Balog Zoltán emberi erőforrás miniszer benyújtotta az új tankönyvtörvényt vasárnap. Az új szabályok januárban lépnek hatályba, ha a parlament elfogadja a javaslatot. Ezzel a piaci elveken nyugvó rendszernek vége, az iskolák szabad választása megszűnik.

A törvény másik fontos rendelkezése, hogy a jövő évtől a kormány jelölhet embereket abba a testületbe, ami megmondja, hogy miből lehet tankönyv, és miből nem. A hivatalos érv szerint ez  "a legmagasabb állami garancia lesz a tankönyvek magas minőségére".

A jogszabály arra az érvelésre épül, hogy a könyvkiadók célja a példányszám maximalizálása, hogy a profitjuk minél nagyobb legyen. Ezen kívül mindenféle marketingtrükköt is bevetnek, hogy a sulik az ő könyveiket válasszák. Az érvelés rettentően sajátos. A törvény általános indoklása szerint a tankönyvkiadás

• egy állami feladat, egy közszolgáltatás,
• amit most száznál is több piaci szereplő lát el,
• és így fennáll a veszély, hogy "funkciózavarok lépnek fel",
• amiből ellátási nehézségek lehetnek,
• ezek aztán hátrányos helyzetbe hozhatnak tanulókat és iskolákat, 
• amik így a nemzeti alaptantervben előírt "minimális tudástartalmat" nem tudják átadni. 

A szövegből nem derül ki, hogy egy bő száz céges versenypiacon a minimális tudást miért ne tudná átadni egy iskola mondjuk akkor, ha egy kiadó a tanév elején egy-két hetet késik valamelyik könyv leszállításával. Nem derül ki, hogy mi a garancia arra, hogy a totálisan leszabályozott rendszerben ilyen késések ne legyenek. Az sem derül ki, hogy mi lesz, ha az állam mégis elszúr egy könyvszériát: az eddigi rendszerben elméletileg volt esély mondjuk új kiadót választani, a következő évtől mással szerződni. Ez elég hatékony visszajelzés, ami ösztönzi a kiadók minőségi munkáját. Januártól ilyen motiválóerő nem marad a rendszerben. Szintén nem derül ki, hogy mi a garancia arra, hogy a kormány által kinevezett szupertestület majd minőségibb, sokoldalúbb vagy érthetőbb tankönyveket kever ki, mint az eddigiek voltak. 

Az indoklás azért is kusza, mert a törvény elismeri, hogy a piaci versenyben résztvevő cégek igyekeztek megfelelni a minőségi elvárásoknak, és a tankönyvírás törvényi feltételeit is betartották. Ezért, egyfajta jutalomként a tervezet nem zárja ki, hogy a magánkézben lévő kiadók indokolt esetben beszállhatnak majd a könyvek fejlesztésébe. Arról, hogy a jogszabályalkotó milyen indokolt eseteket képzel el, sajnos nem derül ki semmi.

A jogszabály rögzíti azt is, hogy kik pályázhatnak arra, hogy könyvüket tankönyvvé vagy pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítsák. És van még pár új szabály

1. minden évfolyam legfeljebb két könyv közül választhat, 
2. a választásra rá kell bólintani az iskola fenntartójának is (tehát megint csak az államnak, ezzel tényleg minden külső kontroll megszűnik),
3. általános elsőtől nyolcadikig nem kell fizetni a könyvekért.