Mi van, ha az ügyeletes orvos benéz egy nullát, és tízszeres adag gyógyszert ad egy betegnek? Ki lehet filctollal írni, hogy AIDS-eseket nem látunk el? Mit nem bocsátanak meg a betegek? A törvények (köztük az alaptörvény és az új polgári törvénykönyv) rengeteg jogot biztosítanak a betegeknek, csak kár, hogy ezek a gyakorlatban sokszor nem érvényesülnek – hangzott el a Társaság a Szabadságjogokért betegjogi konferenciáján.
Az utcán rosszul lett, életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta a kórházban, mégis csak hálapénzért voltak hajlandók időben felvenni – mesélte saját történetét a Zokszó nélkül tűrjük? című betegjogi konferencia egyik előadója.
Később, amikor jelezte az orvosoknak, hogy a műtét helye nagyon rondára sikerült, a főorvos annyit vágott rá, hogy „úgysem akar hastáncos lenni”. Happy end lett a vége, mert Hidvéginé Adorján Líviának végül még az ingyenes plasztikát is felajánlották, más kérdés, hogy ez valószínűleg nem minden betegnek adatik meg, hacsak nem ők is bírók egészségügyi könyvek szerzői.
Adorján Lívia nem festett fényes képet a magyar kórházakról: „Az ember teljesen leértékelődik, még a saját szemében is, kiszolgáltatottá válik, és boldog, ha a nővérke valamit arrébb rak az asztalán”. A szakember szerint az emberi méltósághoz való jogunkba beletartozik, hogy a beteget a nevükön szólítsák, udvariasan beszéljenek velük. Ez ugyanolyan alapjogunk, mint a tájékoztatás (amiben az alternatívákról, lehetséges negatív következményekről is fel kéne világosítani a betegeket), a titoktartás, az önrendelkezés, az adatvédelem és a gyógyintézet elhagyása.
Kevésbé közismert, hogy a betegnek kötelezettségei is vannak: együtt kell működnie az orvossal, be kell vennie a felírt gyógyszert (ha nem teszi meg, elvesztheti a támogatást), és az orvosok, ápolók személyiségi jogait neki is tiszteletben kell tartani. A szakember az Indexnek kiemelte: a legfontosabb a betegek tudatossága, ami nagyban segítene, ha például jól látható módon hozzáférhetőek lennének a betegek jogai a kórházakban. A jogi képviselő megkeresése is indokolatlanul bonyolult.
Több előadó egyetértett abban, hogy a kórházak is jól járnának, ha jobban bánnának a betegekkel: Kovácsy Zsombor ügyvéd, az Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF) volt elnöke saját tapasztalata alapján azt mondta, hogy a pereskedés nyolcvan százalékát elkerülhetnék, ha emberien bánnának a betegekkel és megfelelő lenne a panaszkezelés. Kovácsy emlékeztetett: nem egyedien nagy az orvosok felelőssége, vannak más hasonlóan felelősségteljes állások.
Kovácsy, aki korábban orvosként is dolgozott, saját praxisából is mesélt egy történetet: fiatal orvosként vasárnap ügyelt, és a lázlap alapján vette észre, hogy tízszeres adag gyógyszert kapott szombaton egy beteg, mert kollégája elírt egy nullát. A problémát sikerült megoldania, de ettől még a téves gyógyszerelés a leggyakoribb műhiba-ok, ezt az elhanyagolt felügyelet, a késő kezelés és a beleegyezés hiánya követi, de a top tízbe a rossz csapatmunka és kommunikáció is bekerült (amerikai adatok alapján).
Azt, hogy milyen sérelemből csinálnak hivatalos ügyet a betegek, Kovácsy szerint sokszor a kommunikáció határozza meg: ahol a beteget emberszámba veszik, érezhetően kevesebb ügyre lehet számítani. Az EBF-ben olyan esetet is láttak, ahol a portás elküldött egy vérző fejű beteget anélkül, hogy orvos látta volna, és ugyanígy volt, hogy egy infarktusgyanús beteget egy ápoló küldött máshova. Egy másik esetben az orvos bosszúból nem volt hajlandó gyógyszert felírni, miután a beteg gyereket az anya saját felelősségre hazavitte.
Kovácsy az Indexnek azt mondta: az emberek sokszor sajnálják a túlterhelt orvosokat, de ha nem kezelik a panaszukat megfelelően, úgy érzik, az őket ért sérelem miatt nem hagyhatják az ügyet annyiban. „A legtöbb beteg végül megbocsátja a fej tévedését, de a szív tévedését ritkán” – idézte Sáriné Simkó Ágnes, az új Ptk. volt miniszteri biztosa a New York Times egy korábbi cikkét a témáról.
Az is szóba került, hogy önálló iparággá nőtt a műhibapereskedés Magyarországon is. Kovácsy szerint szakmai és etikai hiba hamis reményeket kelteni megalapozatlan panaszok felkarolásával. Adorján például beszámolt egy olyan esetről, ahol egy ápoló a kórházon próbált kártérítést követelni hepatitis C fertőzéséért, amit csak hosszas pereskedés után derült ki, hogy egy tetoválószalonban szerzett.
Sáriné Simkó Ágnes a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályok változásán kívül a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíjról is beszélt. Nemcsak a nevet változtatták meg: az új rendszerben ha megállapítják, hogy valakinek megsértették a személyiségi jogait, eleve jogosult sérelemdíjra, nem kell ehhez külön bebizonyítania, hogy a jogsértés hogy nehezítette meg az életét.
Alapvető jogaink nem szűnnek meg azzal, amikor átlépjük egy kórház küszöbét
– fogalmazott Bence Rita, a konferenciát szervező TASZ betegjogi programvezetője. Kiemelte: a kórházban még fontosabbá válik a jogok tiszteletben tartása, amikor a beteg kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mert jellemzően nem rendelkezik orvosi szaktudással, és fizikai vagy lelki fájdalmai is vannak.
Bence szerint a betegjogi képviselői rendszer többszörös átalakítása jogbizonytalanságot teremt, és hiába sorolják fel a törvények a betegjogokat, ha a gyakorlatban nem tartják be őket mindig. Hétköznapi példaként a szülést említette, ahol szerinte hasznos lenne, ha a nők előre megismerhetnék a lehetséges beavatkozások kockázatait. A betegtájékoztatók közérdekű adatok, tehát bárki megismerheti őket, a közkórházaknak ezért közzé kell őket tenniük – csakhogy akkor sincs szankció, ha nem teszik meg.
Az egyenlő bánásmód is sokszor sérül: jellemző, hogy a hajléktalanokat nem vagy nem szívesen látják el több helyen, de olyan kórház is volt, ahol kiírták filctollal az ajtóra, hogy AIDS-eseket nem látnak el. Ezügyben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is fordultak, eredménnyel (a HIV-betegeket nem a betegségükkel kapcsolatos bajaikkal bárhol el kell látni, ahogy bárki mást).
A TASZ a legnagyobb problémát abban látja, hogy a 2010-ben megszüntetett EBF helyére nem lépett konkrét hatósági jogkörrel rendelkező intézmény, aki közigazgatósági hatósági eljárásban tudná vizsgálni a betegpanaszokat. Most az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ koordinálja a betegjogi képviselőket, de annak nincs hatásköre, hogy hatósági eljárást folytasson, inkább konzultációs szerv, mely például jogszabályt véleményezhet és kezdeményezhet.