Néhány jószívű munkásnak köszönhetően leaszfaltozták a makói Sarkantyú utcát, illetve csak azt a 20 méteres szakaszát, ahol a legjárhatatlanabb volt.

Azt mondták, ez az anyag kimaradt valahol, sajnálták elvinni, inkább leterítették itt nekünk. Alapja nincs, a fölvágott földes utcára, a gödrökbe öntötték bele. Ide hozzánk eddig nem értek el a rendes úttal, pedig sokszor volt már, hogy méregették, és mi bele is fizetnénk

- mondta a Délmagyarnak az egyik ott lakó asszony.

A csoda augusztus 18-án történt meg a Közgépet is magában foglaló, csatornaépítő Makó-OEK Konzorcium munkásainak jóvoltából. Az anyag a csatornázás utáni úthelyreállításról maradt meg, amit a makói utcák több mint 90 százalékán elvégeztek.

Kivéve a kétszáz méter hosszú Sarkantyú utcán, ahol az aszfaltutat a lap szerint úgy várják, mint a Messiást.

Egy hónapja temettük el szegény férjemet. A mentősök, amikor hazaértek vele, ölben hozták be ide. Az utcabeli idős nénihez az orvosa úgy jön be, hogy a kocsit kinn hagyja, ahol meg tud vele állni. A kukásautó kétszer beleborult az árokba, azóta nem mer bejönni, ki kell húzni a kukát az aszfalthoz ürítéskor, és aztán vissza, nehogy eltűnjön  

- panaszkodik az asszony, aki szembe szomszédjával együtt kapával szokta elegyengetni az utat, ha egy nagyobb autó feltöri.

A két asszony nagyon reméli, hogy egyszer nem csak véletlenül téved a Sarkantyú utcába egy útépítő csapat.