Évekig százezreket szakíthattak a rendőrök, ha beperelték a róluk felismerhető felvételeket közlő lapokat, csatornákat. Az elképesztő gyakorlatot két éve még a Kúria is szentesítette, egy a bíróságokra nézve azóta kötelező döntéssel. A legközelebbi ország, ahol hasonló a gyakorlat, Azerbajdzsán. Az Alkotmánybíróság (AB) mai döntése azonban véget vetett az őrületnek.
2011 tavaszán az Index a rendvédelmi szakszervezetek tüntetéséről tudósított: a részt vevő tűzoltók és rendőrök egészen a Parlament főlépcsőjéig vonultak előre, füstbe borítva a Kossuth teret, az elmaradt járandóságaik és az új, sérelmes nyugdíjszabályok miatt tiltakozva.
A cikkhez készült fotók között kettő olyan is volt, melyen a rendezvényt biztosító, szolgálatot teljesítő rendőrök felismerték magukat. Azt tették, amit 2007 óta sok tucat kollégájuk: arra hivatkozva hogy nem közszereplők, pert indítottak, mivel szerintük sérült a személyiségi joguk, amikor felismerhető felvételt jelentettünk meg róluk az engedélyük nélkül.
Garamvölgyi László volt ORFK-szóvivő a rendőrök pereskedési kedvét arra vezette vissza, hogy sok olyan, vidéken élő rendőr szolgál Budapesten, akik otthon nem szeretik bevallani, hogy mit dolgoznak a fővárosban, és ezért lépnek fel az arcukat megmutató sajtótermékek ellen.
A jogász körökben bevett vélekedés szerint az ilyen ügyek bírósági megítélésében az adatvédelmi ombudsman Péterfalvi Attila 2007-es állásfoglalása jelentette a fordulópontot, mely szerint a rendőr nem közszereplő, a képmását nem lehet közölni a beleegyezése nélkül. Ekkortól egyes ügyvédi irodák külön „üzletet” alapoztak arra, hogy megkeressék a sajtóban megjelenő felvételeken beazonosítható rendőröket, és a biztos kártérítés reményében rávegyék őket a perindításra.
Ahogy az előző években soktucatnyi kollégájuk, az Indexet perlő rendőrök is sikerrel jártak: az eljáró bíróságok első fokon, majd jogerősen is megállapították a jogsértést. A fotókat kénytelenek voltunk eltávolítani a képgalériából, ám a dolog inkább a pénzről szólt: a rendőröket képviselő ügyvédi iroda a már bevált koreográfia szerint peren kívül próbált a jogsértésre alapozva kártérítést kialkudni.
Az ilyen ügyekben a szokásos tarifa az Index ügyvédje, Bodolai László szerint 100 és 400 ezer forint között mozgott. Ha nem sikerült megegyezni, kártérítési per következett, ahol előbb-utóbb jelentős summa ütötte a rendőrök markát. Igaz, az utóbbi időben az összeg jelentősen csökkent, a bíróságok igyekeztek visszanyesni a túlzott kárigényeket.
Hét év alatt egyetlen eset volt, amikor egy bíróság – a Pécsi Ítélőtábla – másképp döntött, nem tartva szükségesnek a rendőr arcának kitakarását. Csakhogy nem sokkal később, 2012 novemberében a Kúria az ilyen ügyekben ítélkező bíróságok számára kötelezően követendő jogegységi döntést hozott. Ebben kimondták, hogy a szolgálatot teljesítő rendőr nem közszereplő, a róla készített, őt beazonosító kép- vagy hangfelvétel csak az engedélyével közölhető. Vagyis az engedélye nélkül csak olyan fotót lehet publikálni, amin ki van takarva az arca.
Innentől nem volt apelláta: bár az ítéletek addig is nekik kedveztek, a rendőrök ezzel olyan adut kaptak a kezükbe, ami eleve eldöntötte az összes ilyen per kimenetelét. A kialakult helyzet abszurditását jelzi, hogy az Index ügyvédje még olyan esetre is emlékszik, amikor a bíró a jogsértés súlyosságának mérlegelésekor, illetve megállapításakor még azt is figyelembe vette, hogy a mozgókép sajátosságai miatt a videón egy másodpercig látszó rendőrt fizikailag 24 képkocka örökítette meg.
A rögzült ítélkezési gyakorlat a médiát más országokban elképzelhetetlen fokú óvatosságra kényszerítette. Az alábbi videó jól illusztrálja a helyzetet:
A sajtót képviselő ügyvédek és az ügyben beadványok sorát író jogvédők érveit a bíróságok lesöpörték. Pedig azok egyáltalán nem voltak nyakatekertek, csak teljesen másképp közelítettek a kérdéshez.
Nem azzal a polgári jogi kérdéssel foglalkoztak, hogy közszereplő-e a szolgálatban lévő rendőr. Azt hangsúlyozták, hogy az intézkedő rendőr például a politikai demonstrációkon nem mint egyén, hanem mint az állam közhatalmat gyakorló képviselője van jelen, ezért az állampolgároknak joguk van tájékozódni a tevékenységéről. Ebben a szemléletben az egyén joga, hogy kikényszeríthesse az államtól a hatalomgyakorláshoz kapcsolódók személyével és tevékenységével összefüggő információkat.
Egyebek mellett épp azért élvez kiemelt alkotmányos védelmet a közügyek vitathatóságát biztosító sajtószabadság, hogy a polgárok e joga ne csorbuljon: a rendőr és a média konfliktusában a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül ezt az alkotmányos szempontot – érvelt a kitakart rendőrfotók ellentábora.
Elismerték, hogy a szolgálatot teljesítő rendőr képmása személyes adat, ám nézetük szerint intézkedés közben az arcképük elválaszthatatlanul összefügg a közhatalom gyakorlásával, ezért közérdekből nyilvános, és a közlése nem vonhat maga után polgári felelősséget. Kivéve persze, ha a közlés öncélú és sérti a rendőr emberi méltóságát.
Ezeket az érveket a bíróságok nem méltányolták, ezért miután az összes jogorvoslati lehetőséget kimerítette, az Index 2013-ban a fenti érvelésen alapuló panasszal fordult az AB-hoz.
Ma kihirdetett határozatában az Alkotmánybíróság lapunknak és a beadványt ügyvédként megfogalmazó Majtényi László volt adatvédelmi biztosnak adott igazat. Az Alkotmány és a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek áttekintése és értékelése alapján az AB a következőket szögezte le:
Az AB elnöke, Paczolay Péter által jegyzett határozattal három alkotmánybíró nem értett egyet. Dienes-Oehm Egon (Balsai István által is osztott) véleménye szerint a határozat indoklása „ténybírósági feladatokat is ellátva és megalapozatlanul részesíti előnyben a véleménynyilvánítás, sajtó- és szólásszabadság jogát a személyes adatok védelmével szemben”, ezért a jogerős ítéletet kellett volna helyben hagyni.
Ugyanerre a következtetésre jutott Pokol Béla is, aki szerint a rendőrök azonosító számának láthatósága szükség esetén elég biztosíték a felelősségre vonásukhoz, viszont az arcképük nyilvánosságra hozatala sérti a magánszférájukat, ezért a fotók kimaszkolását tartja a jó és alkotmányos kompromisszumnak.
Az AB döntését fontos győzelemnek nevezte az Index indítványában közreműködő Majtényi László alkotmányjogász. Mint mondta, a rendőr nem lehet „arc nélküli lovag”, a 2006-os események, amikor az erőszakoskodó, maszkos rendőröknek furcsa mód még az azonosító jelvényük is „elveszett”, szerinte pontosan azt mutatták meg, hogy milyen veszélyes, ha a rendőr beazonosíthatatlan. Ha a rendőrök tudják, hogy az intézkedésükről készült sajtófotókon arccal fognak szerepelni, az önmagában önmérsékletre sarkallja őket, aminek a jövőre nézve óriási a jelentősége.
Az AB döntésének az Index konkrét ügyén és a Majtényi által elmondottakon túl fontos következménye az is, hogy bezárja a kaput a róluk felismerhető felvételt publikáló lapokat százezrekért perlő rendőrök előtt. Hiába hozott ugyanis a Kúria ezzel ellentétes döntést, az AB döntése mindenkire, így a bíróságokra nézve is kötelező. Amennyiben mégis újabb, a sajtót elmarasztaló ítélet születne, azzal ugyanúgy az esetjogi, azaz precedensalapon dolgozó Alkotmánybírósághoz lehetne fordulni, ahogy most az Index tette.
A rendőri képmások problémájának érdekessége, hogy az Index ügyén alapuló beadványt, amit Bodrogi Bea médiajogász készített, épp a múlt héten fogadta be a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is. Ennek sorsa feltehetően azon is múlik, hogy mit lép a Kúria az AB mai döntése nyomán, visszavonják-e a 2012-es jogegységi határozatot.