A parlament keddi döntése alapján 2014. január 1-jétől megszűnik az ügynökkérdés nyilvánosságának néhány eddigi korlátozása, az év elején pedig feláll a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. A rendszerváltás előtt megfigyeltek ezentúl saját belátásuk alapján nyilvánosságra hozhatják az általuk megismert, rájuk vonatkozó adatokat, az őket megfigyelő és velük foglalkozó titkosszolgálati személyek nevét. Ezzel részben megszűnik az az eddigi abszurd korlátozás, mely szerint csak azokról szabad nyilvánosságra hozni az ügynökmúltjukat, akik magukat közszereplőnek tekintik.

A törvényt előterjesztő Rétvári Bence szerint 2014. január 1-jétől nincs egyetlenegy ügynök, szt-tiszt sem biztonságban, mert bármikor, bármelyik áldozatuk felfedheti nevüket. A TASZ másként fogalmaz: „Ezt követően senki sem lesz biztonságban, bárkire rásütheti egy állami testület, hogy kommunista hatalombirtokos volt, és ezzel szemben nem élhet jogorvoslattal.” A szervezet attól tart, a jogorvoslat hiánya azokat is megfosztja a döntés vitatásának lehetőségétől, akiknek jogait a bizottság tévesen korlátozta.

A nyilvánosságra hozatal tehát továbbra sem lesz teljes körű, az az egykori megfigyeltek döntésén múlik. Az ellenzéki pártok az MSZP-től a Jobbikig éppen erre hivatkozva nem szavazták meg a törvényt: módosító javaslataikban az ügynöklisták teljes nyilvánosságra hozását kezdeményezték. Miután a Fidesz ezt elutasította, az MSZP és a Jobbik részt sem vett a parlamenti zárószavazáson.

Miközben az új törvény információs kárpótlásban akarja részesíteni a volt megfigyelteket, ennek lehetőségét rontja, hogy valójában senki nem ismerheti az összes, róla szóló állambiztonsági iratot. Aki ma arra kíváncsi, hogy mit tudtak róla a titkosszolgálatok, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában kell kikérnie a róla szóló aktákat. Ott azonban az összes megfigyeléseknek csak nagyjából a 70 százalékát őrzik, és ennek is alig több mint a fele van mostanáig feldolgozva. Jelenleg csak a titokgazda kezdeményezheti a titkosság alól való feloldást, amitől a szolgálatok ódzkodni szoktak. 2010 óta ráadásul az iratok titkosság alóli felszabadítása nem nyilvános, vagyis maga a titoktalanítás bizarr módon a gyakorlatban továbbra is titkos. A most felálló NEB-nek elvileg szintén lesz erre lehetősége, ez irányú javaslataikat honlapjukon nyilvánosságra is kell hozniuk, ami a törvény előterjesztői szerint nyomást jelent majd a titokgazdákon.

A NEB – melynek három tagját az Országgyűlés fogja megválasztani, egyet a KIM, egyet pedig az MTA delegál majd – sajátos összetételű lesz: csak 1972. február 13. után születettek lehetnek a tagjai. Az indoklás szerint azért, mert a rendszerváltás előtt kiskorúaknál nem merülhet fel a személyes érintettség gyanúja, így azonban csak 42 év alattiak jöhetnek szóba. A szokatlan életkori megkötéssel többek között a sokak által legalkalmasabbnak gondolt Ungváry Krisztián is kiesett a lehetséges tagok közül. Ő az Indexnek ugyan azt mondta, amúgy sem ambicionálta volna a NEB-ben való részvételt, az életkori megszorítás szerinte is értelmetlen, „mintha az idősebbek közül senki nem lehetne objektív”.

Ungváry az új törvény legfőbb hasznát abban látja, hogy a testület hivatalos állásfoglalásai után „elvileg vége lehet annak a hamukázásnak”, ami idáig folyt a bíróságokon. A kutatók folyamatosan ki vannak téve annak, hogy őket ítélik el, amiért a dokumentumok alapján kimondták valakiről, hogy ügynök volt, vagy hogy mint párttitkár, végső soron az állambiztonságiakkal összehasonlítható tevékenységet folytatott; Ungváry maga is nyert és veszített is pereket emiatt. Az „ügynök” és a „közszereplő” fogalmának bizonytalanságai miatti ellentmondásos ítélkezési gyakorlatnak Ungváry reménye szerint véget vethet, hogy az ügyészség mögött egy egész kutatóintézet áll majd.

A büntetőjogi felelősségre vonás alapjainak megteremtése tehát a NEB egyik alapvető feladata lesz. A büntethetőséget már 2011-ben elvileg megalapozta az 1956 utáni megtorlások levezénylőinek elszámoltathatóságát lehetővé tévő „lex Biszku”, ami alapján októberben éppen a törvény névadója, Biszku Béla ellen emeltek vádat.

A lex Biszkut Gellért Ádám dolgozta ki, őt most néhányan a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyik lehetséges tagjaként is emlegetik. A fiatal nemzetközi jogász szoros összefüggést lát a két törvény között. Mint az Indexnek mondta, a bizottság alá tartozó szervezet a szakmai hátteret biztosíthatja a lex Biszku számára. „De nagy tévedésnek tartanám, ha a NEB-et kizárólag az 'ügynökkérdéssel' azonosítanánk”, hiszen az információs kárpótláson túl a NEB-nek jóval szélesebb és fontosabb feladatai vannak – tette hozzá.

Kiemelte, hogy hasonló intézmények a környező országokban is vannak, a követendő példa leginkább a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet lehetett. A varsói Instytut Pamięci Narodowej a NEB-nél is szélesebb, többek között nyomozati jogkörökkel is rendelkezik, több száz történész dolgozik benne és komoly feltáró munkát végez. Gellért Ádám szerint nálunk is már régen létre kellett volna hozni egy hasonló intézetet, Magyarország az új törvénnyel legalább egy évtizedes lemaradást pótol be.

Konszenzusos, mindkét oldal respektjét bíró személyekből kellene felállnia a bizottságnak – hangsúlyozta Gellért. Ez az, amiben egyáltalán nem bízik az ellenzék. Schiffer András, az LMP elnöke korábban azt mondta, a benyújtott javaslat legalizálja, hogy a Fidesz egy következő választási kanyarban kénye-kedve szerint előálljon bizonyos aktákkal, és fedezze azokat az embereket, akik valamiért nekik kedvesek.

Miközben a törvény megteremti a korábbinál szélesebb, de továbbra is csak részleges nyilvánosság lehetőségét, annak is megadja az esélyét, hogy az egész téma a múlt puszta megismerésén túl az államszocialista rendszer egyelőre pontosan nem körülhatárolt felelőseinek bírósági felelősségre vonása felé mozduljon el. Az új keretek között az „elszámoltatás” témája ezzel fokozatosan áthúzódhat a múlt megismerésétől a büntetőjog irányába, de hogy ez mennyire fog valójában megtörténni, az a Nemzeti Emlékezett Bizottsága most még pontosan nem ismert konkrét tevékenységén múlik majd.