Gulyás Gergelynek a munkáját nagyra becsülöm és irigylésre méltóan vegyes csodálattal tekintek arra, hogy neki nincs nála idősebb emberek véleményére vagy másként gondolkodók véleményére szüksége.
− nyilatkozta Lázár János a Népszabadságnak a vele készült interjúban párttársa kritikájára, miszerint nem volt a legszerncsésebb döntés, hogy Zoltai Gusztávot, egykori MZSIHISZ-vezetőt alkalmazza tanácsadóként, mivel annak kommunista munkásőr múltja ellentétben áll az Alaptörvény értékrendjével.
Remélem, hogy a megszólalókat nem az irritálja a legjobban, hogy a következő hónapokban megpróbálok majd konszenzust teremteni mindazon kérdésekben, melyek a Zsidó Közösségi Kerekasztal tárgyaláson napirenden szerepeltek. Ez Schmidt Mária főigazgató asszony munkáját is érinti, hiszen a Sorsok Háza meggyőződésem szerint nem jöhet létre a holokauszt-túlélők támogatása nélkül.
− ezt pedig már Schmidt Mária kritikájára reagálta Lázár, finoman jelezve, hogy Schmidt nem igazán volt sikeres a konszenzus kialakításában.
Az interjú nagy részében tehát azt feszegetik, nem gondolkodott-e még Lázár azon, hogy nem kellene Zoltai Gusztávot tanácsadóként alkalmazni, azt a Zoltait, akit a Fideszen belül is rengetegen támadnak, ráadásul a pletyka szerint a MAZSIHISZ éléről is csúnyán távozott a szervezet pénzügyi átvilágítása után.
Lázár pedig a kritikák ellenére kitart Zoltai mellet, mivel − saját szavaival − egyrészt:
másrészt:
Lázár szerint döbbenetes, hogy a zsidó közösség úgy fogja föl a mostani kormánnyal való tárgyalássorozatot, mintha az háború lenne, és árulónak tekint a tagjai közül bárkit, aki szóba áll a kormánypártok képviselőivel, vagy a kormányzat vezetőivel.