Özvegyek sorsa

U. A.: Az új Ptk. szerint a házastárs, – ha van leszármazó (gyerek, unoka) – csak az örökhagyóval közösen használt lakás, valamint annak berendezési és felszerelési tárgyainak a haszonélvezeti jogát örökli. Korábban a teljes hagyaték haszonélvezeti joga volt az övé. A változásnak megvan a praktikus oka, hogy ne kényszerüljön környezetváltozásra. Haszonélvezetet a többi vagyontárgyra – autó, betétkönyv, balatoni nyaraló, hajó, repülő – csak régen kapott, ma már nem.

Ennek az az indoka, hogy a hagyatéki vagyon köre megváltozott, egyre több a hagyatékban az üzletrész, értékpapír, bankbetét, de a változást indokolta a családi viszonyokban bekövetkezett változás is, hiszen egyre több a második, harmadik házasság, az újabb házasságokban újabb gyerekek születnek. Kérdés, mennyire indokolt egy viszonylag fiatalabb feleség haszonélvezetével terhelni a teljes hagyatékot, amikor néha az özveggyel azonos korú örökös gyerekek vannak, az özvegy túlélheti őket, így ők keresztet vethetnek a hagyatékra. Ezt próbálta valahogy megoldani a jogalkotó.

Mennyire jellemző a bírósági gyakorlatban a kiéleződő konfliktus a túlélő házastárs és a korábbi házasságból származó gyerekek között?

U. A.: Voltak ilyen pörök, nem kis számban. Elég sok olyan ügy is volt, amikor az özvegy haszonélvezeti jogának korlátozását kérték az örökösök. Például az özvegy megörökölte a haszonélvezetét egy nyolc szobás ingatlannak, egyedül volt benne, a két gyerek meg a híd alatt. A gyerekek ekkor mondhatták, hogy kérem szépen, tessék már az özvegy jogát hat szobára korlátozni. De jobb példa az, hogy ha volt két butik a Váci utcában, a gyerekek kérhették, hogy tessék csak az egyikre korlátozni az özvegy haszonélvezeti jogát, a másodikat szabadítsuk fel. Az új Ptk.-ban már nincs lehetőség a haszonélvezet korlátozására. Azért nincs, mert már teljesen szükségtelen, hiszen a gyerekek a lakáson és a berendezésen kívüli többi vagyontárgyat már haszonélvezetmentesen öröklik.

U. A. Az új kódex szerint autóból, betétkönyvből, balatoni nyaralóból stb, az özvegy egy gyermeki részt örököl. Tehát például ha két gyerek van, akkor mindennek a harmada az övé. Ami bennünk, bírákban felmerül, hogy így sokkal több közös tulajdon keletkezik. A következő probléma a közös tulajdon megszüntetése lesz. Majd az idő fogja eldönteni, hogy ez így jobb vagy rosszabb lesz.

U. A.: Vissza lehet térni a régi Ptk. szerinti helyzetre, mégpedig úgynevezett osztályos egyezség keretében. Tehát a családtagok köthetnek a közjegyző előtt olyan egyezséget, hogy mindent örökölnek a gyerekek, és mindennek a haszonélvezetét a volt házastárs.

U. A.: Nagyon fontos változás, hogy az új házasságkötés nem szünteti meg az özvegyi jogot. Eddig megszüntette, ezért volt nagyon sok élettársi kapcsolat a hetvenes, nyolcvanas években. Ahogy újabb házasságot kötött a negyvenéves özvegy, elveszítette az özvegyi nyugdíjat, akár még a lakásból is ki kellett volna költöznie. Ezért hiába néztek ferde szemmel Mariska nénire, ő bizony összeállt a Józsi bácsival, és nem kötöttek házasságot. Ezt a helyzetet az új Ptk. most megszüntette, ezzel is preferálják, hogy inkább házasságot kössenek az emberek, ne pedig élettársi kapcsolatot.

Gyászoló szülők, családi vagyon

U. A.: Ha még élnek az örökhagyó szülei, akkor megosztva örökölnek az özveggyel. Ez radikális változás. Itt haszonélvezeti jogot egyik fél sem örököl.A közös lakás és a berendezési tárgyak tulajdonjogát az özvegy örökli. Az ezen kívüli hagyaték, például a balatoni nyaraló tulajdonjoga egyenlő arányban megoszlik a szülőpár és az özvegy között. Fele-fele arányban osztoznak. Ha mindkét szülő él, akkor tehát övék fejenként 25-25 százalék. Ha csak az egyik szülő él, akkor a másik szülő 25 százalékán osztozik az élő szülő meg az özvegy.

Miért válhatott szükségessé az öreg szülők öröklése?

U. A.: Hogyha valakinek a szülei még élnek, amikor meghal, akkor feltételezhetően viszonylag fiatalon halt meg. Ilyenkor megdől az szülői várakozás, hogy ha majd én öreg leszek, akkor számíthatok a gyerekemre. Így próbálja a törvény alkotója helyrehozni ezt a természet okozta hibát. És az is benne van, hogy általában, ha tehetik, a szülők az indulásnál támogatják a fiatalokat, és így valamit visszakapnak ebből.

Régen kivétel nélkül mindent az özvegy kapott ilyenkor?

U. A.: Majdnem, a kivétel az ági vagyon volt. Az ági vagyon tulajdonképpen a családi örökség, az, amit a felmenőitől vagy a testvérétől ingyenesen kapott az örökhagyó. Csak akkor beszélünk ági vagyonról, ha nincs leszármazó. Hiszen ha van, akkor a családi örökség tovább tud menni.

U. A.: Eddig, hogy ha az ági vagyont eladták, és az árából vettek valamit, akkor megszűnt az ági vagyonnak lenni. Az új Ptk. szerint viszont, hogy ha eladom a családi örökség Porschét, és veszek a pénzből egy Mercedest, az megtartja az ági vagyoni jellegét, de ami már nincs meg, arra nincs ági öröklés.

Kitagadás

U. A.: A kitagadás lényege nem változott, viszont újabb kitagadási okokat hoztak be. Sajnos ezek nem fogják meg könnyíteni a bíróságok dolgát, és az ügyfelek is meglehetősen nehéz helyzetben vannak. Az egyik új kitagadási ok a nagykorú gyerek durva hálátlansága. De mi is az a durva hálátlanság? Nekem ez a durva, magának az a durva. Mondhatjuk, hogy az általános közfelfogás szerint, de mi az általános közfelfogás?

Mindenesetre kitaláltam egy példát. Az apám erejét megfeszítve, nélkülözést is vállalva kitaníttat, nagyon jó diplomát tesz a zsebembe. A diploma segítségével nagyon jó állást fogok kapni, nagyon gazdag ember leszek, tengeriyacht-utazásokra járok, ilyen életmódot folytatok, az apámat meg évekig meg sem látogatom. El tudom képzelni, hogy ez durva hálátlanság. Körülbelül így tudnám megtölteni tartalommal. A legnagyobb veszély az, hogy vérszemet kapnak a polgárok, és mindenki kitagad mindenkit. Ez egy nehezen definiálható kritérium, amivel lesz baja a bíróságoknak.

Ennyire gyakori, hogy az emberek megpróbálják kitagadni a gyerekeiket?

U. A.: Viszonylag gyakori. Elég sok ilyen pörünk van.

U. A.: Erre kapták fel a legtöbben a fejüket. Kezdjük el ízlelgetni a szavakat. Mi az a tőle elvárható segítség? Itt nem a törvényes tartásról van szó, nem arról, hogy nélkülözésnek tette ki. Itt is kitaláltam egy példát. Én kőműves vagyok, az apám családi házának egyik oldala kidől. Ő már öreg, köszvényes, és én nem segítek. Ha nem vagyok kőműves, csak rakosgatnám egymásra a téglákat, de egy kőművestől már el lehet várni, hogy javítsa meg a házat. Nehéz bírói feladat lesz, és még nehezebb lesz a bizonyítási tehernek eleget tenni.

Kinek kell bizonyítania?

U. A.: Az bizonyít, aki a kitagadás folytán örököl. Mondjuk: van két gyerekem, és az egyik erkölcstelen életmódot folytat. Érvényes végrendeletben lehet csak valakit kitagadni, és meg kell jelölni pontosan az okot. Nyilván nem törvényi szavakkal, de meg kell jelölni. Ha meghalok, a másik gyerekem, aki a kitagadás folytán a teljes vagyont örökölné, ő köteles bizonyítani, hogy az apja valós adatok alapján írta azt a testvéréről, hogy erkölcstelen. Nem a másiknak kell bizonyítania, hogy ő aztán makulátlan életet élt.

U. A.: Van egy szűk kör, aki – ha nincs érvényesen kitagadva - akkor is örököl valamennyit, úgynevezett kötelesrészt, hogyha a végrendelet mást jelöl meg örökösként. Kötelesrészre jogosult a leszármazó, házastárs, szülő. Ők kizárják egymást, tehát ha van leszármazó, akkor a szülő kötelesrészre nem jogosult, de a házastárs, ha haszonélvezeti jogot örökölne a törvény szerint, akkor az ő kötelesrésze a haszonélvezet jognak olyan korlátozott mértéke, ami még a szükségletét biztosítja. Eddig a kötelesrész annak a fele volt, amit az illető nem örökölt meg.

Példán keresztül tudom bemutatni. Egyedül vagyok gyerek, 10 egység a hagyaték, de a szomszédra végrendelkezett az apám. Ha nincs végrendelet, én örököltem volna meg mind a 10-et. Mivel a szomszéd lett az örökös, én a 10 egység felét, 5 egységet kaptam köteles rész címén. Na most ezt megváltoztatták. Ezt a felet levitték egyharmadra.

U. A.: Ha valaki a halála előtti tíz évben elajándékozott egy vagyontárgyat, és van kötelesrészre jogosult, akkor ezt a vagyontárgyat is figyelembe kell venni a kötelesrész alapjának meghatározásánál. Korábban még a 15 éven belüli adományokat kellett figyelembe venni.

Eltartási, öröklési szerződések

U. A.: A kötelesrészt öröklési szerződéssel szokták kijátszani, mert úgy már nem marad vagyon. A tartási, öröklési, életjáradéki szerződésnél nagyon jelentős faktor a szerencseelv. Ha kötök egy 80 éves nénivel egy tartási szerződést, benne van a pakliban, hogy egy éven belül megnyílik az öröklés, mert meghal a néni, de benne van az is, hogy még tizenöt év múlva se kapok semmit. Hogy az igazságosság nevében ezt a szerencseelvet valamilyen módon kordában tartsa, az új Ptk. azt találta ki, hogy ha a szerződéskötéstől számítva két éven belül meghal az örökhagyó, és az a szolgáltatás, amit eddig nyújtottak neki, nem fedezi azt, amit kapnának örökségként, akkor a különbözet a kötelesrész alapja lesz.

Tegyük fel, hogy van egy 10 milliós ingatlanom, más vagyonom nincs. Ezt lekötöm az öröklési szerződéssel. Másfél év múlva meghalok. Van négy gyerekem. A régi Ptk. szerint a négy gyerek csak pisloghatott, még kötelesrészt sem kapott, ki voltak semmizve. Az új Ptk. szerint ha a 10 millió forintos ingatlanhoz képest másfél év alatt mondjuk 2 millió forint értékű tartást kaptam, akkor a 8 millió forint a kötelesrész alapja lesz, és az egyharmadát elviszik a gyerekek. Szkeptikus vagyok abban, hogy ez jó irányú változás-e. Kérdem én, ki fog az igazán rászorultakkal ilyen jogszabályi háttérrel szerződést kötni?

H. Zs.: Az új Ptk. szabályai szerint öröklési szerződés kizárólag gondozásra (vagyis például tartásdíj vállalása nélkül) is köthető. Erre a korábbi szabályozás szerint nem volt lehetőség.

Végintézkedés

H. Zs.: Kifejezetten üdvözlendő, hogy az új Ptk. rögzíti a végrendelet (ez a végintézkedések leggyakoribb fajtája) és a végintézkedésnél közreműködő fogalmát. Azzal is sok problémás helyzetet lehet elkerülni, hogy a Ptk. kimondja az örökhagyó feltehető akaratára hivatkozás nem lehet alapja a végrendelet alaki hibájának orvoslásának. Az örökhagyó feltehető akaratát akkor lehet vizsgálni, ha alakilag érvényes a végrendelet.

H. Zs.: Eddig érvényességi kellék volt a végrendeleten nemcsak az időpont feltüntetése, hanem annak a helynek a feltüntetése is, ahol készült. Most már a helyet nem muszáj odaírni. Természetesen az nem baj továbbra sem, ha a végrendeletből kiderül, hogy hol készült, de ennek hiányában a végrendelet már nem lesz érvénytelen.

Egyébként különböző formai követelmények vannak továbbra is attól függően, hogy miként íródik a végrendelet. Amikor az örökhagyó saját kezűleg írja és aláírja a végrendeletet, akkor nem kellenek tanúk. Ha gépelik – ez az úgynevezett más által írt végrendeletet – akkor tanúk kellenek. Ők igazolják az örökhagyó személyét és azt, hogy milyen jogügyletben vettek részt. Gyakran - biztosítékként - ügyvéd közreműködését is igényben veszi az örökhagyó, az ügyvéd ellenjegyzésével tanúsítja az előtte történteket. Írásbeli magánvégrendeletet továbbra is lehet közjegyző előtt is tenni. A régi Ptk. azt is megengedte, hogy a bíróság előtt is lehessen végintézkedést tenni, de miután ezzel jogi lehetőséggel a polgárok nem éltek, az új Ptk-ból ez a lehetőség kikerült.

H. Zs.: Szóbeli végrendeletet akkor lehet tenni, amikor az örökhagyó életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amikor nem tud írásban végrendeletet készíteni.
A rendkívüli veszélyhelyzet általában az egészségi állapottal összefüggő: hirtelen rosszullét, infarktus. A régi és az új Ptk. szerint is szükséges, hogy az örökhagyó a szóbeli végrendeletet két tanú jelenlétében tegye meg, hogy legyen valaki, aki hallja, igazolja, hogy ez az ő végrendelete.
Az örökhagyónak ki kell mondania, hogy halála esetére rendelkezik a vagyonáról..

Ha elmúlik az életét fenyegető rendkívüli helyzet, és az örökhagyó fent szeretné tartani a végintézkedését, akkor a szóbeli nyilatkozatát írásban meg kell erősítenie. Erre harminc nap áll a rendelkezésére. A régi szabályok több időt, három hónapos adtak.

H. Zs.: A főszabály az új Ptk. hatálybalépésével sem változott, miszerint: több ember közös, egy végrendeletbe foglalt végrendeleti intézkedése érvénytelen. Az új Ptk. azonban a házastársak esetében és gyakorlati igényeket kielégítve, kivételesen már megengedi a házastársak közös végrendeletbe foglalt végintézkedését.

H. Zs.: A régi Ptk. szerint a végrendeletet bármikor, határidő nélkül meg lehetett támadni.
Az új Ptk. behozott egy elévülési határidőt:  a megtámadás joga az öröklés megnyílta után öt évvel elévül. A törvény további feltételeket is előír.

Aki a végrendelet érvényességét vitatja, köteles úgynevezett megtámadási nyilatkozatot előterjeszteni, amelyben pontosan meg kell jelölnie, hogy szerinte mi az oka érvénytelenségnek. A bíróság csak az így kijelölt keretben folytathatja le az eljárást. Így a bíróságnak már nem kell azokat az érvénytelenségi okokat is vizsgálnia, amelyeket a végrendelet megtámadója meg sem jelölt. Bár erre még korai nyilatkozni, de talán a változások eredményeként – a jelenleg sok éven át folyó – öröklési perek időtartama rövidülni fog.

Az új Ptk. önálló cím alatt rendelkezik arról az esetről, amikor az örökhagyó végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés) formájában hoz létre alapítványt.

U. A.: Az öröklés sorrendjét a halál beálltának időpontja határozza meg. Ha többen egyszerre haltak meg, a régi Ptk. szerint ha a fene fenét evett, akkor is meg kellett határozni, hogy ki halt meg előbb, és ki utóbb. Ez néha megoldhatatlan. Például ha lezuhan a repülő, és a roncs – mint a maláj gépé – elő sem kerül? Ha nincs holttest? Ilyen esetünk nekünk nem volt, de van más példa is. Megyünk az M7-esen, és autóbaleset szenvedünk, én meg a feleségem. Nincsen gyerekünk, nincsenek szüleink. Csak mi ketten vagyunk. Ha én milliárdos vagyok, akkor nem mindegy az, hogy a feleségem pénze jön énrám, illetve az én örököseimre, vagy pedig a feleségemhez, és utána az ő örököseihez mennek az én milliárdjaim. Nálunk eddig mindenféleképpen meg kellett állapítani a halál beálltának időpontját. Szerintem sokat segít az új szabályozás, aminek a lényege, hogy ha közös balesetben vagy közös veszélyhelyzetben halnak meg az örökhagyók, akkor a halál beálltának időpontjától függetlenül egymás után nem örökölnek.

Mi számít közös veszélyhelyzetnek: mondjuk, ha kigyullad a ház?

U. A.: Adott esetben ez is lehet vészhelyzet, de lehet vulkánkitörés, tájfun, vihar. Érdekesség, hogy nem kell azonos helyen tartózkodni. Mondom a példát: férj-feleség vagyunk, az asszony Fonyódon sütteti a hasát a strandon, és áteveztem Badacsonyba pecázni. És jön egy hatalmas vihar. Nagyon fontos, hogy ugyanaz a vihar legyen itt is meg ott is. Engem beleborít a Balatonba, megfulladok, az asszonyra meg egy nagy tölgyfa esik. Ez közös veszélyhelyzetnek számít, pedig nem is egy helyen vagyunk.

Ami nagyon problémás, és majd az ítélkezési gyakorlat fogja eldönteni, az a következő típusú eset: Feleség, férj, autóbaleset. A férj a helyszínen meghal, a feleséges sikerül újjáéleszteni, viszi a mentő, de útközben, fél óra múlva meghal. Lehet alkalmazni ezt a szabályt? Kérdéses. De még inkább az, ha kómába esik az asszony, egy hónap múlva magához tér egy órára, de utána meghal. Vajon örököl a férje után? Ez szép feladat lesz.