A tűz másfél hónapja a tetőt, a felszámolás alatt álló beruházó pár éve a 3. emeleti födémet vitte el, az eső pedig a 2. emelet után már a két alsó szintet veszélyezteti. Közben lakók menthető ingóságai vesznek el. A társasház szakértője szerint a munka ütemezése az épület tönkretételéhez vezet. Az önkormányzat megbízott építésze szerint gyorsabban nem lehet elvégezni a munkát, az állagmegóvás ideje még nem jött el.
Aki csak elsétál az Andrássy út 83-85. körül, megnyugodhat: lehulló kövek, párkányok, gerendák már senkit nem fenyegetnek a Kodály köröndi palotát környező utcákon. A harmadik emelet külső részeinek aprólékos megtisztítása 11 millió forintjába került a terézvárosi önkormányzatnak.
Aki azonban a műemlék épület 65, javarészt magántulajdonban lévő lakás valamelyikének lakója, még nem lélegezhet fel. A múlt héten elindult ugyan az épületen belül az életveszély elhárítása – ezt a KÉSZ Zrt. végzi, az önkormányzat által kiírt, meghívásos pályázat alapján, nettó 167 millió forintért –, ám ettől még hónapokon ázhat az esőtől a második emelet, sőt, a víz lassan eléri az első emeletet is.
A KÉSZ Zrt.-nek ugyanis a pályázat alapján november elejéig kell befejeznie a harmadik szint letakarítását, hogy megkezdődhessen az ideiglenes tető felépítése.
„Most még építési területnek sem nyilvánítható a harmadik szint, hiszen az életveszély elhárításán dolgoznak a szakemberek. Állagmegóvási munkáról tehát még nem lehet szó” – mondta az önkormányzat által kirendelt statikus szakértő, aki a munkákat koordinálja. Lámer Géza szerint azonban szakaszosan már november előtt át lehet adni bizonyos részeket, hogy megkezdődjön az ideiglenes tető megtervezése, engedélyeztetése, és felépítése.
„Egyetlen szó sincs Lámer szakvéleményében arról, hogy meg kellene védeni az első emeletet és a földszintet.
Mindez az épület pusztulásának irányába hat”
– vetette ellen a társasház által felkért statikus építőmérnök. Nagy Elemér már korábban is az állagmegóvás fontosságáról beszélt, attól tartva, hogy enélkül az épületben akár kétmilliárd forint kár is keletkezhet. Becslése szerint ekkora összeggel jár, ha a 2400 négyzetméteres épület földszintje és első emelete is a második emelet sorsára jut, ahol vakolatig kell leverni mindent, vezetékeket és teljes padlóburkolatot kell cserélni.
Szerinte már rég engedni kellett volna, hogy a lakók a második emeletről elhozzák ingóságaikat, amelyek a tűz után – bár az oltáskor ezt a szintet már sok víz érte – még menthetők voltak.
„A második emeleten már rég esővédő fóliát kellett volna elhelyezni,
ezt öt brigád nagyon visszafogottan is három nap alatt elvégezte volna. Ehelyett öt hete ázik minden” – mondta Nagy. A víz elvezetését a lakások kádjai felé lejtett fóliákkal könnyedén meg lehetett volna oldani, olyan magasságban, hogy a lakók még alatta el is tudnak menni, így a pakolásra később is sor kerülhetett volna.
Az alapanyagot négyzetméterenként 500 forintra becsülte, így még ennek négyszeresét kitevő munkadíjjal együtt is kijött volna a rögzített fólia ötmillió forintból a teljes emeletre, megvédve a lakók vagyonát a további rongálódástól.
„Lámer a fóliázást elveti, bár mindig úgy beszél róla, mintha azt a romos harmadik emeleten kéne megcsinálni, mintha nem értené, hogy miről van szó.”
Nagy azt is nehezményezi, hogy mindeddig nem készült el az életveszélyes belső udvaron keresztül egy nehézállványzat, amely biztonságos bejárást adott volna a lakóknak. „Ezt egy ácsbrigád egyetlen nap alatt felállította volna. Ugyanolyan szerkezetről van szó, amilyen a járókelőket védi egy-egy homlokzatfelújításnál.”
Ennek hiányában a lakók, az életveszélyre hivatkozva eddig kétszer mehettek vissza lakásaikba: egyszer röviddel a tűz után néhány percre, majd három héttel később 20-40 percre. Hétfőtől már négy órát kapnak, ám sokak szerint ez kevés: a biztosítónak fel kell mérnie a kárt, a csomagolás, kipakolás csak utána indulhat meg, így a lakás teljes kiürítésére nincs idő.
A lakók nem értik, hogy
ha életveszélyes az épület, akkor erre a négy órára miért nem az,
ha viszont nincs veszély, akkor miért csak ennyi időt kapnak. Azt is kifogásolják, hogy mindenben az önkormányzat kijelölt statikusa dönt, miközben a munkálatok egy részét a társasház biztosításának kontójára akarja elvégeztetni az önkormányzat, amely csak 11 százalékos tulajdonosa az épületnek.
Nagy szerint az eddigi romeltakarítás mellett az első tíz napban a legfontosabb dolgokat el lehetett volna végezni:
Ebből több fázis szerinte párhuzamosan végezhető lett volna, a külső életveszély-elhárítás eközben is haladhatott volna.
A tűz eloltása óta a harmadikon az utolsó még lakott lakásba bedőlt egy fal, három kémény ledőlt, néhányat még vissza kell bontani, de a legtöbb Lámer szerint stabilizálható és megmenthető. Ez Nagy szerint viszont felesleges, mert a belső térre szánt kéményrészek habarcsa, téglaanyaga úgysem fogja kibírni, hogy éveken át tető nélkül álljon, így három év múlva úgyis bontás vár rájuk.
Az önkormányzat szerint a munkákat azonban muszáj volt szakaszolni. „Ketté kellett választani a feladatot, hogy az önkormányzat számára vállalható összeggel bonyolódjon le” – mondta Óvári.
Az alpolgármester szerint ráadásul rendkívül gyorsan jártak el, amikor a külső életveszély-elhárítás közben már tendert írtak ki a belső veszélyek elhárítására, így nem érheti a tétlenkedés vádja az önkormányzatot. A társasháznak nem is lenne pénze a teljes munkálat fedezésére, ezért is volt szükség az önkormányzat segítségére.
ami – feltéve, hogy a bruttó 200 millió forint körüli romeltakarítás ára reális – nem lesz elég.
A ház kálváriája nem a tűzzel, hanem azzal a 2000-ben kötött szerződéssel kezdődött, amelyben az akkor fideszes önkormányzat megbízta Arnon Epschtein cégét a műemlék épület tetejének felújításával. A Király utca 20. – Alfa 1. Kft.
2002 után a kerület szocialista irányítás alá került, és a kft.-t 2005-ben Fürst György alpolgármester révén Ariel Yom Tov cége váltotta – amely állítólag ugyanazon üzleti körhöz tartozik, mint Epschtein.
A cég több lakást megvéve a társasház 24 százalékos tulajdonosává vált, miközben a harmadik emeletet kivéve a lakók lehetőséget kaptak az önkormányzati lakások privatizálására. (Mára az önkormányzat tulajdona csak 11 százalék.)
A tetőtéri munka azonban lényegében nem haladt, a kft. viszont lebontotta a harmadik emeleti födémet, és egy lakás híján – amely lényegében egy építési terület közepébe csöppent – egybenyitotta a teljes szintet a tetőtérrel együtt. Mindezt úgy, hogy még az önkormányzat által birtokolt üres lakásokat is érintett, ráadásul
Az önkormányzat saját ingatlanjának elbontását nagyvonalú türelemmel nézte, az indoklás szerint azért, mert a terv szerint a lakásokat a kft. amúgy is megvette volna, és elképzelhető volt, hogy ezek a munkálatok szükségesek voltak ahhoz, hogy teljesüljön az eredeti feladat is, a tető kicserélése – most azonban úgy tűnik, épp ez
„Mi a tűz előtt mindent megtettünk: jeleztük az önkormányzatnak a bajt, tüntettünk, közleményt adtunk ki, feljelentést tettünk, amit illetékesség hiányára hivatkozva visszadobott a rendőrség” – mondta Makszim Norbert. A társasház tetőtéri bizottságának tagja szerint az önkormányzat azonban nem lépett, egészen 2012-ig. Ekkor ellehetetlenülés címén felmondta a szerződést, viszont így arra nem volt mód, hogy az eredeti állapot visszaállítását követelje a kft.-től.
A társasház – amely egy azóta megindult felszámolási eljárást is kért a másfél milliárdos tartozást felhalmozó kft. ellen – idén már az önkormányzat elleni pert fontolgatta, ehhez júliusban igazságügyi szakértőt is kapott, aki július elején bejárta az épületet, hogy felmérje, milyen kára származott a háznak az önkormányzat által megbízott kft. munkájából. (A kft. tulajdonosi körének négy további projektje van a kerületben, köztük a Király utca 40. alatti épület, amely a födém beomlása miatt augusztus 20-án vált életveszélyessé. Az offshore céghálózat és a Kodály köröndi palota korábbi helyzetéről az Átlátszó.hu írt részletesen.)
amelyet vélhetően a szigetelésen dolgozó munkások okoztak. Az ügyben nyomoz a rendőrség, a lakókat 2000-re visszamenőleg kihallgatják.
Lámer szerint alaptalan, a vád, hogy indokolatlanul kevesen dolgoznak az épületben. A munkák a biztonság figyelembe vétele mellett a lehető leggyorsabban zajlanak. Hogy kívülről nem látszik a lázas munka, az azért van, mert belül folyik.
Két nap alatt már 30 köbméter sittet termelt le a harmadik emeletről a KÉSZ Zrt. Lámer szerint csak a helyzetet nem ismerő mondhatja, hogy sokkal több ember dolgozhatna az életveszélyes terepen, ahol most legfeljebb húsz, később harminc ember munkája végezhető biztonságosan.
A lakók viszont attól tartanak, hogy a gyorsan romló állapotú palotából végül kikényszerítik őket.
Ha a szakértő használhatónak nyilvánítja, akkor a lakók visszatérhetnek az épületbe
– igyekezett megnyugtatni a kedélyeket Óvári a feltételes mondattal.
Még kiszolgáltatottabbak azok, akik éveken át albérletbe kényszerülnek. Állítólag volt, akit már meg is keresett egy ügynökség, hogy nyolcmillió forintért megvegye a néhány hete még jóval értékesebb ingatlant.
Lámer szerint azonban az ideiglenes tető elkészültével megindulhat a közművek visszaállítása – leválasztva a harmadik emeletet –, majd a penésztelenítés után az ÁNTSZ ellenőrzése, hogy aztán a lakók visszatérhessenek a lakhatóvá nyilvánított épületbe.
A műemlék épület státusza ugyanakkor a történtek ellenére nincs veszélyben. „Elégett a tető, de 80 százaléka a műemléki homlokzatnak áll. A tartószerkezet 80 százaléka is a helyén van” – mondta a statikus. A szakember szerint a födémek téglaboltozatait tartó acélgerendák komoly rozsdásodásához évtizedek kellenek. A téglák is jó teherbírásúak, „az ázás nem tesz nekik jót”, de több hónapot kibírhatnak.
Az igazi vagyon tehát akkor is megmarad, ha a lakók számára az épület használhatatlanná válna.