A Pest megyei Tápióságon zajlik a legnagyobb küzdelem a polgármesteri posztért, a kis falu vezetésére ugyanis 13-an pályáznak. Fideszes belharc, baloldali bénázás és fix fizetésre ácsingózó pályázók miatt állított csúcsot a falu, amelynek lakói sem értik, miért lett olyan fontos ez a poszt. A jelöltek egy falugyűlésen néztek szembe a tápióságiakkal.
Nem elsősorban a komor idő és a szemerkélő eső miatt haltak ki szombat délután a tápiósági utcák. A Pest megyei település lakosainak jó része a falu iskolájának fűtött tornatermében csücsült, hogy a saját szemével lássa, hogyan is zajlik a tápiósági demokrácia.
A mostani önkormányzati választás alaposan felkavarta a falu életét. A nagyjából 2600 lelkes Tápióság minden híradásba bekerült azzal a rekorddal, hogy itt gyakorlatilag minden sarkon lakik valaki, aki polgármester vagy önkormányzati képviselő szeretne lenni. Míg ma Magyarországon a legtöbb településen egy-két polgármesterjelölt akad, sőt van olyan falu is, ahol senki nem akar első ember lenni, Tápióságon heves küzdelem zajlik a posztokért: 13-an indulnak a polgármesterségért, és 36-an jelöltették magukat képviselői helyekért (hatan nyerhetnek).
Talán titkos hatalommal jár a poszt? Mesés fizetéssel? Vagy Tápióság irányítója a jövőben hatalmas fejlesztésekbe szólhat bele? Miért a nagy küzdelem? Pontosan erre voltak kíváncsiak a falubeliek is a tornateremben, ahová a helyi jegyző meghívására egybegyűltek a polgármester-jelöltek programot ismertetni és szavazókat agitálni.
Gondolkoztunk, hogy a képviselőjelölteknek is adunk esélyt a bemutatkozásra, de ahhoz egy háromnapos konferencia kellett volna
- viccelődik a falu jegyzője, Pap Anikó előre felkészítve mindenkit, hogy hosszú délután előtt állunk. Hiszen az első bemutatkozó kör is több mint két óra, ha mindenki csak tíz percet kap a programismertetésre, és akkor még nem beszéltünk a lakosok kérdéseiről.
A falu életében történelmi ez a nap: eddig még sosem rendeztek jelöltbemutató fórumot. Igaz, nem is volt rá szükség, a tápiósági választások kevés izgalmat tartogattak 1990 óta.
"Bementünk, behúztuk a Samu Jánost, aztán ment mindenki tovább" - foglalta össze tömören egy helybeli azt, hogy 1990-től húsz éven át az MSZP-s polgármester, az egykori tsz-elnök győzelme minden választáson sima ügy volt. Aztán 2010-ben ide is elért a fideszes kétharmad, és mivel a szocialista politikus visszavonult, a Fidesz könnyedén átvette a hatalmat.
2014-re azonban összevesztek egymással a helyi jobboldali szereplők, "fideszes fideszesnek farkasa", írta le egy tápiósági, így a kormánypárt nem a mostani polgármestert, Kun Szilárdot indítja. A polgármester azonban függetlenként is megpróbálja (kizárták persze azon nyomban). A helyzetet fokozza, hogy a fideszes alpolgármester is vérszemet kapott, és ő is összegyűjtötte az ajánlásokat, sőt egy másik volt fideszes képviselő is próbálkozik.
Ha most azt hiszik, hogy a sokáig itt jól szereplő baloldal kapva kap az alkalmon, fityiszt mutat a jobboldalnak, szépen összefog, és visszaveszi a hatalmat, akkor jó nagyot tévednek. A DK-s jelölt Hadrik-Hajós Angéla mögé (bár a fórumon a bemutatkozásakor gondosan eltitkolta, hogy DK-s) simán beállt az Együtt-PM, és ugyan hivatalosan, felsőbb döntésre az MSZP is, egy helyi szocialista viszont gondolt egyet, és elindult függetlenként. Őt Toldi Miklósnak hívják, hogy még irodalmibb legyen a történet.
A helyi fideszes és balos belharc azonban még mindig nem magyarázza, hogy miért szorongott tucatnyi jelölt a tornaterem közepére felállított négy asztalnál. A helyek nagy részét jó előre lefoglaló tápiósági nyugdíjas különítmény tagjai persze tudják a választ:
Kell a pénz nekik, a biztos polgármesteri fizetés. Akkora itt a szegénység, a munkanélküliség, hogy ez a havi fix bárkinek jól jönne.
Az egyik nyugdíjas ezután egy gyors szociológiai előadást tartott a tápiósági mindennapokról. Bár az ilyen magyarázatoknak nem sok hitelt adnánk, a bemutatkozásoknál tényleg kiderült, hogy sikertelen, kilátás nélküli vállalkozók és iskolázatlan tápióságiak is szerencsét próbálnak most a választásokon. Az egyik jelölt például maga vallotta be, hogy csak a nyolc általánosa van meg, de azért reménykedik a posztban. Kun Szilárd polgármester elárulta az Indexnek, hogy a polgármesteri fizetés valóban magasnak számít a faluban, bár messziről nézve azért nem olyan hatalmas összeg: nettó 250 ezer forint. A képviselőségért pedig alkalmanként bruttó 15 ezret fizetnek, de azért az is sokaknak jól jönne.
A falufórum parázs hangulatban kezdődött. A 13 névtábla mögött ugyanis csupán 12 jelölt ült, és gyorsan kiderült, hogy ki a hiányzó. A Fidesz-KDNP jelöltje, Dávid Kornélia Anikó - a legújabb fideszes hagyományokhoz méltóan - nem jött el a falugyűlésre,
Bizony, egy közleményt. A helyi Fidesz elnök olvasta fel az irományt, amely nem a tápióságiaknak tett ígéretekről, de még csak nem is a rezsicsökkentésről szólt. Dehogyis. A Népszabadság egyik cikkét ostorozta hosszan a fideszes jelölt, majd a közlemény végén megjegyezte, hogy a családi programja miatt nem tudja ezt személyesen elmondani a tápióságiaknak.
Hazugság! Azért nem jött el, mert fél a kérdésektől!
Tört ki egy pillanat alatt a közfelháborodás, a jegyzőnek kellett csitítania a zúgolódókat. A tényen azonban nem változtatott, a fideszes induló nélkül kellett lezavarni a gyűlést. A jelöltek a jegyző kisfiától, Ádámkától sorszámot húztak, és el is kezdhették a 10 perces előadásokat magukról és a jövőképükről. Ádámka amúgy már a második bemutatkozásnál lefordult a székről az unalomtól.
Nem érdemes hosszan részletezni a következő két órában elhangzottakat. Szinte mindannyian olyan beszédet tartottak, amelyet az ország bármelyik településén el lehet mondani, felcsapták a közhely-szótárat és mindannyian jól-rosszul előadva élhetőbb településről, összefogásról és hasonlókról beszéltek. Striguláztam, hogy ugyanaz a panel, hány jelöltnél kerül elő pontosan ugyanúgy:
Kun Szilárd polgármester később meg is jegyezte, hogy csak ő mondott konkrétumokat, a többiek csak az összefogásról "hadováltak". Pedig a polgármester szerint ciklus közben korántsem ekkora a lelkesedés. A múltkor például meghirdette a közös szemétszedési napot Tápióság megtisztításáért, de csupán öten vettek részt az akcióban - és ebből hárman a polgármesteri hivatal dolgozói voltak.
A jelölti bemutatkozások monotóniáját csupán egyetlen induló törte meg. Cserni László hagyta a csudába a lózungokat, ígéreteket, más jelöltek piszkálását: inkább viccet mesélt.
A skót imádkozik:
- Kérlek, Istenem, segíts, hogy ötösöm legyen a lottón!
Kihúzzák a számokat, de nincs öttalálatos. A következő héten a skót ismét imádkozik:
- Nagyon kérlek, Istenem, hadd legyen ötösöm a lottón!
Ismét nincs ötös, mire a skót dühbe gurul.
- Nem igaz, Istenem, hogy nem tudod elintézni az ötöst.
Mire Isten leszól az égből:
- Skót, legalább vegyél egy lottószelvényt!
A nagy nevetés után a jelölt elmagyarázta, hogy nem öncélúan poénkodik. A jelenlegi helyzetben a skót tulajdonképpen Tápióságot testesíti meg, és nem máshoz fohászkodik, mint a "jó Istenhez, aki Orbán Viktor képében jelenik meg". A jelölt azt mondta, hogy megválasztása esetén Tápióság kitölti a lottószelvényt, vagyis a pályázatokat, és reménykednek Orbán Viktor jóindulatában. Szerinte ma ez egy falusi polgármester dolga. "Tápióság a tápióságiaké! Tiszteletet a tápióságiaknak!" - üzente végül Budapestre a polgármester-jelölt.
Az első kétórás etap után megkérdeztem néhány tápióságit, hogy okosabbak lettek-e a hallottaktól, tudják-e, hová ikszelnek. Egy joviális úr csóválta a fejét, és siralmasnak nevezte a falugyűlést, amelyen szerinte sűrítve láttuk, milyen kilátástalan Tápióság helyzete. Szerinte a "bohózat" a választások után is folytatódni fog, ugyanis minden számítás szerint annyira szétmehetnek a szavazatok, hogy akár 100-150 vokssal is nyerhet bárki. A falu többsége így nem áll mögötte majd.
Egy idősebb hölgy figyelmeztetett, miközben beszélgettünk:
Ne írja meg nagyon részletesen, mi történik itt Tápióságon, mert az egész ország rajtunk fog röhögni!