Feladták az elveiket a biztos parlamenti helyekért – ez a leggyakoribb vád, amit az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért politikusai rendre megkapnak. Az állítás azonban, ma már látszik, politikai szimpátiáktól teljesen függetlenül alapjaiban téves. A PM-esek parlamenti székei egyáltalán nem biztosak. A kampány finisében megnéztük, a 2013-ban kettévált ökopárt schifferista vagy bajnaista irányvonala áll-e jobban várható mandátumokban, politikai mozgásterük és presztízs szempontjából.
PÁRBESZÉD MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT
Borzasztó régen volt már 2012 ősze. Bajnai Gordon egy több tízezres tömeg előtt elmondott beszéddel visszatért a politikába, ellenzéki összefogást hirdetett, a Medián pedig az új mozgalmat először rögtön 14, majd 10 százalékra mérte. Az LMP bajnaista szárnya abban a tudatban vihette kenyértörésre a szövetségi politika kérdését, hogy a szakadárok így vagy úgy, de Bajnai oldalán biztos szereplői lesznek a 2014 utáni parlamenti politikának. Az LMP támogatottsága ráadásul bezuhant, a közvélemény-kutatók leginkább 2, a Tárki olykor egyenesen 1 százalékra mérte a különutasságból nem engedő Schifferéket. Sokkal, de sokkal jobban megérte PM-esnek lenni.
Egy évvel később, 2013 őszén sem tűnt sokkal fényesebbnek az LMP jövője. Az akkor már pártszövetségként futó Együtt-PM pedig bár meggyengült, de a felmérésekben stabilan a parlamenti küszöb fölött teljesített. Miközben a 2013 nyári MSZP-Együtt-PM tárgyalásokról hivatalosan mindegyik fél azt nyilatkozta, a cél a közös miniszterelnök-jelölt és a közös lista – legalábbis erre törekszenek –, a párbeszédesek már a megbeszélések elejétől kezdve külön listában és kizárólag Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségében gondolkoztak.
Augusztus végén a felek pont egy ilyen konstrukcióban állapodtak meg, tehát a PM álláspontja érvényesült, politikusaik nem is győzték dicsérni az alkut. A külön listás modellben ugyanis négy PM-esnek is biztos befutó listás helye lett volna: Szabó Tímeának, Karácsony Gergelynek, Scheiring Gábornak és Dorosz Dávidnak. Rajtuk kívül igen jó eséllyel mandátumot szerezhetett volna a Budapesti 5-ös evk (bulinegyed) egyéni jelöltje, Kocsis-Cake Olivio is – öt képviselővel pedig már lehet saját frakciót is alakítani.
A 2014. januári szövetség-újrakötés során azonban a lapokat is újraosztották: a DK bevonása elsősorban az Együtt-PM evk-pozícióinak rovására történt (a bulinegyedet például a DK-s Oláh Lajosnak kellett lepasszolniuk), a közös lista miatt pedig a tuti befutó helyek jó része is odalett. Ezek után ráadásul szegény Tordai Bencét, aki már 2010-ben is alig maradt le a mandátumról, le kellett cserélni, hogy Karácsony Gergely kaphassa meg a billegő körzetnek számító 16. kerületet – az ő 55. listás helye ugyanis már reménytelennek tűnt. Az egyénit is inkább elbukja, mint nyeri, a parlamentben viszont egyes hírek szerint ott lehet – de csak úgy, ha az Együtt-PM valamelyik leendő képviselője, például Bajnai Gordon lemond a mandátumáról és átadja neki. Erről korábban a Magyar Hírlap írt, de az Index is több forrásból hallott egy ilyen forgatókönyvről.
A márciusi közvélemény-kutatási adatok alapján tehát egyedül Szabó Tímea parlamenti széke stabil. Az a még pár hete is hangoztatott álom, miszerint az Együtt-PM frakciószövetségként, tehát külön PM-frakcióval fog működni, már nagyon távolinak tűnik. Ebben az esetben a PM önálló politizálásának esélye megszűnne, a párt arcéle végleg feloldódna a pártszövetségében – saját frakció nélkül a Párbeszéd Magyarországért mint külön párt értelme is megkérdőjeleződik.
A következő döntő pont a PM számára az önkormányzati helyek és a főpolgármester-jelölés kérdése lesz, mert
LEHET MÁS A POLITIKA
Ahhoz képest, hogy a 2013 eleji pártszakadás után sokan már jó mélyre el is temették a Lehet Más a Politikát, egy nappal a választás előtt úgy tűnik, a különutas politikával járó kockázatvállalás helyes, legalábbis igazolható döntés volt. Ha ugyanis bejutnak, hatalmi-materiális szempontból összehasonlíthatatlanul jobban járnak – lesz öt képviselőjük és így frakciójuk –, mint az egyetlen képviselőre esélyes PM-esek, ha meg kiesnek, valójában alig járnak rosszabbul – de legalább állva halnak meg, ahogy a párt egyik politikusa még a másfél évvel ezelőtti belső viták egyikében fogalmazott.
Az LMP bejutna a parlamentbe a Tárki (biztos szavazóknál: 6%) és a Századvég (5%) felmérése szerint is, az Ipsosnál (4%) és a Mediánnál (3%) azonban még az 5%-os küszöb alatt vannak – a Medián egyébként 2010-ben az összes intézet közül egyedüliként küszöb alá, 4%-ra mérte a végül 7,48%-ot szerző pártot. A tendenciák egyértelműen Schifferék erősödését mutatják, januárban még csak 2-3%-on álltak a biztos szavazóknál. A kormányváltók több politikusa név nélkül arról beszélt az Indexnek, a Simon-ügy és az általuk érzékelt közhangulat alapján az LMP szerintük be fog jutni, ez ugyanakkor nagyban függ a részvételtől. A párt a bizonytalanok körében rendelkezik ugyan tartalékokkal, szimpatizánsai azonban kevéssé elkötelezettek, alacsony részvételnél tehát nagyobb arányban maradhatnak otthon. (Lásd jobboldalt a Mikor jó az LMP-nek? keretest.) További veszélyt jelent rájuk, ha valósággá válik a legfrissebb Medián-felmérés egyik legfontosabb tanulsága, miszerint a választók egy része tényleg bedől a kamupártoknak. A kutatásban ugyanis az eddig szinte teljesen ismeretlen Zöldek Pártja is 1%-ot szerzett a voksolást egy szavazólap kitöltésével szimuláló felmérés során.
A 2010-es LMP-szavazótáborhoz képest földrajzilag és életkorban is megindult egyfajta kiegyenlítődés, 20-30-as és az 50-60-as generáció között már nem olyan nagy a szakadék. A kezdetekben leginkább fiatal, budapesti értelmiségiek által támogatott pártban ezt elsősorban az ismertté válással magyarázzák, Budapest mellett a megyeszékhelyeken várnak jó eredményeket. Az LMP jelenlegi táborának jobbratolódását több általunk megkérdezett politikusuk is fantazmagóriának tartja – nem véletlen, szól az érvük, hogy a kormányváltók nagy erőkkel próbálják az LMP alapvetően kormányellenes szimpatizánsait átcsábítani az „aki Schiffere szavaz, Orbánra szavaz″ szlogennel. Ráadásul a Fidesz-közeli sajtó egy részében viszonylag sok és pozitív megjelenési lehetőséget kapnak Schifferék, ami abban az esetben, ha nem a kormányváltók, hanem a kormánypárt táborára jelentenének veszélyt, természetesen nem volna lehetséges.
Az LMP számára jelenleg elérhetőnek tűnő 5-7 mandátum a gyakorlatban azt jelenti, hogy miközben a parlament létszáma megfeleződött, bejutás esetén az LMP meg tudná tartani az előző parlamenti ciklus végén meglévő pozícióit. Ráadásul négy bejutó esetén az LMP nagyjából 10-14%-ig kifejezetten jól jár a mandátumelosztásnál – reálisnak tűnő esélyük amúgy is csak ennek a felére van. Ha viszont kiesnek, minden valószínűség szerint vége a pártnak.
PÁRBESZÉD MAGYARORSZÁGÉRT
A PM sorsa nem a saját kezében van, amióta Bajnai Gordonhoz láncolták magukat – aki nélkül viszont április 6-án teljesen eltűntek volna a politikából. Ahogy viszont Bajnai az összes fontosabb taktikai csatában alulmaradt Mesterházyval szemben, úgy kényszerült a PM is egyre több olyan kompromisszumra, melyek nem csak a politikai identitásukat és hitelességüket kezdték ki, de éppen emiatt a mozgásterüket is beszűkítették. A PM politikusai a hagyományos kétosztatúság meghaladásának hirdetésétől és a 2010 előtti világ bírálatától eljutottak odáig, hogy a baloldali sarokba beszorulva az MSZP természetes szövetségesei lettek, egyetlen szabad politikai vegyértékük maradt. De hogy innen, egy az SZDSZ-éhez hasonló, de annál jóval gyengébb pozícióból az őseredeti célkitűzést, a politika és a baloldal megújítását hogyan tudnák elérni? Ez jelenleg nem nagyon látszik. Közvetlenebb probléma, hogy április 6-a után az Együtt-PM hogyan tudja majd megtalálni a helyét a neohornista, plebejus MSZP és a polgári radikális DK mellett.
A mozgásterük mellett a PM-esek presztízse sem túl jó, amivel a sokadik megalázó kompromisszum után ők maguk is tökéletesen tisztában vannak. Nem véletlenül kellett kibontaniuk és körbeadniuk egy üveg Unicumot, amikor közös listára kényszerültek Gyurcsány Ferenccel. Hogy az LMP-sek vagy jobboldali ellenfeleik mit gondolnak róluk, annyira talán nem releváns. Az már igen, hogy új szövetségeseik véleménye sem sokkal kedvezőbb. „Nem ezért szakítottam szét a pártomat!″ – fakadt ki a tavaly nyári MSZP-Együtt-PM tárgyalásokon a zöldek egyik politikusa, a szocialisták vezetése pedig alaposan megjegyezte ezt az elszólást. Ahogyan ugyanis az a nemrég kiszivárgott Velez Árpád-hangfelvételből is kiderült, az MSZP vezetése számára a párt iránti lojalitás, a közösségért végzett munka jelenti a legfőbb értéket – az egyéni ambícióknak a pártérdek elé helyezése, hovatovább az árulás pedig a legfőbb bűnt. A PM politikusai ráadásul a nyilvánosság előtt éveken keresztül lesajnálták, lekorruptozták és letehetségtelenezték Mesterházy szocialistáit, akik az ilyesmit nem könnyen felejtik el. Ugyanakkor bizonyos egyéni teljesítményeket, például Scheiring Gábornak a kampányban végzett terepmunkáját, a befektetett energiáit ők is elismerik.
LEHET MÁS A POLITIKA
Noha egészen 2013 közepéig ezt sokan megkérdőjelezték, mára a régi-új gyurcsányista értelmiség kivételével a többség számára nyilvánvaló lett, Schifferék komolyan gondolják, hogy sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel nem hajlandóak szövetségre lépni 2014-ben. Ha vasárnap sikerült átlépniük az 5 százalékot, terveik szerint egyfajta centrista párttá formálják majd az LMP-t, mely elméletben és egy egészségesebb magyar közéletben mindkét oldal felé koalícióképes lenne, a jelenlegi viszonyok között azonban semelyik felé nem az. Schifferék különutasságát és konokságát sokan elismerik a Jobbikban, az MSZP-ben és a Fideszben is, pár hónapja egy nyilvános Facebook-posztjában Orbán Viktor fia, Orbán Gáspár méltatta és nevezte például Schiffert „elvembernek". Amit viszont sokan nem vesznek észre – főként azok, akik az LMP-t a Fidesz ügynökének tartják –, hogy a világéletében baloldali Schiffer András nyilatkozataiban finom distinkciókat tesz a baloldal szereplői között, rendre Mesterházy Attiláról és a megfiatalított MSZP-vezetésről nyilatkozik a legpozitívabban. Pár hete Schiffer az MSZP-s Bárándy Gergely könyvbemutatóján is feltűnt, sőt méltató bejegyzést is írt róla, melyben megemlítette, hogy az új alaptörvény éjszakába nyúló vitáiban együtt állták a sarat.
Mesterházy és Schiffer között egyfajta frontbarátság alakult ki, mely tavaly, a Bajnai-Mesterházy-meccs idején elmélyült. Bajnai színre lépését ugyanis először az MSZP, majd az LMP vezetése is külső pártfoglalási kísérletként élte meg, az ő szempontjukból tehát az Együtt-PM a két formáció renegátjaiból állt össze. De közös bennük az is, hogy a hagyományos baloldali liberális értelmiségi réteggel szemben mindketten kritikusak és különböző módon ugyan, de kifejezetten plebejus politikában gondolkoznak. Ez persze megfordítva is igaz: Mesterházynak a hol bajnaista, hol gyurcsányista ballib értelmiségben nincs beágyazottsága, kifejezetten lenézik, Schiffert meg egyenesen gyűlölik. Politikai értelemben teljesen kizárt, hogy az MSZP és az LMP összefogjon – a régi baloldali-liberális elit leváltásában, háttérbe szorításában azonban logikus, hogy együttműködhetnek.
Hogy az MSZP-ben mit gondolnak az LMP-ről és a PM-ről, azt nagyon szépen mutatta a szocialista kampányfőnök, Molnár Zsolt egy viccnek szánt ajánlata, mely pár hónapja a Republikon Intézet konferenciáján hangzott el. Molnár egyenesen a közös lista negyedik helyét ajánlotta Schiffernek – miközben tudjuk, a PM társelnöke, Szabó Tímea csak az ötödiket kapta meg. De egy hete egy vitarendezvényen a fideszes Gulyás Gergely is arra célzott, hogy az LMP számukra teljesen elfogadható partner lenne. Gulyás azt fejtegette, ha neadjisten a Fidesz nem szerez abszolút többséget, az LMP-t próbálhatná meg bevonni a kormányzásba – ezt azonban a fideszes politikus szerint az LMP visszautasítaná, hiszen nem akarnak politikai öngyilkosságot elkövetni.