Az adatvédelmi hatóság az infótörvény kérdéses paragrafusát értelmezte, de valójában a legégetőbb kérdésre nem tért ki. Azaz, hogy mit jelent az átfogó adatigénylés.
Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke állásfoglalást adott ki az infótörvény 30. paragrafusával kapcsolatban. Az értelmezés azért érdekes, mert ez volt az a paragrafus, amely azután került be a törvénybe kivételes eljárással, hogy több civil szervezet és médium kikérte a trafikpályázatokat 2013 tavaszán.
A 30. paragrafus szerint, ha egy adatigénylés átfogó, tételes vagy számlaszintű, akkor külön törvény vonatkozik rá. Hidvégi Fanny, a TASZ jogásza szerint a legnagyobb probléma az átfogóval van, ugyanis "ez egy olyan gumiszabály, ami alapján az adatkezelő önkényesen bármilyen adatigénylést elutasíthat azzal, hogy átfogó".
Bár Péterfalvi állásfoglalásának címe azt sejteti, hogy az egész 30. paragrafusról fog szólni, valójában csak a számlaszintű adatigénylésekről ejt szót, a másik két esetről nem.
Állásfoglalása szerint az állami szerv megtagadhatja a számlák kiadását, viszont az adatigénylőnek ezután is lehetősége lesz rákérdezni a számlán szereplő adatokra: mikor teljesítették, kinek állították ki, mekkora összegről.
Látszólag tehát ezután is a számlákon szereplő legtöbb adat megismerhető, azonban Hidvégi szerint így már koránt sem olyan egyszerű közérdekű adatokat igényelni, hiszen tudni kellene, mire kellene rákérdezni, de egy sok céget mozgató beruházásnál ez egyáltalán nem evidens.
A TASZ munkatársának az állásfoglalással kapcsolatos másik észrevétele az állam és az állampolgár viszonyával kapcsolatos. Bár Péterfalvi azt írja, hogy állam és állampolgár kapcsolata bizalomra épül, a polgárnak pedig hinnie kell az állami szervnek, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, a gyakorlat mást mutat.
"Rendszeresen előfordul, hogy egy szervezet azért tagadja meg az adatkiadást, mert szerinte minősített adatról van szó, majd a bíróságon azt mondja, nem is létezik az az adat". A felperesnek meg ilyenkor perköltséget kell fizetnie, ráadásul több hét vagy inkább hónap munkája is elvészhet pusztán azért, mert az állami szerveket nem köti semmi, hogy az adatigénylés elutasításakor igazat mondjanak, csak a bíróságon.
A NAIH állásfoglalásból az sem derül ki, mi a hatóság álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a tavalyi módosítás értelmezhető úgy, hogy a közérdekű adatigénylés elutasításával szembeni bírósági jogorvoslat csak úgy vehető igénybe, ha előtte az adatigénylő a NAIH-hoz fordult. A TASZ gyakorlatában még nem fordult elő olyan, hogy a bíróság elutasította volna a keresetet emiatt, de a jogszabály alapján ez bármikor megtörténhet.
Talán még az álrendszerváltásnak is bedőltek azok, aki elhiszik, hogy ezeknek a számtalanszor újraírt, a kormányokat dróton rángató hatalmak által kontrollált tények bármit is jelentenek. De már ahhoz is elég a szimbólumokat megvizsgálnunk, hogy lássuk, hogy épp ellenünk született az egész mondvacsinált jogrendszer. Már a paragrafusjel is azt jelenti (§), hogy a két végébe meg lehet kapaszkodni, a közepén meg át lehet bújni, ördögien cinikus. Ez egy hosszabb téma, de már az a kiindulópont is hamis ideológia, hogy egyenlőek vagyunk a törvény előtt. Mert hogyan lehetne egyenlő egy nő egy férfival, egy magas egy alacsonnyal, egy nyitott ember egy droiddal? Az egyenlőség egy matematikai dolog, az emberek meg nem számok.
Konteó-nap az Indexen