Személyiségközpontú vagy kollektív, magán vagy állami oktatás – ezek voltak a fő ütközési pontok Pokorni Zoltán és Vekerdy Tamás beszélgetésén. Az is kiderült, hogy a fideszes oktatáspolitikus sem rajong a megvalósult központosításért és a döcögősen indult egész napos iskoláért.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) „nagysága és tohonyasága” miatt „több problémát keletkeztet, mint amennyit megold” – mondta Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának fideszes elnöke pénteken a Van másik iskola című fővárosi iskolaválasztó rendezvényen.
A Vekerdy Tamás pszichológus részvételével zajló, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumot vezető Horn György által moderált beszélgetés egyik fő vitatémája a központosítás létjogosultsága volt. Vekerdy tűrhetetlennek tartja az államosítást, ami szerinte senkinek sem jó, jobboldali liberális álláspontból pedig védhetetlen. Pokorni is kritikusan szemléli az államosítást, de emlékeztetett, hogy Roosevelt és Charles de Gaulle is élt ezzel az eszközzel, ami az egykori oktatási miniszter szerint „nem ördögtől való”, és „ettől még nem lesz valaki moszkovita etatista” – fogalmazott.
Pokorni Zoltán szerint a leszakadt kistelepülési iskolák finanszírozási gondjait csak centralizálással lehetett megoldani, ugyanakkor állami szinten a „gigászi iskolafenntartó” merevsége nem kedvez az iskolák autonóm törekvéseinek. A gyerekeit bevallottan Waldorf iskolába járató Pokorni ugyanilyen kritikusan nyilatkozott az egész napos iskola bevezetéséről, ami szerinte egyelőre „önmaga paródiája”, mivel se tartalom, se forrás, se iskolaszervezési kultúra nem áll mögötte jelen formájában, csak a törvényi paragrafus.
Vekerdy szerint az iskolák legfőbb feladata, hogy a gyerekeket személyiségük kibontakoztatásában segítsék, éppen ezért a jelenlegi állami rendszer hibája, hogy nem azt üzeni a diákoknak, hogy „legyél, aki vagy”,
hanem azt, hogy
„legyél, akivé tenni akarlak”.
Pokorni szerint ez nem egy „vagy-vagy dilemma”, a két megközelítés egyszerre is érvényesülhet. Inkább abban látja a problémát, hogy az iskolák közösségteremtő ereje fokozatosan elpárolgott az elmúlt húsz évben, amit a felsőoktatás szűk kapacitásai miatt kialakuló „rossz verseny” okozott.
Vekerdy problémásnak látja, hogy „kormányra kerülve mindenki elfelejti, hogy a közoktatásra sokat kell költeni”, addig Pokorni szerint kis pénzből is lehet nagy focit csinálni: a lengyelek szerinte alacsonyabb GDP-arányos ráfordítással értek el a magyarokénál jelentősebb javulást a közoktatásban. Pokorni úgy vélte, hogy független iskolákra egy jól működő rendszerben nem lenne szükség, azok mindössze az állami rendszer hiányosságainak pótlására jöttek létre.
A beszélgetés másik két résztvevője nem meglepő módon az alternatív iskolák állami finanszírozásának növelése, valamint az egyházi iskolák privilegizált szerepének megszüntetése mellett érvelt.
Mindezek egy kétnapos iskolaválasztó rendezvény nyitóbeszélgetésén hangzottak el, amelyen összesen 47 alapítványi, egyházi és magániskola képviselteti magát.