A 141 éves Népszava finoman szólva nehéz helyzetbe került: nincs pénz fenntartani a lapot. A június utolsó hetében tartott sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy vagy jön tízezer új előfizető, vagy egy (kettő vagy több) befektető, aki ad havi 15 milliót, vagy vége a lapnak. Ott még beszéltek valamiféle svájci tulajdonosról, aki nem finanszírozza tovább a napilapot, a mai beszélgetésen már csak a Közgépről és Puch Lászlóról volt szó.

Merthogy az utóbbi időben már gyakorlatilag csak a Közgép tartotta életben a Népszavát a hirdetéseivel. Emiatt sokan támadták ugyan a lapot, erre viszont Németh Péter, a lap főszerkesztője azt mondta, mivel önmagában a hirdetés nem változtatta meg a lap irányvonalát, viszont fizetéseket tudtak adni a munkatársaknak, így ez vállalható volt.

Németh Péter szerint még a kétharmad ellenére is meglepő, hogy ilyen helyzetbe került a lap. És bár vannak olyan elméletek, hogy Puch László szándékosan döntötte be a Népszavát, szerinte ez meglepő fejlemény lenne, és szeretné azt hinni, hogy egy légből kapott hír: „Rossz érzés ilyet olvasni, és hajlamos az ember mindent elhinni ilyen helyzetben, még egy ilyen képtelen állítást is.”

A szerda esti beszélgetésen a főszerkesztő mellett megszólalt többek között Dési János főszerkesztő-helyettes, Andrassew Iván, a lap főmunkatársa, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Vásárhelyi Mária szociológus, Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke és Fodor Gábor. A moderátor Vágó István volt.

Andrassew Iván, a lap főmunkatársa Némethnél jóval keményebben fogalmazott:

Ahogy az egész baloldali értelmiség elsorvadt az MSZP mellől, úgy sorvasztották el a Népszavát is. Többen odáig jutottunk, hogy nem volt mit ennünk, éheztünk. Előfordult, hogy a volt feleségemtől nem tudtam elhozni a gyerekem, mert nem tudtam neki enni adni. Ide jutottunk Puch László vezetésével

− mondta, és hozzátette, hogy ő legalább 10 éve tudja, hogy ez a helyzet bekövetkezhet:

„Először azt gondoltam, az MSZP-­ben hülyék vannak, akik hagyják, hogy a média rendszere összeomoljon. Aztán azt gondoltam, ez egy háttéralku, minket valamiért eladtak, mert ennyire hülye nem lehetnek, ennyi ostobaság nem szorulhatott beléjük. Aztán végigéltük Puch László vezetésével, ahogy csökkentették a fizetésünket, hogy nincs pénz.”

Andressew úgy fogalmazott, hogy ő szakszervezeti vezetőként nem találta a tulajdonost. „Mindenki kereste, de nem találta senki a tulajdonost.” Próbálták elérni, hogy saját lábra állhassanak, hogy megkapják a kiadói jogot és a lap logóját, de ezt elutasították. A tulajdonosokkal kapcsolatos kérdést egyébként Szanyi Tibor, egy vele készült interjúnkban zárta rövidre: „Felvállalom, hogy pártlap... Most ne bogarásszuk a tulajdonost, tartalmilag ez egy pártlap."

Németh korábban elmondta, hogy az állam nem hirdet a lap példányszámának megfelelően a lapban, és a vállalkozókat is megfélemlítették, hogy ne merjenek hirdetni baloldali újságokban. Andrassew ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a baloldali tőkés rétegünk be van szarva Orbántól, és még le is adja az adóját nekik”. Szerinte egyébként a magyar baloldali emberek el tudnák tartani a lapot.

Lendvai Ildikó szerint a lap sorsa kettőn áll: az állami hirdetéseken és a társadalmi közegen. És mindkettővel baj van. És bár nem szívesen, de könnyedén vont analógiát a mostani helyzet és 1944. március 19. között, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot. Ahogy a németek megszállták a fontos stratégiai pontokat − például a Népszava szerkesztőségét −, ugyanúgy száll meg a Fidesz mindent, ami ellenállásra képes.

Lendvai szerint az MSZP-nek meg kell tanulnia elengedni és megtartani a Népszavát. Elengedni, hogy ne legyen ennyire egy párttól függő, legyen az egész baloldal lapja, és megtartani, úgy mint életben tartani, segíteni megszervezni az előfizetők köreit. Akár úgy, hogy 4-5 fős közösségek rendeljék meg, fizessenek elő közösen.

Vágó István az előfizetésekkel kapcsolatban azt az ötletet dobta be, hogy ha a nagyvállalkozók félnek, és nem merik finanszírozni a Népszavát, mert ha kiderül ugrik a kormánnyal, vagy önkormányzatokkal kötött üzlet, akkor miért nem fizetnek elő a dolgozóiknak Népszavára, ezzel segítve a lapot. Ez remek ötletnek tűnik, valószínűleg soha nem derülne ki a turpisság.

Fodor Gábor elmondta, hogy az ő családja mindig is Népszava-előfizető volt, még a ‘60-as, ‘70-es, ‘80-as években is. A mai napig. Szerinte ami a Népszavával történik az a Fidesz-világ médiamegszállásáról szól. Amit ők tehetnek, hogy fórumokat szerveznek, ahol felhívják a figyelmet a dologra, illetve reklámozzák a lapot, hogy a liberálisok is fizessenek elő. 

Fodor után Tamás Gáspár Miklós szólalt fel, aki a félreértések elkerülése végett azzal kezdte, hogy már nem liberális, az régen volt. Majd elmondta, hogy szerinte a baloldal nélkül nincs jobboldal, a Népszavának mint hagyománynak a megtartása érdeke a teljes politikai közösségnek, még a Fidesszel szimpatizálóknak is. Mert ha nincs, akkor nincs mihez képest megfogalmazniuk önmagukat. „Szolidaritást várunk a jobboldaltól is, mert e­nélkül ők sincsenek” – fogalmazott.

Vásárhelyi Mária szerint lehet Puch László-zni, meg simicskázni de ők csak termékei egy torz struktúrának. „A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot az abszurditás végkifejlete.” A sajtó finanszírozása teljesen eltorzult, azt új alapokra kell helyezni. Vásárhelyi szerint a csődöt az idézte elő, hogy a szocialisták arra gondoltak, hogy még mindig működik a 70-30-rendszer, azaz a kormányközeli lapok az állami hirdetések 70 százalékát kapják, az ellenzékiek 30-at. Ezt rúgta fel a Fidesz, mert rájöttek, hogy nincs okuk fenntartani ezt a megegyezést.

Pikó András (Klubrádió) elmondta, hogy valószínűleg a Népszava is a rádió útját fogja járni. Nagyon nehéz lesz a szerkesztői szabadságot megtartani, miközben a közönség elvárja, hogy mit mondjanak, írjanak, megvan a veszélye, hogy az anyagi érdekek miatt csőlátása lesz a lapnak.

Azt mondta, ő pontosan tudja, hogy milyen mentális betegségek alakulnak ki egy újságírónál, ha hónapokig nem kap fizetést. Hogy leépülnek a szakmai rutinok, hogy „amikor a főnök szól, hogy ez rosszul szólt, akkor nehéz megállni, hogy ne azt mondd, hogy örülj, hogy egyáltalán itt vagyok és beszélek”.