. „Pécsi építési vállalkozó vagyok, jobboldali értékrenddel, aki támogatja a jelenlegi városvezetést.”, mondta magáról Hosszú a Dunántúli Napló újságírójának, Babos Attilának, és ha eddig nem sejtettük volna, akkor most nyilvánvalóvá vált, ha valaki, hát ő nem tesz keresztbe a bontási terveknek. Persze ennél azért talán többről van szó. Amikor beszéltünk vele, Hosszú elismerte, önzetlen segítségéért pénzt ugyan nem kap, de a történtek után munkaügyben már jó néhányan megkeresték.

+ + +

Még egy apró, utolsó csavar van a történetben: a pénz. Az általunk megkérdezettek ugyanis állítják, Orbán miniszterelnök nem szeretné, ha egymilliárdos ígérete a költségvetést terhelné. Hogy miből lehetne akkor fedezni a bontást? Talán a katasztrófaalapból. Ehhez egyetlen dologra lenne szükség, arra, hogy a Magasházat életveszélyessé nyilvánítsák. Nem sokkal a miniszterelnöki látogatás után meg is született egy ilyen értelmű szakértői vélemény, egészen véletlenül egy, a Municipio Kft. által felkért szakértő tollából. A jelentés állítólag olyan összecsapott és hanyag volt, hogy még két szakértői jelentés készült, amelyek végül egybehangzóan a Magasház életveszélyességét állapították meg. „Megdöbbentő volt még a számomra is, hogy milyen állapotban van a ház, és milyen veszélyeket rejt, és hogy emiatt milyen fontos a lebontása”, nyilatkozta akkor Hosszú Zoltán.

A Baranya Megyei Kormányhivatal nem sokat késlekedett. Hargitai János kormánymegbízott október végén elrendelte a Magasház bontását, amelyet a tulajdonosnak, azaz most még a La Torre Kft.-nek fél éven belül végre kell hajtania. Közleményében kiemelte: „az intézkedésre a kialakult veszélyhelyzet végleges elhárítása érdekében” volt szükség. November 7-én a pécsi önkormányzat is közleményt adott ki. Ebben nagy kerek bociszemekkel rácsodálkoznak a történtekre, mintha nem az ő emberük édesanyja vette volna meg a Magasházat. Szó szerint ezt írják: „Bízunk benne, hogy az új tulajdonos betartja és határidőre elvégzi a Kormányhivatal bontási határozatát és a művelethez megszerzi a szükséges forrásokat, a biztonság érdekében megfelelő gondossággal és körültekintéssel jár el az alkalmazandó bontási technika megválasztását illetően.”

+ + +

Hosszúné egyébként október 4-én vásárolta meg a La Torre Kft.-t. A cég ellen nem egészen két hét múlva, október 16-án megkezdték a felszámolást.

És most mindenki álljon a sarokba, és szégyellje magát.