Magyarországon nagyon sok az olyan befolyásos és/vagy gazdag ember, aki hatalmát vagy gazdagságát nem kis részben állami megrendeléseknek vagy befolyásos barátainak köszönheti, mégis nehezére esik, hogy sikeréről a nyilvánosság előtt is számot vessen. Az ilyen emberek talán nemcsak azért zárkózottabbak a kelleténél, mert szemérmesek és szerények,  hanem azért is, mert igyekeznek kikerülni a kínos szituációkat, a valódi újságírói kérdéseket és visszakérdezéseket. Például a sikereikkel kapcsolatban.

Mészáros Lőrinc egy sikeres ember, de sajnos a Heti Válasz interjúja is inkább amolyan belemenősnek tűnő, mintsem belemenős interjú, pedig egy ilyen sikeres embertől lenne mit kérdezni. Már csak azért is, mert Mészáros Lőrinc ritkán szólal meg, egyszerűen nem az a típus, aki a sikereivel büszkélkedik. Persze ez érthető egy olyan országban, ami tele van irigyekkel. 

Nézzük, mi derül ki az interjúból!

• Magyarország egyik leggazdagabb embere egy iskolába járt Orbán Viktorral, de legközelebb csak 1999-ben találkoztak, amikor az akkori kormányfő igazolt focista volt Felcsúton. Mészáros bevallása szerint ő már ekkor tehetős ember volt, merthogy 1991-től saját vállalkozása volt, és a cége építette ki több településen a gázhálózatot. Sőt, a felcsúti focit már ekkor is támogatta, na persze még szerényebben, mint most. És itt jön az interjú egyik tételmondata, ami így szól:

Később is sikeresen vállalkoztam, így tehát nem a Fidesz-kormányoknak köszönhetően gazdagodtam meg, és már akkor volt miből adnom a felcsúti futballnak.

• A Puskás Akadémia még csak tízéves, de az összes korosztályos válogatottba ad négy-nyolc játékost, ami Mészáros szerint óriási előrelépés. „Nagyképűség nélkül ki merem jelenteni, hogy a Puskás Akadémia Európa elitjébe tartozik” – mondta. Szerinte a stadiont érintő bírálatok zöme „rosszindulatú ferdítés vagy butaság”. Így például az is, hogy miért van szüksége egy 1800 lakosú falunak négyezres stadionra. Merthogy Mészáros szerint a stadion nem a falué, hanem az egész országé. 
• Megismételte azt a kormányzati szöveget, hogy egyetlen fillér közpénzt nem kapott a stadion. Ekkor az újságíró óvatosan visszakérdez, hogy a társasági adó (tao) végül is tekinthető közpénznek, hiszen ha nem a stadionba, akkor az államkasszába vándorolt volna, de Mészárosnak erre is van válasza: a stadionban ezer gyerek sportol (az óvodásokat is beleszámítva), úgyhogy ez közérdek. 
• Az interjúban egy olyan pont van, ahol Mészáros széttárja a kezét. Amikor az újságíró megjegyzi, hogy az akadémia országosan nézve kiugró mértékben kapott tao-pénzeket, ami „miniszterelnökkel a háttérben, esetleges állami megrendelések reményében nem lehet nehéz”, a felcsúti Csányi Sándorból előbújik a naiv, egyszerű, a hazai politika természetét kevésbé ismerő kisember:

Erre nem biztos, hogy tudom a választ, de nem hiszem, hogy a regnáló politikai vezetés emiatt bárkivel is kivételezne.

Na jó, azért igazságtalanság lenne lemikrofonállványozni az interjút, még ha fájóan is hiányoznak a visszakérdések, mivel van benne ilyen kérdés is:

A polgármester Mészáros Lőrinc vagy az alapítványi elnök Mészáros Lőrinc bízta meg az építési vállalkozó Mészáros Lőrincet a stadion felépítésével?

A válasz annyira semmitmondó, hogy azt nem idéznénk be, de a lényeg, hogy nemcsak Mészáros cége volt az építtető, és amúgy is évente több százmillió forintot tesz be ebbe a projektbe, ez egy társadalmi munka, büszke rá, stb. 

Az interjú utolsó részét sajnos Obersovszky Péter készítette, ilyen kérdések következnek:

• Feltűnő, hogy mennyire kerüli a nyilvánosságot, pedig rendszeresen kap hideget-meleget. Miért nem védi meg magát?
• Felkavarta az életét, hogy mára sokak szemében gyűlölt vagy irigyelt ember lett? 

A válaszokból kiderül, hogy Mészáros Lőrincnek nincs miért megvédenie magát, mert a vagyonához törvényesen jutott hozzá. De kiderül az is, hogy tanácsos nemcsak Orbánnal, hanem a Jóistennel is jóban lenni, ha gázszerelésből akar valaki meggazdagodni:

Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.