Miután a Miniszterelnökség ráküldte a Kehit a norvégos civilekre, a norvég kormány és a szervezetek rögtön jelezték: jogtalan a vizsgálat, mert a Kehinek nincs lehetősége ellenőrizni őket. A politikai indítékoktól eltávolodva, most tisztán a jogszabályok alapján azt nézzük meg, ki mivel érvel.
Magyarország EU-csatlakozása környékén Norvégia, Izland és Liechtenstein kötött egy nemzetközi szerződést Magyarországgal, hogy pénzt fogunk kapni ettől a három nagyon fejlett országtól (hogy miért kell pénzt osztani a három országnak, arról itt olvashat bővebben). Ennek a pénznek a nagyobbik része gazdaságfejlesztésre megy – ezt a magyar kormány osztja szét. A kisebbik részét civil szervezetek kaphatják meg, ezt a kormánytól független rendszerben ítélik oda. Az EU-csatlakozás idején kötött szerződésben megegyeztek, hogy – más szervezetek mellett – a már akkor is létező Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is ellenőrzi a pénzek szétosztását és felhasználását.
2011-ben újrakötötték ezt a megállapodást: ebből viszont teljes egészében kimaradt a Kehi, a szerződés magyar ellenőrzési szervként csak az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóságot (EUTAF) említi. Az EUTAF magyar fennhatóság alatt áll, a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítja. Ráadásul a Norvég Alap civil szervezeteket támogató részének ellenőrzésére a norvégok szerint csak a nemzetközi ellenőrző szerv jogosult.
Ráadásul egy másik (a norvégok és az EU között létrejött) nemzetközi szerződés alapján létrehoztak egy szabályzatot is a finanszírozási programok lebonyolításáról, ami így fogalmaz:
a Kedvezményezett Államot nem terheli felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.
A norvégok és a civilek szerint ez a két dolog (az új szerződés nem említi a Kehit és a szabályzat kizárja a kedvezményezett államok felelősségét) azt jelenti, hogy a Kehinek nincs ellenőrzési joga, hiszen egy másik szervet jelöltek ki az ellenőrzésre.
A nemzetközi szerződés foglalkozik az ellenőrzés kérdésével, és egy teljesen más rendszert állít fel erre, a szabályzat is külön részletezi, hogy hogyan kell ellenőrizni a norvég támogatások. A norvég álláspont szerint ez azt jelenti, hogy a szerződés megkötésekor megegyeztek Magyarországgal az ellenőrzésről, ebben pedig szó sincs a Kehiről.
A Kehi álláspontja szerint viszont a nemzetközi szerződésekben semmi sem tiltja, hogy a Kehi ellenőrizze a civileket, szóval akkor miért ne? A Kehi szerint ráadásul az államháztartásról szóló törvény feljogosítja őket arra, hogy a külföldről érkező támogatások felhasználását is ellenőrizzék.
A szabályzat fenti részét a Kehi például úgy értelmezi, hogy az csak a magyar állam „felelősséget” zárja ki, azt nem, hogy Magyarország önszántából pluszellenőrzést végezzen. A norvég–magyar nemzetközi szerződés szerint pedig:
„A Felek egyetértenek abban, hogy az EGT Finanszírozási Mechanizmus ... minden végrehajtási szakasza során a legmagasabb fokú átláthatóságot, elszámolhatóságot és költséghatékonyságot biztosítják, csakúgy mint a jó kormányzás, a fenntartható fejlődés, a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség elveit.
A Kedvezményezett ország köteles kezdeményezően fellépni annak érdekében, hogy ezen elvek ... minden szinten érvényesüljenek.”
A Kehi szerint az ő ellenőrzésük a „kezdeményező fellépés” része, ami nemcsak joguk, de kötelességük is. A Társaság a Szabadságjogokért levelezett a Kehivel erről a kérdésről, szerintük az állami szervnek egyáltalán nincs igaza:
Nyilvánvaló, hogy amennyiben egy szerződés rendez egy kérdést – jelen esetben az ellenőrzésre jogosult szervet –, akkor az egyik szerződő fél nem teheti meg, hogy önkényesen saját maga jelöl ki ellenőrző szervet és hajt végre ellenőrzéseket.
Ha túllendülünk a nemzetközi szerződésen, a civilek szerint a magyar törvény alapján sincs joga a Kehinek az ellenőrzésre (a törvény és a nemzetközi szerződés viszonyáról még szó lesz). A Kehi a vizsgálat megindításakor az államháztartásról szóló törvényre hivatkozott, eszerint a Kehi ellenőrzési jogköre kiterjed az alapítványok, egyesületek számára adott
költségvetési támogatások és az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott más támogatások – ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is – ellenőrzésére.
A TASZ jogászai szerint az „ideértve” szó miatt a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatások közül csak azokat ellenőrizheti a Kehi, amelyek „költségvetési támogatások” vagy ”az államháztartás központi alrendszeréből” érkeznek. Vagyis amelyek keresztülfolynak a magyar költségvetésen, mint például az EU-s támogatások.
A norvégok viszont közvetlenül utalják a pénzt a civileknek, az nem folyik át a magyar költségvetésen.
Amikor néhány napja Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert kérdeztük a vizsgálatról, ő azt mondta, hogy a nemzetközi szerződés nem egyértelmű ebben a kérdésben (ezt láttuk is az előbb), ráadásul a nemzetközi szerződésekről szóló nemzetközi szerződés sem ad eligazítást a kérdésben. A miniszter minden bizonnyal a szerződések jogáról szóló 1969-es bécsi egyezményre utalt, ami arról szól, hogy az államok között kötött szerződéseket hogyan kell megkötni, végrehajtani és értelmezni.
A mostani kérdés onnan indul, hogy vajon a saját törvénye alapján elmenekülhet-e egy ország a szerződéses kötelezettségei elől? Vagyis például, ha Magyarország köt egy szerződést a piréz állammal arról, hogy egymillió euróért ad neki szürkemarhát, amit a pirézek ki is fizetnek, majd másnap hoz egy törvényt az Országgyűlés, hogy szürkemarhát nem lehet külföldre eladni, akkor mi történik? Ez ugye azért lenne furcsa, mert így bármelyik ország menekülhetne a nemzetközi szerződések elől, csak hoznia kellene odahaza egy új törvényt. Így pedig hamar meginogna a nemzetközi bizalom, és nem lenne értelme szerződéseket kötni. Ezt a szabályt ki is mondja a Lázár által emlegetett bécsi egyezmény.
A bécsi egyezmény rendelkezik arról is, hogy hogyan kell értelmezni a nemzetközi szerződéseket: figyelembe kell venni például a felek közötti előzetes vagy utólagos megállapodásokat, vagy a szerződés megkötése után kialakult gyakorlatot.
Ezek alapján írt Székely László ombudsman a civil szervezetek panasza után egy levelet Lázárnak, amiben amellett érvelt, hogy a Kehi jogkörének vizsgálatakor nem elég csak a magyar törvényeket nézni (hiszen akkor mit sem érne a nemzetközi szerződés), hanem figyelemmel kell lenni a norvégokkal kötött szerződésre, azon belül (a magyar mellett) a norvég értelmezésre is. Az ombudsman arra kérte ezért Lázárt, hogy egyeztessen a norvégokkal, és közösen állapodjanak meg a Kehi vizsgálati jogköréről.
Ennek ellenére a Kehi tovább vizsgálódik.
Forrás: a TASZ Kehivel folytatott levelezése és az ombudsman ebben a témában írt levele.