Orbán Viktor hosszas felvezetést követően lépett a Hősök-terén összetömörült békemenetesek elé, hogy elmondja a választások előtti utolsó fontos kampánybeszédét.

A jóisten megsegített bennünket, így ehhez a naphoz is elérkezhettünk.

Szólt a tökéletesen hallgatóságára szabott köszöntő, amit egy jól felépített, némiképp elszállt metaforákkal tarkított húsz perces beszéd követett. Az elején rögtön el is hangzott a legfontosabb mozgósító üzenet:

Azért jöttünk ide, hogy elmondjuk egymásnak és a világnak: Még négy évet kérünk!

Orbán – talán az egyre gyakrabban felbukkanó választási visszaélésekre utalva – hangsúlyozta, hogy "szabad és demokratikus választáson" járulhat urnához a nép, és egy "szabad országban adjuk le a szavazatainkat".

Fennkölt szavakkal fejezte ki háláját a szimpatizánsoknak, hogy "megadták a lehetőséget és a dicsőséget" az ország vezetésére, mert "nincs ennél felemelőbb küldetés és nagyobb megtiszteltetés".

Ekkor hangos viktor-viktorozások szakították félbe a beszédet, mely ezután az eredmények felemlegetésével folytatódott. Orbán szerint a négy év alatt átalakították, áramvonalasították, modernizálták az országot

Egy lerobbant, döcögő járgányból versenyautót építettünk.

A Fidesz érdemei között emelte ki (a "Fidesz" vagy "párt" szavakat persze szokása szerint nem használta), hogy nem vált rabjává egyetlen politikai doktrínának sem, a tágabb választói réteg számára pedig a "munkahelyek százezreit", a csőd elkerülését, a dunai árvíz megfékezését, a munkahelyek megvédését, a "nemzeti" alkotmányt, és a nemzeti gyökerekhez való visszatérést emelte ki.  

Utalt, hogy a forradalom pont a Hősök terén, az 1989-es Nagy Imre temetésen tört ki, és ezután egy elszállt történelmi vízió következett: megjelentek az "idő kerekét visszafordító" elvtársak, a "birodalmi bürokraták", és arra figyelmeztetett: 

Ha nincs nemzeti kormány, földönfutóvá tesznek a saját hazádban!

Ez a "nemzeti kormány" ugyanis szerinte nem kevesebbet, mint a lehetetlent vállalta, és csodát tett. Pedig – tért vissza ismét a mesevonal – úgy írtak történelmet, hogy "farkasszemet" kellett nézni a világgal. Azt is hozzátette, hogy a történelem ráadásul vér nélkül íródott, ami szokatlan a világnak ezen szegletében.

Orbán a Békemenettel megosztotta nemzetkarakterológiai gondolatait is: Szerinte  magyarnak lenni "bátor, nagy, és nyílt összeesküvés", ami arra vonatkozik, hogy a magyar szót nem engedik sehonnan kiszorítani, és "Magyarországot magyar országnak tartjuk meg". De magyarnak lenni Orbán szerint ennél is több, mert 

magyarnak lenni azt is jelenti, hogy rajtunk van az isten áldása

Az áldás természetét bővebben nem fejtette ki, de a szimpatizánsokat azzal lelkesítette, hogy "igazán nagy tettek most várnak ránk", és most kell bebizonyítani, hogy az elmúlt négy év "nem fellángolás, hanem megvilágosodás" volt. Úgy vélte, csak most mutatkozik majd meg a "mi igazi énünk", ami "bátor, józan, emberséges és hazafi".

 A korábbi választási kudarcokra utalva Orbán megemlítette a "fényes győzelmek" mellett elszenvedett "fájó vereségeket" is, melyek után azonban a tábor egyben tudott maradni. Ezt a tábort méltatva mutatott szét a tömegen:

Olyan sokan vagyunk, mint a magyar történelem során még soha

A "második fejezetre" az eddiginél is nagyobb dolgokat ígért: a teljes foglalkoztatottságot, a népességfogyás megállítását, a magyar föld biztonságba helyezését, a biztonságos időskort, iskolák teremtését.

Beszéde végén Orbán stratégiai intelmekkel látta el a Békemenetet. Óvott az elbizakodottságtól, és – nyilván a Jobbik felé kacsintgató fideszesek miatt – óvott a "szavazat megosztásától" is. A z egység megbontása ugyanis szerinte hazardírozás.

Egy a tábor, egy a zászló!

adta ki újra a 2002-es jelszót, majd az ismert "Máskor verd be jól" történetben rejlő ún. slippery slope-elmélettel szemléltette, mennyire számít minden egyes szavazat. Felszólította a szavazókat a kemény, verejtékes munkára, végezetül megígérte:

Verejtékes és nagy diadalt fogunk aratni!