A megemlékezés egy jelentős esemény vagy személy emlékére szervezett ünnepélyes rendezvény. Célja az emlékezet ébrentartása vagy felébresztése, illetve a tisztelet kifejezése társadalmi szinten, nagy nyilvánosság előtt.

– így kezdődik a pénteki Hivatalos Értesítőben megjelent módszertani ajánlás az állami megemlékezések szervezőinek. A nagy mű a tavaly áprilisban alapított, és az első évében 300 millió forintból gazdálkodó  Nemzeti Örökség Intézetét (és a Boross Péter elnökölte Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot) dicséri.

Bármit megadnánk azért, hogy megtudjuk, a Miniszterelnökségen működő NÖI-ben kinek és melyik, botrányba fulladó emlékünnepségen jutott eszébe a hiánypótló mű elkészítése, de sajnos nem tudunk hétfőig várni, amíg kérdéseinkre válaszol a sajtóiroda.

A NÖI-vel a kormány célja "a magyarság szellemi örökségének a jelen és az eljövendő nemzedékek számára történő megőrzése és átadása”, valamint „a nemzeti emlékezet és emlékezés a magyarság identitásának megőrzésében, a nemzeti összetartozás érzésének növelésében" volt. Lássuk, rászolgált-e az Intézet a honpolgárok bizalmára és adóforintjaira.

Valójában a teljes szöveget ide kéne másolni, bármelyik pont elhagyása olyan, mintha a karunkat vágnánk le tőből. A hoffmannrózsai pedantéria és kerényiimrei nemzeti giccs vegyületét az abszurditásig fokozó kátéból mindent megtudhatunk, hogy miként kell a ízléses és méltó emlékünnepséget rendezni. De mégis, néhány dolog, amire talán mégsem gondoltak:

• "fontos, hogy a moderátori szöveg is legyen előre megírva, kerülve ezzel a kényelmetlen helyzeteket, hibákat, hosszú, kínos csendet";

• "a résztvevők számától és a helyszíntől függően a koszorúk elhelyezése már a megemlékezés előtt megtörténhet, ebben az esetben főhajtással történik a tiszteletadás. Ez a módszer gyorsítja, gördülékenyebbé teszi a megemlékezést és sok hibalehetőséget kizár";

• "a megemlékezés egyik legneuralgikusabb pontja a rendezvény időtartama. Általánosságban azt javasoljuk, hogy a megemlékezés ne legyen 45 percnél hosszabb. Ennél hosszabb rendezvény esetén a jelenlévők figyelme lankad, kényelmetlenné válik a jelenlét, és így a megemlékezés nem éri el célját";

• általánosságban elmondható, hogy a megemlékezés akkor éri el a célját, ha a szervezők jól, összehangoltan végzik munkájukat, egy előzetesen részleteiben kidolgozott forgatókönyv alapján. Az ad hoc jelleggel megtartott megemlékezések magukban hordozzák számtalan hiba lehetőségét, és ebben az esetben a jelenlévők a rendezetlen, zavaró körülményekkel, hiányosságokkal foglalkoznak, nem figyelnek a rendezvényre.

Mit is mondhatnánk ezután? Nyúljunk a már jól bevált forráshoz:

• fontos, hogy a Szózatot a jelenlévők is énekeljék, ne csak hallgassák. Erre a moderátor is szólítsa fel a megjelenteket (pl. „Most pedig a megemlékezés lezárásaként együtt énekeljük el a Szózatot.”).