Ide születtünk

Miskolcon születtem, ahogy a férjem is. Szüleim is, nagyszüleim is tősgyökeres miskolciak. Gyerekkoromban az Álmos utcában éltünk, a számozott utcákba tizennégy éve költöztünk. Ebben a lakásban 6 éve élek, amikor összekerültem a férjemmel. Ő több mint 30 éve ebben 36 négyzetméteres lakásban lakik, határozatlan idejű bérleti szerződéssel. 

Kifizettem a villanyt, elmaradtam a lakbérrel

Hatan lakunk ebben a lakásban, három gyerekemmel, a férjemmel és a férjem unokaöccsével. Tavaly kikapcsolták az áramot, és csak nemrég tudtam visszahozatni a villanyórát. Több mint 100 ezer forintot kellett kifizetnem érte, de közben meg a lakbérrel maradtunk el, 36 ezer forinttal.

Három hónapja volt kint a MIK-től egy ember, és megállapodtunk, hogy be kell fizetnünk 20 ezer forintot, a többit részletben. A másik hónapban vittem is a pénzt, de akkor meg már nem engedték a részletfizetést. Júliusban volt a tárgyalás. Én hajlandó lettem volna egy összegben is kifizetni az elmaradást, de azt mondták, hogy úgysem kapjuk vissza a bérleti jogot. Most már a perköltséggel együtt vagy 80 ezer forint a tartozásunk. 

Dolgoztunk, amíg lehetett

Az 56 éves férjem alkalmi munkákból kap valamit, már több mint 2 éve nem hívják be közmunkára. Korábban a Városgazdánál dolgozott, előtte a Vasgyárban, több mint 30 éve van bedolgozva. Most is maszekolni van házaknál. De az egyetlen állandó bevételünk most csak a három gyerek után járó családi. Én most gyesen vagyok a legkisebb fiammal, előtte a Városgazdánál dolgoztam, ahogy ezen a környéken szinte mindenki.

Nem várjuk meg a gyámügyet

Szeptember 2-án kell kiköltöznünk, de még nem tudjuk, hogy hová. Lehet, hogy anyámékhoz költözünk, de az is lehet, hogy a húgomék telkén húzzuk meg magunkat a Lyukóvölgyben. A másik nővéremhez nem mehetünk, mert tőle is most vették el a bérleti jogot. Régebben volt tartozása, de közben kifizette, és nem is tudta, hogy felbontották a szerződését. 

Nem várom meg a rendőrséget, meg a gyámhatóságot, az semmit nem old meg, ha erőszakkal itt maradunk. Nem volt soha semmilyen rendőrségi ügyünk sem nekem, sem a férjemnek, most sem akarjuk, hogy a rendőröket hívja ránk a MIK. 

Itt születtünk

Asszony: Eredeti miskolciak vagyunk. Ide születtek még a dédszüleink is. 1991-ben költöztünk a számozott utcákba. Itt született mind a négy gyermekem, itt neveltem fel, itt iskoláztattam ki őket. Három felnőtt lányom van és egy 13 éves kisfiam. Van hét unokám. A Lenin kohászatban dolgoztam évekig, de kilyukadt a tüdőm és leszázalékoltak. Huszonöt éve le vagyok százalékolva. 

Férj: A kohászatban dolgoztam 84-től 88-ig, aztán az acélgyárban 92-ig. Azóta csak köztisztasági munkák vannak itt a városban.

Dolgozunk és dolgozni akarunk

Asszony: Mind a három lányom, mind a három vőm és a férjem is mind dolgoznak. A 25 éves lányom tovább szeretne tanulni. Bolti eladó, számítógép-kezelő, de ő is csak a Városgazdánál kap munkát. 

Férj: Most a Csavaros parkban vagyok segédmunkás, de csak 2-3 hónapos munkát kapunk, utána segély.  Azt mondják, hogy a romák nem akarnak dolgozni. Csak el kellett volna jönni a Munkaügyi Központba most májusban. A romák majdhogynem összeverekedtek a munkáért, legalább háromszáz roma volt, csak úgy tülekedtek azért az ötvenezer forintos munkáért.  

Felújítottuk, karbantartottuk a lakást

Férj: Korábban a Hatodik utcában laktunk, tíz éve onnan költöztünk ide. Szoba-konyhás, fürdő nincs, a WC kint van. Hétezer forint a lakbér, nyolcezer a villany. Fizetünk a szeméthordásért, meg elvileg a WC szippantásért is, de még egyszer sem szippantották ki. Az udvarunkat nagyon szeretjük, szép füves, az unokák szeretnek itt lenni. Kályhával fűtöttünk az elmúlt két télen, de a gázt bevezettük, csak nem tudtuk fizetni, ezért visszavettük a kályhát. Ha kérünk valamit a MIK-től, azt mondják, hogy nincs rá keret. Tavasszal megvettük a tapétát, hogy újra kitapétázzuk a lakást, meg le akartuk cserélni az egyik ajtót is, de most már nem fogjuk.

Betegségek keserítik az életemet

Asszony: A tüdőbetegségem miatt oxigénpalackon és porlasztógépen élek. 24 órából 18 órát oxigénpalackon kell lennem, 12 órát a porlasztógépet is be kell kapcsolni.

Az elmúlt években elveszítettem a szüleimet és mind a hat testvéremet. Volt, aki a karjaimban halt meg. Ez annyira megviselt, hogy idegileg teljesen kikészültem. Többször voltam kórházban. Nagyon sok gyógyszerrel küszködök. Volt, hogy véletlenül megmérgeztem magam, mert nem tudtam, hogy mit szedek be. Azóta csak a gyerekeim adhatják be a tablettákat.

Becsaptak minket

Asszony: 2005 januárjában elcseréltük a lakást erre, ezért a határozatlan idejű szerződésünket felváltották határázott idejűre, tíz évre. Tehát még eleve fél évünk lenne a szerződésből, de most mégis azt írták, hogy hó végén mennünk kell. Nincs és nem is volt tartozásunk. Pedig májusban még kint voltak a MIK-től, azt mondták, hogy szépen rendben tartjuk a házat, nincs elmaradásunk, ezért valami új rendelet szerint kaphatunk cserelakást és augusztus 31-ével már az új lakásban lehetünk. Most meg letagadják, pedig még egy papírt is aláírattak velem, csak nem adtak belőle. A lányom olvasta fel, mert éppen nagyon beteg voltam. Ügyvédet fogadtam, hogy bebizonyítsam az igazam. Ma voltunk a MIK-ben és szembesítettem az urat, nem tagadta, hogy volt kint, de azt mondta, hogy nem tud mit tenni, mert nem ő dönt. Még a pénzt is elfogadtuk volna, hogy lakást vásároljunk, de azt sem adnak.

Mi lesz, ha kilakoltatnak? 

Asszony: Most ha az utcára kitesznek, ezzel hogy mentem meg az életemet? Honnan engedem el az iskolás gyerekemet az iskolába? 31 hétre született agyvérzéssel, speciális kezelésre szorul ő is. Öngyilkos leszek, ha engem kitesznek a lakásból. 

Itt születtem

Ebbe a lakásba születtem, ide vagyok bejelentkezve, én mindig is itt laktam. Volt egy időszak, amikor albérletbe mentem, mert nem jöttünk ki anyuékkal. A szüleim is Miskolcon születtek, itt dolgoztak a vasgyárban, meg a Városgazdánál évek óta. 

Mindig dolgoztunk

Anyámat 18 féle betegséggel kezelik, de akkor is dolgozik. Most felmentek Pestre dolgozni. Nekem házvezetőnői papírom is van, de mi csak a Városgazdánál és a Kistérségnél dolgoztunk mindig is, néha a csokoládégyárban, ahol nem volt megkülönböztetés. Máshol sokszor megkaptam, hogy betelt az állás, amikor megláttak, de már nem is érdekel. Jó a Városgazda is, csak lenne folyamatos munka. 

Három napja lett vége a Városgazdánál a munkának, a férjem tanfolyamra jár, így meg tudtuk osztani, hogy ki legyen a gyerekekkel, ki vigye oviba, iskolába őket. 

A nagyfiunk építész akar lenni

Két fiam van. Asztmásak, de már nem tartós betegek. Jó lenne egy normális kis lakás, ahol van benti WC. A nagyfiú most megy ötödikbe, olyanokat mond, hogy az édesapjával csak nézünk egymásra. Látja, hogy az apjával fizikai munkát végzünk, mennünk kell esőben-hóban, mindig mondja, anya én nem fogok így dolgozni, mint ti. Harmadikos korától ezt mondja, én magasépítész-mérnök akarok lenni, azzal a szakmával szépen fogok keresni, és segíteni foglak titeket. A könny is kicsordul a szemünkből, mikor hallgatjuk.

Elmaradtunk a lakbérrel

Sajnos anyuék kevés jövedelemből éltek, és amikor külön laktunk, elmaradtak a lakbérrel, körülbelül negyvenezer forinttal. Visszajöttünk. Aztán az adósságkezelő és az egri érsek segítettek, sőt, túl is fizették az elmaradást. Édesapám templomba járó ember, és jó kapcsolatot ápol az egyházzal. Most úgy vagyunk, hogy jövő decemberig ki van fizetve a lakbér előre. Idén áprilisban volt a tárgyalás, de akkor már ki volt fizetve a hátralék, kértem is, hogy adják vissza a bérleti jogviszonyt. Nem is kértem vissza a határozatlan idejű szerződést, hanem azt mondtam, hogy adják meg határozott időre. Azt a választ kaptam, hogy nem hajlandók szerződést kötni, el kell hagynom a lakást. Hogy mikor, még nem mondták meg. De azt nem mondták, hogy a többlettel mi lesz, menjek a gyerekekkel az utcára pénz nélkül, fogjam a nagyvilágot a kezembe?

Tartozás 

Nulla forint tartozásunk van. Volt régebben elmaradásunk, két hónapnyi, de soha sem vártam meg a felszólítást, hanem magamtól mentem be a MIK-hez. Amikor a szociális segélyből visszamentem dolgozni, akkor ki is fizettem az elmaradást. Inkább a gyerekek szájából elvettem az ételt, de akkor is kifizettem a számlákat. 

Ide születtünk

Tősgyökeres miskolciak vagyunk, ide születtünk. Édesapám, édesanyám, a nagyszüleim, de még az ő őseik is ideszülettek. Anyám a köztisztasági vállalatnál dolgozott 32 évet, három hónappal a nyugdíjazása előtt halt meg. Mindig a Városgazdánál dolgoztunk, vagy a Kistérségnél. Nekünk ez jutott. Igaz, hogy a mi hibánkból is, mert nem végeztünk iskolát. De szerintem nagyon sok olyat tudnék mutatni, akik iskolával is a Városgazdánál dolgoznak, mert egyszerűen más lehetőség nincs. Utcatakarítást végzünk, de idős néniknél is szoktam takarítani heti néhány alkalommal. 

Felújítottuk a lakást

Tizenhárom éve a Békeszállón (Miskolc egyik szegregátuma – a szerk.) laktunk, de amikor felszámolták, nem volt ez a hercehurca, mint most. Akik normálisan fizettek, azoknak három lakást felajánlottak, ennyi. Direkt ide akartam jönni, mondtam, hogy én inkább felújítom a lakást. Először a Hetedik utcában kaptunk lakást. A vasak kilógtak a falból, olyan lepusztult volt, felújítottuk. De közben lett egy cserém, mert a fiam megnősült és már nem fértünk el. Akkor jöttünk ide, a Kilencedik utcába, mert volt az udvaron egy melléképület, amit megcsináltunk nekik szoba-konyhának. Becsületesen felújítottam, lakhatóvá tettem ezt a lakást is, mert ez is igen le volt pusztítva.

Na most, a középső lányom is férjhez ment, a kisház mögé felhúztunk egy szoba-konyhát nekik is. De nem csak úgy megépítettük, hanem kértem engedélyt a földhivataltól, még tervrajzot is csináltattam. Úgy állapodtunk meg a tanáccsal, hogy a fennmaradási engedélyt megadják rá, de megmondták, hogy semmit nem fogok ezért kapni, ha szanálják az épületet.  

Bevezettük a gázt is, de ha tudom, hogy ez lesz a vége, akkor egy forintot nem költök rá. Összesen szerintem másfélmillió forintot költöttünk a házra. 

Szép családom van

Három gyerekem van, mind felnőttek, hat unokám van. Mind velünk élnek. Normálisan élünk, a gyerekek nem a cigány iskolába járnak. A lányunokám a Kafkába jár, a két fiú meg a Könyves Kálmánba. A kislány táncolni jár, versenyekre megy az iskolával, a fiúk itt fociznak a DVTK-ban. Renátó és Richárd, másodikba mennek, kitűnő tanulók. A lány ötödikes, külön táncórákat vesz délutánonként, négyes tanuló.

Mi lesz, ha el kell mennünk?

Amikor erre a lakásra cseréltük a Hetedik utcait, tíz éves, határozott idejűre cserélték a határozatlan idejű bérleti szerződést. Nekünk azt mondták, hogy aki rendesen fizet, és rendben tartja a lakást, annak nem lesz félnivalója azután sem. Többször is beadtam hosszabbítási kérelmet a MIK felé, de semmit nem kaptam, csak annyit, hogy nyolcadik hó 31-én lejár a szerződés, és még aznap ürítsük ki.

Nem az a baj, hogy innen mennünk kell, én megmondom őszintén – a Békeszállót is felszámolták, így kerültünk ide - csak adtak volna egy másik lakást. Kértünk cserelakást is, de semmi választ nem kaptunk.

Hova menjek? Ez a kérdés. Tizenegyenen lakunk itt a házban és a két szoba-konyhában hat kiskorú gyerekkel, akik óvodába, iskolába járnak. Elveszik az álmaikat a gyerekektől?

Nem tettünk félre, mert minden pénzünket a lakásba öltük. Én megcsókolom annak az embernek a kezét, aki kijön abból az ötvenezer forintból, úgy, hogy fizeti a rezsit, lakbért, mindent. Itt idős emberek vannak, dolgozó emberek vannak, szegény emberek vannak.

Mi is magyarnak születtünk, a személyi igazolványomba az van beleírva, hogy magyar állampolgár.

Ide születtünk

A kisebbik lányommal és a négy unokámmal élek ebben a lakásban, a feleségem meghalt évekkel ezelőtt. Én már megszoktam, 30 éve itt élek. Tősgyökeres miskolci vagyok, a szüleim is ideszülettek. 

Ledolgoztam az életem

Előrehozott öregségi nyugdíjas vagyok. Ezelőtt a kohászatnál dolgoztam 39 év és 310 napot. Segédmunkás, aztán sokáig olvasztár voltam, mindig azt csináltam, amit kellett. Két lány van nekem meg hat unokám. A kistérségnél dolgoznak a lányaim. Az unokáim ide a stadion mellé járnak iskolába. 

Harminc év után kitesznek az utcára

Júliusban voltam a MIK-ben, azt mondta nekem ott egy nő, hogy jöjjek vissza augusztus 15-én és meghosszabbítják a szerződést. Meg is kérdeztem, mert hallottam én is, hogy nem fogják meghosszabbítani. Erre azt mondja, hogy honnan hallok én ilyeneket, ő nem is hallott még olyat, hogy aki fizet, annak nem hosszabbítják meg a szerződését. Tizedike környékén mentem vissza, erre azt mondják, hogy uram, már nem lehet meghosszabbítani. Ki kell menni a lakásból. Azt mondták, hogy elsején, vagy másodikán jönnek kipakolni. Semmi elmaradásom sincs, még az ehavit is befizettem.

Aztán az embernek küldenek egy papírt, hogy kiteszik az utcára. Itt a nyolcadik utcába legalább 4-5 családnak mennie kell. Hova menjen az ember az erdőbe, vagy sátorozni? Az embernek hol van olyan drágasága, hogy tartalék?! Nincsen, akihez mehetnénk. A nagy lányomnak a hatodik utcában lakik és ugyanez a papírja van, mint nekem. Még oda sem tudunk beköltözni, mert nekik is menniük kell.

Milyen terve legyen az embernek? Esetleg elmegy hajléktalannak, csőlakónak, máshova nem tud elmenni.