Hiába a 25 éve ismétlődő forgatókönyv, a mozgalmi dalokon és a vörös ingek erdején át betört a gyűlölt kapitalizmus a Munkáspárti majálisára. Ehhez képest Alekosz felbukkanása már nem is volt olyan furcsa, sőt az sem, hogy Thürmer Gyuláék hívei felismerték őt.
"Fizessenek a gazdagok. Akinek több van, az fizessen többet" - ez volt az első mondat, amit ki tudtam venni, ahogy közeledtem a Kodály köröndhöz, a munkáspárti felvonulók gyülekezőhelyéhez. Thürmer Gyula a meghirdetett kilences kezdéshez képest háromnegyed kilenckor már javában szónokolt a Zrínyi-szobor lábánál, és olyanokat sújtott beszéd közben a kezével a levegőbe, hogy ha töksüket vagyok, akkor is kiveszem, hogy nem csak az esőre álló idő bosszantotta fel.
Szidta az MSZP-t, akik a választások előtt megint "lefeküdtek a liberálisoknak", ahelyett, hogy a dolgozó emberekre hallgattak volna, és az Európai Uniót, amelyben a magyarok többet dolgoznak, mégis csak az uniós átlag 40 százalékát keresik, és a munkanélküliséget sem oldották meg nekünk. Olyan negyven-ötven ember hallgatta, de Thürmer megnyugtatta őket, hogy nem törik meg a hagyomány, "felvonulásnak lennie kell", még ha most kevesen is vannak.
A "Biztos munka. Biztos jövedelem. Biztos jövő." szlogennel kidekorált vörös VW transporter vezetésével negyed tízkor szép rendben el is indult a menet, "fegyelmezetten", pont, ahogy a szervező háromszor is kérte. Legelőre küldték "a fiatalokat", három tizenévesnek látszó, tornacipős fiút, akik "A Nato háborúba, az Unió nyomorba taszít!" feliratú transzparenst vitték. Utánuk jöttek csak a zászlókat cipelő egyenruhások, és az időközben százfősre bővült tömeg.
A kocsiból közben jött a szokásos: főleg Republic és mozgalmi dalok, szerintem ma már egész nap az fog szólni a fejemben, hogy rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd, ha piros az alma, rázd meg jól a fát. Figyeltem a transzparenses fiúkat. Tudták a szövegeket. Két szám között ütemes Munkáspárt-skandálás volt. Megtanultam, hogy a helyes kiejtés úgy van, hogy a párt szótagot alaposan meg kell nyomni, és figyeltem, hogyan ragyog fel az utunkba kerülő Andrássy úti turisták arca.
Fél tízre meg is érkeztünk a Hősök terére, innentől volt csak igazán közönségünk, egészen a Paál László sétánynál felállított színpadig. Egy élelmes kézművessörárus meglovagolta a munkáspártozásást, és meggyes sört kiabálva rácsatlakozott a skandálásra, és gyorsan meg is egyeztek egy arra járó férfival, hogy végülis "ez is vörös".
Thürmer nagy, városligeti beszédére tizenegy óráig kellett várni, de addig is volt mivel elfoglalnunk magunkat, és a lehetőségekre a színpadról rendszeresen figyelmeztettek is. Árultak mindenféle szocializmus korabeli csecsebecsét, orosz irodalmat, 800 forintért lehetett venni Munkáspárt-jelvényt, 1000 forintért Thürmer Gyula-könyvet, amelyet a szerző szívesen dedikált is. A sörsátorban négyszázért Arany Ászkot, ötszázért külföldi sört lehetett kapni, ahogy a színpadról reklámozták, "van vörös csilagos Heineken kimondottan a ti részetekre".
A sörhöz járó virsliből 2014-re a Munkáspárt saját standjánál szégyenszemre hotdog lett, mindennek a tetejébe olyan hotdog, amit yankee feliratos és az amerikai Szabadság-szobor képével ékesített kocsiból árulnak. Fogyott azért belőle, mondjuk a Thürmer-beszéd előtti utolsó fél órára az evésen kívül már nem is nagyon maradt más szórakozás, mert a zenét le kellett kapcsolni, hogy ne zavarják a szomszédos pártrendezvényeket. A színpadon ezt úgy interpretálták, hogy örülni lehet enek, mert ha zavarja a többieket a Munkáspárt jelenléte, akkor az azt jelenti, hogy "félnek tőlünk".
Thürmer tizenegykor fel is ment a színpadra. Először jól ráijesztett a hallgatóságra azzal, hogy úgy döntött, idén nem mond ünnepi beszédet, az előző 25 évben beszélt már itt eleget, inkább csak beszélgetni akar. Aztán csak összejött egy bő félórás monológ. Elég sok mindent sikerült belesűríteni a Fidesz betonimádatától kezdve az angliai pulykatisztítóban napi 12 órát gürcölő Munkáspárt-szavazóig, a központi dolgok ezek voltak:
Thürmer beszélt még kicsit a terveikről, május 9-én elmennek megkoszorúzni a szovjet emlékművet a Szabadság téren, nyáron az első világháborúra emlékeznek a magyar falvakban, ősszel meg elindulnak az önkormányzati választásokon. Aztán még kicsit kiosztotta a médiát, amiért azzal piszkálták ma, miért nincsenek munkáspárti fiatalok.
A kérdés tényleg adta magát, az átlagéletkor bőven hatvan felett volt a munkáspárti majálison, aggódtam is, nehogy rosszul legyen valaki, amikor a képviselői fizetéseket emlegette Thürmer. "Ne rajtunk kérjék számon, hol vannak a fiatalok" - vágott vissza Thürmer, szerinte azért nem láttuk most a munkáspárti ifjakat, mert vagy ilyenkor is dolgozniuk kell, vagy nincs pénzük vonatjegyre ideutazni vidékről.
A Thürmer-beszéd előtt az 500 forintos perec utolsó lisztes-száraz darabkáján rágódva azt hittem, a nap legrosszabb élményén ezzel túl is vagyok, de aztán a komoly program végeztével színpadra lépett a Munkáspárt meghívott bűvésze. Amikor eljöttem, Thürmer Gyula épp VV Alekosszal beszélgetett.