Ki lesz a főpolgármester-jelöltjük?

Van személyi javaslatunk, de a múlt heti fejlemények annyira megkavarták a dolgokat, hogy nincs szándék senkiben nyilvános üzengetésekkel, pozicionálásokkal rendezni akár a főpolgármesteri, akár bármely kerületi polgármesteri kérdést. Az tudjuk, hogy a mi választóink se bocsátanák meg, ha nem tennénk érdemi kísérletet, hogy ne Tarlós István legyen a főpolgármester. Ezt a helyzetet az új önkormányzati törvény tovább bonyolítja. Azt gondolom, hogy június végére lesz ezekre válasz. De ez nem nyilvános játék lesz. A sajtó ezt nem fogja szeretni.

Karácsony Gergely jó jelölt lenne?

Igen, szerintem erre is alkalmas, tisztességes, szerethető, okos és jó politikusnak tartom, akivel szeretek együtt dolgozni. De nincs napirenden ez a kérdés jelenleg. Önkormányzati jelöltállítási ügyekről nem fogunk nyilvánosan beszélni.

Bajnaiból nem lesz főpolgármester-jelölt?

Nem.

Bajnaiból lesz bármi is? A választás előtt azt mondták, keresik a formát, amiben ő majd részt vesz a politikai ellenzék megújításában. Na most ez egy elég nagy blabla, és nagyjából azt takarja, hogy Bajnai visszavonul. Csak ezt nem akarták így kimondani.

A személyes jövőjére vonatkozóan őt kell megkérdezni. 

ami az ő személyes döntése.

Tehát Bajnai Gordon a háttérbe vonul.

Így van. Ennek a formájáról ő hivatott nyilatkozni. A jelenlegi legfontosabb belső feladatot tisztességgel elvégzi, irányítja az alapszabály-átalakítást. Meg kell szüntetni a három platformot, világos vezetési hierarchiát kell létrehozni, kell egy erős választmány, tagokat kell fölvenni, mert legalább kétezer ember van, akiket azonnal lehetne. Egy nyitott, egységes, demokratikus pártot kell csinálni. Hogy Bajnai Gordon mit vállal később, az az ő dolga. Az Együtt nem nélküle fog működni a jövőben sem. Egy a fontos: ha már így alakult, és ő így döntött, ne álljon elő vezetési válság.

Van értelme hosszú távon külön Együttnek és külön PM-nek, ha már a platformok is megszűnnek? Hiszen a PM is gyakorlatilag egy negyedik, a többinél erősebb platformként működött.

Egységes politikai erővé kell válnunk szerintem, de ezt elegendő a ciklus első felében elrendezni. Úgy látom, hogy az emocionális és emberi dimenziókra való figyelem nélkül csak felszámolnánk mindazt az értéket, amit létrehoztunk. Mi a PM-mel összetartozunk, és ezt végig is fogjuk vinni.

Az Együtt még Együtt 2014 néven választási pártként jött létre.

Így van.

Ráadásul egyszemélyes párt volt, Bajnai Gordon pártszövetségeként hirdették magukat.

Így van.

Na most a választási párt elvesztette a választást.

Így van.

Az egyszemélyes párt arca gyakorlatilag a háttérbe vonul.

Így van.

Ilyen esetekben a hasonló formációk meg szoktak szűnni. Elég hamar.

Vagy nem. Az EP-választásokon megnyílt előttünk a politikai tér. Én nem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy innentől ezer évig a Fidesz kormányoz. Nekünk van egy kísérletünk, amivé mostanra váltunk, az több mint egy választási párt. Ebben Bajnai Gordon mint politikus, mint ember, mint gondolkodó ugyanúgy részt vesz. Ő mindörökké pártunk alapítója lesz. 

Nem próbálta lebeszélni Bajnait a háttérbe vonulásról, nem katasztrofális az időzítése? Hiszen ahogy mondja, az EP-választás után megnyílt önök előtt a politikai tér, gyakorlatilag kaptak egy második esélyt. Vagy inkább már annak is örül, hogy Bajnai eddig kibírta?

Bajnai Gordon és az én személyes kapcsolatomról általában tumblin és a politikai blogokon szoktam megtudni a valóságot. Így mindazt, amit ez ügyben én vele beszélek, megtartanám kettőnk titkának.

Kik lesznek akkor az új frontemberek?

Bízzuk a közgyűlésre. Sok új politikustársam van. Olyanok, akiket nyilván már lehet ismerni, és egy-két olyan, aki képviselőjelöltként kampányolt tavasszal.

Ön ambicionálja, hogy vezető maradjon?

Igen. Logikailag például az következett volna, hogy én megyek be az Országgyűlésbe, amikor Bajnai Gordon visszalépett. De azért javasoltam magam helyett Szelényi Zsuzsát, mert nem az a legjobb, ha egy frakció nélküli párt munkáját a parlamentben segítem. Hanem az, ha a párt szervezéséből és működtetéséből veszem ki a részem. Ha kialakul az új alapszabály, dönteni fogok, mire vállalkozom.

Amikor az Együtt-PM elnökségében arról szavaztak, hogy a koordinált jelöltállítás helyett belemennek a közös listába, ön hogy szavazott? Mi úgy tudjuk, a többséggel szemben kitartott a külön listás, koordinált indulásos megoldás mellett.

Volt olyan szavazás, amelyik így alakult, valóban, de ez belső ügy. Elnökségi tagként az a kötelességem, hogy képviseljem a többségi döntést. A végső megállapodást megszavaztam. A januári megállapodásnak nyilván van jelentősége, de a lényeget, a kormányváltást tekintve semmi nem múlt rajta, sajnos.

és vállalta is a kihívást, szemben sokakkal. Az egész dolog volt végiggondolatlan, és ebben komoly felelősségem van. A rendszerváltás utáni időszak mély válságára adott cinikus és önző fideszes megoldásra, és az erre adott társadalmi reakciókra nem tudtunk kormányzóképes választ adni. Nem mentség, de ilyet versenytársaink még csak meg sem kíséreltek adni.

A kormányváltáshoz majd’ két és fél millió támogatóra lett volna szükség. Az Együtt-PM az uniós választáson körülbelül 160 ezer szavazatot szerzett. Hogy lesz meg innen a kitűzött célhoz hiányzó 2,3-2,4 millió szavazat?

Az is lehet, hogy túlvállalás volt az Orbán vezette Fidesz virulens ellenkampányaival és politikájával szemben a győzelmi esélyek emlegetése. Ha nem az EP-eredményből, hanem az országgyűlési választáson együttesen összegyűjtött 1,3 millió támogatóból indulunk ki, akkor is hiányzik egy stabil szavazattöbbséghez több mint 1 millió ember. Bár ez nem jelent semmit a nagy egyenlet megoldása szempontjából, de azért egy év alatt alakult a semmiből Bajnai imázsára építve egy párt 100 környéki alapszervezettel és 7 százalékot ért el az április vereség után. Ez szerintem tisztességes eredmény úgy, hogy egy forint lopott pénz nincs mögötte.

Viszont mindez szinte semmit, semmit sem jelent egy kormányváltás igénye felől nézve egészen addig, amíg nincs válaszunk arra, hogy milyen politikával, hogyan lehet többséget képezni.

Ha három pontot kellene mondani, hogy a 2012-es tervek hol bicsaklottak meg, akkor melyik lenne az a három?

De a mai eszemmel visszatekintve biztos vagyok benne, nem volt valódi válaszunk a 2008–2009-ben összeomlott baloldal állapotára sem. Ez a legkomolyabb kritikám magammal és a pártommal szemben. Az összes többi huzakodás csak következmény. Nem voltunk politikailag és intellektuálisan felkészülve arra, hogyan kellene egy széles választói koalíciót képezni abban a helyzetben, amikor az MSZP-vel is számolni kell. Az MSZP nem omlott össze 2014 előtt, nem tűnt el. Azt gondoltuk, majd mi tudjuk szélesíteni szavazói kört. 2014 tavaszán mégis csak minimális mennyiségű szavazót tudtunk együtt behozni, mert az ajánlat elégtelen volt.

A párt megalapítása, amit ma már fontos és megtartandó lépésnek tartok, visszanézve időnként tűnhetett akár hibás döntésnek is. Mondom, szerintem nem az, de az MSZP konkurenciájának megteremtése determinálta, hogyan fog az MSZP velünk szemben viselkedni. Nem rovom fel nekik, a politika az ilyen, aki ebben kényeskedik, az hülye. 

Talán nem is az kormányváltók ügyességével volt a baj, és nem is az MSZP és az Együtt meccselésével. Hanem azzal, hogy például az MSZP kampányfőnöke, tehát ön, illetve Gyurcsány Ferenc volt minisztere, az MSZP volt miniszterelnöke, tehát Bajnai Gordon egyszerűen nem hiteles. Lehet, hogy pont önök taszítják azokat a bizonytalan szavazókat, akiknek a megnyerésére pedig az egész projektet alapozták.

Van igazság abban, amit kérdez, de azt,

Ráadásul óvnék mindenkit – elemzőt, újságírót, értelmiségit és bloggert –, hogy a Fidesz sikeresen megbélyegző politikai rasszizmusának alárendelve várja a balközép oldal személyzeti politikájának megújulását. Ha a városi középosztály egyes tagjai saját szecessziójuk és mulandó gazdasági alapokon álló hedonizmusuk mögé bújva a balközép politikusokat érintő előítéleteik felülvizsgálata elől is elbújnak, akkor 2018-ban sem lesz kormányváltás.

De egyébként én senkit nem akadályoztam meg, hogy bejegyeztessen egy olyan pártot, ami tökéletes alternatívája lehet a jelenleg létező fideszes valóságnak. Lehet persze gondolni, hogy mi akadályoztuk meg a nálunk tehetségesebb, konzisztensebb, szűzibb mozgalom vagy párt kiépülését, de ez nincs így. Azt pedig egyáltalán nem gondolom, hogy pusztán az, hogy itt éltem az elmúlt 15 évben Magyarországon, és 35 évesen dolgoztam 12 évet, akár külföldön, akár belföldön, és belföldön döntően a politikában, diszkvalifikálna engem.

A magyar polgárság és elit egy döntő része beletörődött, hogy történelmi szükségszerűség Orbánék kormányzása, ezért kivonul a politikából. E mögött sok önfelmentés, kiszolgáltatottság és gyávaság is van. Orbán leváltásának meccsét úgyis az nyeri, aki rendet rak a teljes mai baloldalon, lesz ereje, lesz a rendszerváltás modernizációs kudarcainak és sikereinek reflektált meghaladására képes alternatívája, és kormányzóképes is lesz. Mi nem vonultunk ki, feltettük erre az életünket, és tettünk egy kísérletet. Ha valaki ezt hitelesebben és jobban meg tudja csinálni, én nem akadályozom meg. 

Ott volt az LMP.

Az LMP sosem tett kísérletet arra, hogy kormányzóképes alternatívát nyújtson. Schiffer meglátta azt a niche-t, hogy se ez, se az, se amaz, és ebben el lehet jutni egy 5%-ig egészen addig, amíg valaki meg nem tudja oldani az előbb említett egyenletet. És bár sok tisztelnivalót találok az LMP politikájában, és nincs LMP-fóbiám, de antikapitalizmussal, EU-szkepticizmussal és elitellenességgel nem lehet kormányozni Magyarországon, és az LMP deklaráltan nem készül sem egypárti, sem koalíciós kormányzásra.

De hát mégiscsak Bajnai Gordon fellépése szakította szét az LMP-t.

Az LMP egy a mi létünktől függetlenül, az új választási rendszer miatt felállított politikai dilemmába tört bele. Ha nem mi, akkor más ugyanúgy ezen választás elé állította volna őket. Ha tetszik, Áder János törte őket ketté. Ha jól alternatívát mutatnak fel, minket is le tudtak volna gyűrni májusban. Én biztos nem akadályoztam meg Schiffer Andrást abban, hogy úgy politizáljon, hogy megtessen 2 millió embernek az, amit ő mond. 

Ön szerint Bajnai Gordon személye mögé egy kormányzóképes többséget, kétmilliónál is több embert elméletben fel lehetne még állítani?

2014 nyarán nem látszik úgy, hogy lehetne. De volt már hasonló helyzet. Nem szeretem a történelmi analógiákat, de például a politikai gondolat oldalán nagyon sok minden megvolt a későbbi blairizmusból már Neil Kinnock alatt. Az a kérdés, lesz-e gondolat. Nem a pártszerkezet, nem a sokat hivatkozott „narratíva” a fontos. Hanem, hogy a valóságban mit lehet tenni ezzel az országgal egy a szabadságtól, a kapitalizmustól számos jogos probléma miatt megrettent, bezárkózó, elszegényedő és atomizálódott társadalmi válsághelyzetben.

Tehát a Bajnai-gondolat fontosabb, mint a személy?

A gondolat is fontos, és annak hordozására a személy is. Bajnai Gordonnak 2012-ben érvényes stratégiai javaslata volt a balközép pártok számára, hogy hogyan lehet megkísérelni egy relatíve nagyobb többséget. Biztos vagyok benne, ha inkább tudtuk volna mi érvényesíteni az akaratunkat, akkor ma több szavazója lenne ennek az oldalnak. 

Most azzal címkézi magát újra az Együtt-PM, hogy a baloldalt akarják megújítani. Ez akkor egy irányváltás és feladják a nem-baloldali, bizonytalan szavazók megnyeréséért folytatott harcot?

Nem. Magyarországon mindenki baloldalinak számít, aki nem a Fidesz és a Jobbik. A mi bázisunk a baloldalon van, annak leginkább a centrum fele eső részén, ennek a nyelvpolitikai regisztere ismételten lényegtelen, ha valaki kormányozni akar, meg kell tudni értetni mindenkivel, aki ehhez kell, a saját politikai pozícióját. Ez a szavazói közeg világos identitással rendelkezik, mi magunk nem tettük a miénket elég világossá idáig. Abban pedig nem változott a győzelmi érdek, hogy a Fideszből kiábrándult középosztálybeli szavazók megnyerése nélkül Magyarországon nem lehet kormányt váltani.

Azzal, hogy most megerősítjük a saját politikai bázisunkat, nem azt mondjuk, hogy mi feladtuk a kiábrándult középosztály megnyerését. Csak a 2014-es kudarcból tanulva sokkal határozottabb erőfeszítést kell tenni Orbán ellenzékének megteremtésére, és ezen új választói koalíció megteremtésére, aminek része az is, hogy saját választóinkkal is konfrontálódnunk kell. Azt csak gyáva és gyenge emberek gondolják, hogy azért kell új „narratíva” – utálom ezt a szót! – a baloldal számára, mert egy nekünk tetsző hazugsággyűjteménnyel manipulált társadalom, valódi kiút nélkül jobb lenne Magyarország számára. Nem lenne jobb.

Akkor innentől az önálló identitásépítés fontosabb lesz például az azt romboló összefogásnál, ha jól értjük.

A parlamenti kudarcnak az is tanulsága, hogy ha ezek a szereplők így állnak össze még egyszer vagy ha okosabban is koordinálnak, akkor sem lesznek képesek legyőzni Orbán Viktort. Ez az alaptanulság.

Akkor az áprilisi összefogásról is kérdeznénk most. Arról mi a véleménye, hogy Molnár Zsolt állítólag napi szinten tartotta a kapcsolatot fideszes vezetőkkel?

Ameddig nem konkrétan tapasztaltam meg, hogy egy általunk a kommunikációs térbe emelt politikai ügyben a Zsolti interveniál, addig én semmi ilyet nem hittem el. Amikor ez megtörtént, kénytelen voltam elhinni, hogy történnek ilyenek.

Milyen ügyben?

Az óbudai Menczer-ingatlanügyben például.

Volt ennek szerepe a kampány sikertelenségében?

A kampány fogantatásában is sikertelennek tűnt a hatalom megszerzését tekintve, az eddig említettek miatt. Ugyanakkor azt gondolom, a kampány végkimenetelében és a várakozásomhoz képest is rosszabb szereplésben része volt ezeknek a mozaikdaraboknak is. Meg a Rogán-ügy késői elindításának is.

Vállaltak emiatt belső konfliktust a szocialistákkal, vagy beletörődtek?

Amikor hozzánk információ került a Rogán-ügyről, azonnal beemeltük a kommunikációba. Én konfliktusba a Menczer-ügyben kerültem, amikor vissza lettünk fogva. 

Kivel volt ez a konfliktus? Molnárral személyesen?

Igen. Még az is megtörtént, hogy engem is

Miközben nekem Mesterházy Attilával és Tóbiás Józseffel a kampány minden percében, de beleértve még Zsoltot is, tisztességes együttműködésem volt. Ebben a konkrét ügyben szembesültem vele, hogy lehetnek más érdekei.

Kizárólag Molnár személyes érdekhálójáról szólt ez a visszafogás, vagy kiterjedtebb lehetett a kapcsolat az MSZP vezetése és a Fidesz között?

Amíg nekem tényinformáció nincs birtokomban, nem tudok mit mondani. Az biztos, ha a Fidesz ebben az országban Bethlen–Peyer-paktumot tervezett erre a ciklusra, a peyerista szerepre valószínűleg az MSZP volt kinézve. De az elmúlt napok eseményei azt mutatják, Bethlen–Peyer-forgatókönyv döntően azért nem tud megvalósulni, mert

Amikor Attilával találkoztam a kampányban, noha én későinek tartottam az ő roadshow-jának az indítását, ő nulla-huszonnégyben dolgozott a relatív sikerért. Sem felmenteni, sem rátolni nem akarom a felelősséget. Ha akart a Fidesz Bethlen–Peyer-paktumot, az EP-választás egy időre eldöntötte, hogy nincs Peyer, akivel ezt meg lehet kötni. 

Ha az Orbán-rendszer tényleg úgy működik, ahogy önök azt le szokták írni, akkor abból az is következik, hogy a magyar elitnek azon része, amelyik potenciális támogatója lehetne az Együtt-PM-nek, egyszerűen nem fog önök mellé állni. Mert nem mer. Ezzel mit fognak tudni kezdeni?

Semmilyen módon nem tenném felelőssé azokat, akik ettől megrettennek. Mert ugyanúgy megretten ettől egy vidéki nővér a kórházban, ahogy egy tisztességes milliárdos. És egy tisztességes milliárdosnak is mindig lehet ügye a NAV-val, ahogy az embernek mindig lehet ügye a NAV-val. Én megdöbbenek azon ezekben a napokban, és nem az MSZP-re célzok, de onnan is lehet hallani, de írják elemzők is, hogy vidékre kell menni, a vidéki beágyazottságot kell növelni. Mert persze ez igaz, de döbbenetesen felszínes.

Az a probléma, hogy a községekben most van egy mikszáthi feudális-félfeudális figura, akiről köztudott, hogy fideszes, hogy lop és egyébként megingathatatlan, mert kimossa a helyi ügyészség, a helyi rendőr, és aki nélkül nincs tanári kinevezés sem. Na most ezzel szemben felírni egy PowerPoint slide-jára, hogy legyen vidéki beágyazottság, az azért nem olyan egyszerű. Nekem még nincs válaszom arra, hogy ezen választási rendszerben, Polt Péter és a médiatörvény rendszerén belül, egy ilyen mélyszegénységbe taszított és közben egymás ellen fordított politikai közösségen belül hogyan lehet többséget csinálni. 

Az nem merült fel önben, hogy annyira kilátástalan a helyzet, hogy Bajnaihoz hasonlóan háttérbe vonul, csak valamilyen tiszteletbeli pozíciót vállal, és visszatér az üzleti szférába?

Legyünk pontosak: én a politikai és az üzleti szférában dolgoztam mindig is. A legjobban egyébként akkor éltem, amikor Romániában dolgoztam nem magyar pártoknak. Természetesen

és minden irónia nélkül engem leginkább ez foglalkoztat. Egy erős, karizmatikus vezetés mellett egy nekem tetsző, modern szociáldemokrata irányvonalat megvalósítani. Vagy ha nem ez, akkor egy olyan megoldás állhat majd elő, ami nekem nem tetszik. Egy gyáva ellenpopulizmus, amely célszerűségi okokból nem meri kimondani, hogy a modernizációs kudarcaink ellenére is döbbenetesen sokat kell változnunk ahhoz, hogy sikeres ország legyünk. És akkor majd én is dilemmázhatok, kire szavazzak. Mert nekem az nem válasz, hogy akkor cigányozzunk kicsit és népszerűbbek leszünk, és az sem válasz, hogy találjunk ki valami okosabb hazugságot a népnek.