Egy csapat bevándorlót, köztük egy magyart rótt meg egy brit bíró ügyük tárgyalásán, amiért nem tudnak angolul, bár évek óta Nagy-Britanniában élnek. A bíró szerint már rég meg kellett volna tanulniuk a nyelvet, akkor legalább nem terhelték volna ennyivel az államot. A fordítói díjak évi több mint 330 millió eurójába kerülnek az EU-nak, és a magyar állam költségvetését sem kímélik.
Összesen 40 ezer font tolmácsdíjjal, azaz több mint 15 millió forintnak megfelelő összeggel terhelte a brit adófizetőket az bűnbanda, amelynek öt tagját összesen ötven év börtönre ítéltek januárban Nagy-Britanniában. A férfiakat és a fiatal fiúkat, köztük egy magyart, eredetileg pedofília és szexuális erőszak vádjával állítottak bíróság elé, de a bíró külön kiemelte, hogy nyelvtudás híján azok még az adófizetőket is megkárosították – írja a Telegraph.
A vádlottak mind családjaikkal települtek be az országba 5-10 évvel ezelőtt. Ehhez képest meg sem próbálták megtanulni az ország nyelvét, amelyet otthonukká választották. Az ügyükben eljáró John Bevan bíró szerint annak, aki Nagy-Britanniában akar élni és „élvezni akarja az állam kínálta jogokat, annak a felelősséget is viselnie kell, amit ez a banda elmulasztott megtenni”. A bíró szerint „egy új nyelv elsajátítása nem nehéz, ha az ember odafigyel. Viszont aki nem tanulja meg új hazája nyelvét, és nem is tartja be törvényeit, az jelentősen megnöveli az ellene indított eljárás időtartamát és költségeit” – mondta. Hanna szerint viszont a tolmácshoz mindenkinek joga van.
A három férfi és két fiatalabb társuk öt lányt molesztáltak Peterborough-ban, egyikük teherbe is esett. A lányok között volt egy értelmi fogyatékos 12 éves is, akit a férfiak többször, sorozatosan bántalmaztak. Előfordult, hogy sorban álltak érte, és a bíró szerint úgy használták, akár egy szexuális segédeszközt.
A bandavezért a 18 éves Zdeno Mirga volt, akit társai csak Főnöknek hívtak, 16 és fél évre ítélték erőszak miatt, és mert prostitúcióra buzdított egy gyereket. Társa, a 33 éves iraki kurd Hassan Abdulla, aki 2002-ben menekültként érkezett az országba, húsz évet kapott. A bíró Abdulla ügye kapcsán cinikusan megjegyezte, a férfi szexuális erőszakkal fizette vissza tartozását az államnak, amiért az 12 évvel ezelőtt befogadta.
A 18 éves Balog Renátó 12 évet kapott ötrendbeli erőszak és háromrendbeli szexuális zaklatás miatt. A 17 éves Jan Kandrac öt és fél évet kapott. A banda legfiatalabb tagja 14 éves volt, nevét nem hozták nyilvánosságra. Őt hat hónap szabadságelvonással nem járó javító rehabilitációra ítélték, amiért egy gyerekkel közösült. Két férfit és egy fiatalabb fiút felmentettek.
A Skóciában élő, állami tolmácsként dolgozó magyar lány az Indexnek elmondta: volt már olyan tárgyaláson, ahol a bíró kiemelte, az 5-7 éve ott élő vádlott már igazán tehetett volna erőfeszítéseket a nyelv megtanulására, de a bíró ezt nem a költségek miatt emelte ki, hanem mert ha a vádlott jól beszélte volna a nyelvet, nem keveredett volna bajba. Hanna (aki azt mondja, az állami, főleg a bírósági tolmácsolás bizalmi szakma, ezért nevét a cikkben megváltoztattuk) szerint viszont tolmácsokra akkor is szükség van, ha a vádlott már jól elboldogul a nyelvvel.
Van, aki hét éve él itt és alig beszéli a nyelvet, mert olyan közösségben él, ahol magyarul minden megoldható, a hivatai ügyekhez pedig kap állami tolmácsot. Aztán van olyan is, aki pár éve van itt és elég jól tud angolul, de például ha orvoshoz viszi a gyereket, nem meri megkockáztatni, hogy valamit félreértsen. A bíróságokon vegyes a kép: van, aki szinte egyáltalán nem beszél angolul, és van, aki csak a jogi szaknyelvtől fél. Utóbbiakat néha úgy kell lelőni, hogy ne maguk válaszolgassanak az angolul feltett kérdésekre. Az ilyen esetekben néha kiderül, hogy az eljárás során korábban nem volt tolmács, és mindent sikerült félreérteni
– mondja Hanna. Ő úgy tudja, Skóciában dolgoznak magyar ügyvédek is, de a pártatlanság miatt mellettük is szükség van tolmácsokra, szerinte nem jó, ha az ügyvéd egyben a fordító is.
Az angol szakon végzett, szakfordítói vizsgát tett lány öt éve él kint, másfél éve dolgozik állami tolmácsként. Eddig főleg iskolai szülőértekezleteken, háziorvosnál fordított, Skóciában az ilyesmit is az állam, az egészségügyi szolgáltató (NHS), vagy az önkormányzat fizeti. Hanna az utóbbi néhány hónapban kezdett bíróságokon is dolgozni: „bíróságra viszonylag keveset járok, talán mi magyarok nem vagyunk annyira problémásak”. Azt mondja, a munkáltatójának leginkább az imponált, hogy korábban Magyarországon öt éven át dolgozott bírósági tolmácsként, és Skóciában is részt vett néhány tematikus képzésen. Most éppen DPSI Scottish Law, vagyis a közszolgálati szakvizsgájára készül. Ez egy új dolog, úgy tudja, néhány év múlva már csak ilyen bizonyítvánnyal dolgozhat majd jogi szakfordítóként. Egyelőre egész Skóciában egyetlen magyar tolmács van, aki ilyennel rendelkezik.
Nincs rálátásom, átlagosan mennyi munka lehet a helyi bíróságokon a magyarokkal, nekem van olyan hetem, hogy minden nap dolgozom, van olyan nap is, amikor többször megyek, különböző városokba. De az is előfordul, hogy hetekig semmi. Igaz, magyar tolmácsban sincs hiány, vagyunk páran, így megoszlik a munka is. Azt viszont észrevettem, hogy egyre több itt a magyar, de a rám eső munka arányán ez nem változtat. Talán mert akik régebb óta élnek itt, kezdenek megtanulni angolul.
Angliában és Wales-ben 2002 óta egyértelműen csökken a vagyon elleni bűncselekmények száma, miközben a bevándorlók száma nő. A két szám közötti összefüggésre nincs bizonyíték. Az Oxford Egyetem legfrissebb kutatásai szerint a külföldön született, de ma az Egyesült Királyságban élő emberek száma sem kapcsolódik az erőszakos bűncselekmények számának alakulásához. Ugyanezen kutatások szerint viszont látszik, ha a lakosságban 1 százalékkal nő a menekültek aránya, akkor 1,1 százalékkal nő a vagyon elleni bűncselekmények száma is. Viszont ha a lakosságban 1 százalékkal nő az A8 országok (amelyek 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz, ilyen Magyarország is) valamelyikében születettek aránya, akkor 0,4 százalékkal csökken a vagyon elleni bűncselekmények száma.
Hanna a magyarok kapcsán főleg családon belüli erőszakkal és különböző közlekedési kihágásokkal találkozik, de úgy tudja, voltak súlyosabb magyarokat érintő ügyek is, például munkaügyi és lakhatási problémák, illetve emberkereskedelem.
Skóciában legutóbb 2008-ban döntött rekordot a börtönben élők száma, akkor 8420 fő volt. A skót jelentés a nemzetiségeket nem vizsgálta, megjegyzi viszont, hogy ma a börtönpopuláció 96 százaléka fehér bőrű, 1,3 százaléka fekete, 1,2 százaléka pedig inidiai, pakisztáni vagy bangladesi.
A brit Igazságügyi Minisztérium tavalyi jelentése (pdf) szerint az Angliában vagy Walesben börtönbüntetésüket töltők száma 1993 óta évről évre átlagosan 3,6 százalékkal nőtt, ma körülbelül 83 ezer fő tölti ott büntetését. Nemzetiségüket tekintve ezekben a börtönökben 2011 júniusa óta 13 százalék bevándorló él, a korai kilencvenes évekbenez még csak 8 százaléka volt. A külföldi börtönlakók 160 különböző országból települtek Nagy-Britanniába, többségük lengyel, jamaicai és ír.
Nagy-Britanniában az állami szektor tavaly összesen 140 millió fontot, azaz több mint 52,6 milliárd forintnak megfelelő összeget fizetett ki a bevándorlók hiányos nyelvtudása miatt. Ebbe a bírósági segítségen túl beletartozik például a kórházakban vagy iskolákban segítő tolmácsok bére. Az államilag fizetett tolmácsok ezen felül bizonyos dokumentumokat is fordítanak, amelyeket több nyelven elérhetővé kell tenni. A kormány hiába próbálta, saját törvényei miatt sem tudta csökkenteni kiadásait.
Pedig a Nagy-Britanniában dolgozó tolmácsok bére – saját véleményük szerint – nem elég magas. Legutóbb például egy mandarin fordító nem jelent meg egy kínai üzletember tárgyalásán, akit családja kiírátásával vádoltak. A tolmács arra hivatkozott, hogy „nem keres eleget”, ezért a bíró jogtalanul, nélküle zavarta le az ügyet. Az eset a panaszkodó bírók szerint nem egyedi.
A hazai törvények szerint „ha a perben meghallgatandó személy magyarul nem beszél, és az általa használt nyelvben az eljáró bíróságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni”. (A hallássérülteket, illetve siket-vakokat kérésükre jelnyelvi tolmács segíti a meghallgatásokon és kihallgatásokon, vagy írásban is nyilatkozatot tehetnek.) A hivatali ügyek intézéshez az államnak szintén tolmácsot kell biztosítania, ha az ügyintéző nem beszéli az idegen nyelvet. A Kormányzati Ügyfélvonalon ezzel kapcsolatban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a magyarul vagy angolul nem beszélőknek érdemes lehet előre egyeztetni a helyi önkormányzattal, ha tolmácsot szeretnének.
A bíróságokon a tolmács díja része a perköltségnek, alapesetben ezt az állam, máskor a bizonyító fél előlegezi meg. Németországban törvény határozza meg a bírósági tolmácsok óradíját is, ez 65-125 euró lehet (pdf). Skóciában a fordítóügynökségek pályáznak a megbízatásra a bíróságoknál, és a döntésben valószínűleg közrejátszik az ár is. Ha a nyertes ügynökségnél nincs megfelelő tolmács, adott munkát a második helyezettnek utalják ki. Hanna fizetését az államtól kapja, de az ügynökségén keresztül, amely alatt viszont egyéni vállalkozóként dolgozik.
Tudtommal a bírósági tolmácsok órabére megegyezik az egyéb közszolgálati tolmácsolás órabérével, de némi eltérés lehet ügynökségtől függően. A diplomás tolmácsok órabére magasabb. Van olyan ügynökség, ahol a rendőrségi munkáért mindenkinek magasabb bér jár. Egyébként az órabér Skóciában nagyon kevés, 5-7 ezer forint, ennél még otthon is többet fizetnek. Minimum két órát fizetnek, az útiköltség és az utazási idő fizetése nagyon sok dolog függvénye
– mesél Hanna.
Magyarországon a díjakat csak a piac szabályozza, a ritkábban beszélt nyelvekből élők jobban keresnek: egy román tolmács például nyolcezer, egy török legalább tízezer forintos óradíjért dolgozik a Szegedi Törvényszéknek. Ez a bíróság egyébként 2012-ben majdnem hatmillió forintot költött fordítói díjakra. A Debreceni Törvényszék 2012-ben 830 ezer forintot költött fordítókra. De a Budapest Környéki Törvényszék is költött, például a Rezesova-pert végig tolmács magyarázta a magyarul egyébként valamelyest értő vádlottnak.
Alena Ficova hatezer forintot kér egy óra munkáért, szerinte a magyar rendőrség és a bíróság kizárólag az ár alapján dönt arról, hogy őt alkalmazza-e. Hogy milyen képzettsége van, soha nem kérdezték tőle, a számlát egyenesen a bírónak nyújtotta be. A szlovák tolmács eddig főleg gyerekelhelyezési pereknél segített, általában maga a bíró kérte fel erre. A lakóhelyéhez közeli rendőrkapitányságok is gyakran megkeresik, hogy autóbalesetek magyarul nem beszélő érintettjeinek segítsen.
Szerintem minden esetben kell – és jár is – a tolmács
– mondja Hanna és ezt mondja Magyaroszágon dolgozó szlovák kollégája, valamint a törvény is. Szerintük éppen ezért nem lehet megspórolni az eljárások fordítási költségeit, és ez nem is lehet cél.
Az Európai Unióban jelenleg 24 nyelvre fordítják le a különböző dokumentumokat, az Európa Parlamentet és az Európai Bizottságot segítő fordítóközpontban 210-en dolgoznak, közülük száz fő tolmács, írja a One Europe. Az egyéb EU-s szerveknek ezen felül saját tolmácsaik vannak. A DG, vagyis a Translation Directorate General 2012-ben összesen több mint 1 760 ezer oldalt fordított le, a költségvetése 330 millió euró volt. Ennél sokkal többen dolgoznak viszont a beszédek és ülések fordításán, az Európa Tanácsnak és az EP-nek például 578 tolmácsa volt és további háromezer szabadúszó tolmácsot alkalmazott. A fordítási költségek a hivatalos közlések szerint a teljes EU-költségvetés egy százalékát teszik ki, ez viszont a jövőben csökkenhet.
2013 elején mutatta be az ET az EU-s terminológiát használó eszközét. Az MT@EC egyelőre csak tesztüzemben működik, de ha beválik, nemcsak a költségeket csökkenti majd, hanem a munkát is gyorsítani fogja. Az ilyen rendszereket viszont valószínűleg nem lehet majd használni az egyéni ügyeket tárgyaló bíróságokon, rendőrségeken, sem a hivatalokban vagy a háziorvosoknál.